Riviera : Vígjáték két felvonásban

By Ferenc Molnár

The Project Gutenberg eBook of Riviera
    
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this ebook or online
at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States,
you will have to check the laws of the country where you are located
before using this eBook.

Title: Riviera
        Vígjáték két felvonásban

Author: Ferenc Molnár

Release date: June 21, 2024 [eBook #73883]

Language: Hungarian

Original publication: Budapest: Franklin-Társulat, 1926

Credits: Albert László from page images generously made available by the Hungarian Electronic Library


*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK RIVIERA ***


RIVIERA

VÍGJÁTÉK KÉT FELVONÁSBAN

ÍRTA

MOLNÁR FERENC

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

magyar irod. intézet és könyvnyomda

KIADÁSA

_Minden jogot, a fordítás jogát is szerző fenntartja._

*

_Ezen darab előadási jogával kizárólag dr. Marton Sándor szinpadi kiadó
(Budapest, IV., Bécsi-utca 1) rendelkezik._

*

_Copyright 1926 by Ferenc Molnár, Budapest._

Franklin-Társulat nyomdája.




SZEMÉLYEK

    Misch  _Somlay_
    Lujza  _Makay Margit_
    Casella  _Táray_
    Elvira  _Papp J_.
    Cibulka  _Forgács A_.
    Márton  _Makláry_
    Balla  _Sugár_
    Öreg hölgy  _Bacsányi P_.
    Grill ur  _Bodnár_
    Első tűzoltó  _Nagy_
    Második tűzoltó  _Lengyel_

Két munkás és egy szolga. – Három hölgy és három úr, viaszból.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Történik egy nagy áruházban estétől reggelig.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_Budapesti első előadása a Renaissance Színházban 1926 január 12-én._





ELSŐ FELVONÁS

_Nagy világvárosi áruház magas emeletének részlete. Balról és jobbról
üvegszekrények határolják a színpadot. A szekrények előtt egy-egy
keskeny pultasztal húzódik előlről hátrafelé. A színpad közepén, hátával
a háttérfalnak támaszkodva, hatalmas kirakat-üvegszekrény, melynek
üvegablakai most hiányoznak. A kirakat szalónt ábrázol. Előkelő
viaszbaba-társaság látható benne. Elől ül két úr és két hölgy, hátul áll
egy úr és egy hölgy. Az egyik ülő és az álló férfi amerikaias külsejű
gavallér. A harmadik férfi a később szereplő Casella hű mása. Az álló
hölgy magas, karcsú, szőke, a két ülő hölgy két tetszésszerinti szép
asszony. A hölgyeken kalap és elegáns délutáni látogatóruha. Az urakon
délutáni ruha: zsakett, fekete zakó. Minden ruhán tábla,_ _valami
szöveggel. Az üvegszekrény pódiumon áll. Díszes szalónbútor van benne.
Hátterét dús szövetek adják. Falikarok, csillár. A háttérfalon az
üvegszekrénytől jobbra és balra egy-egy liftajtó. Nehány szék a pultok
körül._

_A kirakat homályban van._

_Zárás után, este._

_Mikor a függöny felgördül, Misch egyedül van a színpadon. Az egyik
pultnál ül és újságot olvas. Misch 35 éves, csinos, komoly
kereskedősegéd, elég jól öltözött, ápolt. A nők szeretik. A főnökei
szeretik, mert a nők szeretik. Nagy multja van itt az áruházban:
elárusító-kisasszonyok, kisebb igényű vásárló hölgyek. De már
idegeskedik egy kicsit, mert az évek mulnak. És szegény. Már alig van
más remény, mint itt megöregedni._

_Két tűzoltó jön be, jobbról. Lámpával járnak, inspekciós körúton
vannak._

Első tűzoltó. Jó estét, Misch úr.

Misch _az újságból_. Jó estét.

Első tűzoltó. Zárás után egy kis pihenő, Misch úr?

Misch. Dehogy!

Második tűzoltó. Fel van itt nálam jegyezve. Negyedik emeleten, a
Balla-osztályban, éjjeli munka.

Első tűzoltó. Az más. Hogy méltóztatik kedves Misch úr?

Misch. Abból, amit a kollégája mondott, látható, hogy hogy méltóztatom.
Tizenegy év óta dolgozom ebben az osztályban és ezt még mindig
Balla-osztálynak hívják. Nem pedig Misch-osztálynak. Így méltóztatom.

Első tűzoltó. Lesz ez még Misch-osztály is!

Misch. Nem, édesem. Misch-osztály már csak valahol vidéken lesz, egy
nagyon kicsi városkában, egy csöpp kis Misch-bolt, benne egy kis szomorú
ráncos öreg Misch, akiről a kisvárosi hölgyvilág nem is fogja tudni,
hogy itt ebben a palotában ő volt a híres szép Misch, a konfekciós
oroszlán.

Második tűzoltó. Az áruház büszkesége. Az elegáns Misch úr.

Misch. Az régen volt. Azelőtt koplaltam, de elegáns voltam. Most
koplalok és rongyos vagyok.

Első tűzoltó. Na, rongyos, az túlzás, Misch úr.

Misch. Van magának fogalma, hogy öltöztem én azelőtt? Jobb erről nem is
beszélni.

Első tűzoltó. Ma éjjel leltárt tetszik csinálni?

Misch. Nem. Nagy átrakodást. Itt a tél közepe. A Balla-osztálynak ez már
tavasz. A gazdagok utaznak Délvidékre, tisztelt tűzőrség. Isten ments,
hogy téli ruhában menjenek. Ma éjjel kirakjuk nekik a Riviérát. A
hölgyek most Crêpe Georgettet és Crêpe Romaint kapnak. Tetszik ezt
érteni? Nem. Kaviárt és ananászt kapnak. Mink, tisztelt tűzőr uraim,
lóhúsvirstlit és savanyú túrót.

Első tűzoltó. Ilyenkor reggelig itt tetszik maradni?

Misch. Amíg a babáimat át nem öltöztetem. Ezt a gőgös társaságot, amely
évek óta nem áll szóba velem. Pedig én jól ismerem őket. Minden
szezónban négyszer öltöztetem át ezen arisztokratákat. Olyankor
meztelenül látom őket. Ennek dacára még soha egy szót sem szóltak
hozzám. Méltóztassanak elhinni: undok munka. Tűzőr uraim! Hogy lehetne
sok pénzt szerezni?

Első tűzoltó. Én nem tudom, Misch úr. De egy bizonyos: tűzoltással nem.

Második tűzoltó. Mit szóljunk akkor mi, Misch úr, ha Ön a munkáját
undoknak tartja!

Első tűzoltó. Milyen akkor a mienk? Körbe járni minden éjjel, föl, le,
egyik ellenőrzőórától a másikhoz, estétől reggelig!

Misch. Persze, maguk szeretnének egy szép nagy tüzet.

Első tűzoltó. Isten ments! Az senkinek se jó. De egy szép kis tüzet, nem
mondom. Az mindenkinek jó. Ember nem sérül meg, áru fogy, személyzet
szabadságot kap, tűzoltó jutalmat kap, biztosítótársaság örül, hogy nem
volt nagy a tűz, cég örül, hogy egyáltalában volt egy kis tűz, mindenki
boldog. Szerény emberek vagyunk mi.

_Lujza jobbról belép._

Lujza. Mi az, még hozzá se kezdtél?

_Tűzoltók szalutálnak._

Lujza. Jó estét, tűzoltó urak.

Első tűzoltó _ünnepélyesen_. Hódolat a szép Lujza nagysádnak.

Második tűzoltó. Éljen! Éljen!

Lujza _nevetve_. Micsoda ünneplés! Mi van magukkal máma?

Első tűzoltó _jelentősen_. Mindennek megvan a maga oka-foka.

_Szalutálnak és indulnak._

Misch. Isten velük.

_Tűzoltók balra kimennek._

Lujza _szétnézett_. Még hozzá sem kezdtél?

Misch. Látod, hogy nem. Az anyagot várom már egy óra óta.

Lujza. Hol vacsorázunk?

Misch. Nem tudom.

Lujza. Mi az? Megint nincs pénzed?

Misch. Na, vacsorára még akad.

Lujza. Rémes idő van kint. Havas eső esik. Képzelem, hogy fázik szegény
apám az utcasarkon.

Misch. Miért nem megy haza ilyenkor?

Lujza. Éjfélig még ilyen időben is elad vagy harminc újságot. A világért
sem megy haza. Ott didereg a vékony kabátjában. A többi újságárus meg
kineveti szegénykét, mert hogy ő olasz ember és nem bírja ezt a klimát.
Mink a napot imádjuk. Az szép is lehet. Én nem láttam az olasz napot
soha. Hát… nem megyünk sehova?

Misch. Mit csináljak, ha ezeket a gazembereket kell átöltöztetnem?

Lujza. Vigyázz. Már többször akartam mondani, hogy most már ne szidd
őket, mióta ott ül köztük az új gazda. A te régi barátod. Még
visszamondják neki.

Misch. Csak mondják vissza. És nem barátom. Sohse volt. Én ezt sohse
mondtam neked. Vigyázz arra, amit beszélsz. És amióta ezt a karriert
csinálta, pláne nem az. Ez is milyen siber-ízléstelenség. Ideülteti a
viaszképmását a babák közé, a hírességek közé. Rockefeller, Ford,
Jeritza, az orosz nagykövetné, francia grófné! Neki itt kell ülni
köztük! Casella úr, mint világnevezetesség!

Lujza. Bizony az. Aki ekkora vagyont csinált ilyen fiatalon!

Misch. Rablással.

Lujza. Mással nem lehet. És mit rabolt? Bankokat rabolt ki. Azokért nem
kár.

Misch. Gazember.

Lujza. Ma rosszkedvű vagy.

Misch. Gazember. Gazember.

Lujza. Mindig így haragszol rá, ha ránézel?

Misch. Ma különösen haragszom rá.

Lujza. Jobban, mint tegnap?

Misch. Jobban.

Lujza. Miért?

Misch. Ne légy olyan ravasz. Mit bánom én a bankokat. Ne félj, nem azért
haragszom, mert ez az áruház egy tollvonással a kezébe került, még más
hetven vállalattal, mikor a Lombardbankot kirabolta a tőzsdén. Legyen
neki hétszáz, azt se bánom. Láttam én őt fél virstlit vacsorázni, mikor
együtt laktunk a hónaposszobában. Adtam én neki fél cigarettát, mikor
nekem csak egy volt.

Lujza. Hát nem szép, hogy mégis Napoleon lett belőle?

Misch. Gazember lett belőle.

Lujza. De hát mi van ma veled?

Misch. Ne hamiskodjál.

Lujza. Mit akarsz tőlem?

Misch. Tőled semmit. De ezt a gazembert tisztességre fogom tanítani és
még meg is pofozom, ha éppen tudni akarod, még ha a világ minden pénze
őrzi is. Csak merészelje folytatni azt, amit ma délután elkezdett.

Lujza. Ma délután?

Misch. Veled. Igenis, veled.

Lujza. Velem?

Misch. Igenis, veled kezdett.

Lujza. Mi az, már tudod?

Misch. Tele van vele az egész áruház. Mindenki csak erről beszél. Nem
hallottad, hogy’ éljeneztek a tűzoltók?

Lujza. Egy órával ezelőtt volt ott lenn nálunk, és máris… az egész
áruház… hogy mondod?

Misch. Tele van vele. Te pedig, a helyett, hogy ezzel kezdted volna, a
rossz időről beszéltél, meg, hogy a papád hány újságot ad el a sarkon.
Átmenetet csináltál.

Lujza. Pardon, én már kezdtem róla beszélni.

Misch. Az mind csupa svindli. Neked átmenet nélkül be kellett volna ide
hozzám rohannod, feldúlva és lihegve és felháborodva, hogy: «képzeld,
fiam, mi történt, piszkos ajánlatot tett nekem a Casella!»

Lujza. Az nem igaz.

Misch. Nem lehet nem igaz. Mert ha csak megszólított, ha csak rád
nézett, az már piszkos ajánlat.

Lujza. Miért?

Misch. Mert ha adva van ez a helyzet: Milliárdos vállalkozókirály,
fiatal, csinos, szemtelen, rabló és húszéves kisasszony az ő áruházának
a kesztyűosztályában, a szuterrénben, a pincében, lyukas cipővel a
lábán, akinek fázik az apja és koplal a szeretője, ha ő téged észrevesz,
az már nem is ajánlat, az már sokkal több: az már az, hogy te el is
fogadtad az ajánlatot.

Lujza. Ez mind, mind nem igaz.

Misch. Hát miért nem mondod el, hogy mi igaz? Miért hallgatod el
előttem?

Lujza. Mert nem hagysz szóhoz jutni. Te nem voltál ott és jobban akarod
tudni.

Misch. Te persze ott voltál.

Lujza. Hát persze, hogy ott voltam! Délután, úgy fél hét felé egyszerre
csak megáll az osztályunkban egy… egy…

Misch. Egy csinos fiatal úr.

Lujza. Nem is olyan csinos. Nem is olyan fiatal.

Misch. Fiatalabb, mint én.

Lujza. És csinosabb is.

Misch. És mégsem elég csinos.

Lujza. Még mindig nem. Szóval, kérlek, megáll, körülnéz a kesztyűk közt,
fölemel a nagy skatulyából egy pár olcsó kesztyűt, rámnéz…

Misch. A szemével.

Lujza. Igen. Hát mivel nézzen rám?

Misch. Nem, nem, csak azért mondom, mert olyan nagyon részletezed. Mint
valami történelmi eseményt.

Lujza. Nekünk ez nagy dolog volt.

Misch. Persze, Casella! A nagy Casella! Személyesen.

Lujza. Nem hagyod elmondani?

Misch. Dehogy nem hagyom. Rád nézett a szemével, valószínűleg mind a
kettővel és a jobbkeze hüvelyk- és mutatóújjával kivett egy pár
kesztyűt. Cis-mollban kérdezte: «Hogy ez a pár kesztyű?»

Lujza. Úgy van. Ő tudniillik már egy hónapja, hogy ezt az áruházat…

Misch. Elrabolta.

Lujza… a bankkal együtt megkapta és ma volt itt először körülnézni, mert
óriási tervei vannak, háromszor ekkorára akarja megnagyobbítani…

Misch. Szóval, te azt mondtad: Ez a pár kesztyű kettő negyven.

Lujza. Nem. Három hatvan. És ő nagyon kedves volt hozzám.

Misch. Te tudtad, hogy kicsoda?

Lujza. Mindenki rögtön megismerte. Ezekről a viaszkszobrokról. Minden
emeleten van egy ilyen képe.

Misch. És kedves volt hozzád.

Lujza. Nagyon.

Misch. Mert biztosan mosolyogtál rá.

Lujza. Csak nem árulok sírva kesztyűt.

Misch. Ebben igazad van. Még koporsót is mosolyogva kell árulni. Szóval
ma este vele vacsorázol.

Lujza. Nem. Csak ha te is jössz.

Misch _bámulva_. Hogyan, ha én is jövök?

Lujza. Mert úgy hívott meg, hogy hárman.

Misch. Mi az? Hát tényleg meghítt?

Lujza. Mondom, hogy veled együtt. De nem hagysz kibeszélni, olyan ideges
vagy, még ilyen nem is voltál.

Misch _keserűen vigyorogva_. Mi ez? Kitaláltam? Viccből mondtam és igaz
volt? Mi ez, próféta vagyok? Mit szólsz! Meg kell őrülni ebbe. És még
mered mondani, hogy nem tett piszkos ajánlatot? Mit mondtam: már el is
fogadtad, már kész a pakli, már én is benne vagyok, kegyelemből, – «Hadd
jöjjön ő is!» – már ki vagyok röhögve, már meg vagyok csalva. Ez gyorsan
ment. Hány óra?

Lujza. Fél nyolc.

Misch. Fél hétkor jött. Gyors munka. Hallatlan. Próféta vagyok.
Pszichológus vagyok. Marha vagyok. Egy óra óta marha vagyok.

Lujza. Kérlek, bevallom, az első pár szava nekem se tetszett. Rám
nézett, kérdezte, mióta vagyok itt, hogy’ hívnak és tudom-e, hogy ő
kicsoda. Aztán azt mondta, hogy menjek vele ma vacsorázni.

Misch. Rögtön.

Lujza. Rögtön. Tényleg, akkor olyan vad szikra jött a szeméből.

Misch. Vad szikra!

Lujza. Ez nem is tetszett nekem. Rögtön azt mondtam neki, bizonyos
éllel: «Én minden este Misch Ferdinánddal vacsorázom, akit Ön nagyon jól
ismer».

Misch. Bizonyos éllel mondtad.

Lujza. Igen. Bizonyos éllel.

Misch. Igazán köszönöm. És ezt persze ott mindenki hallotta.

Lujza. Senki se hallotta.

Misch. De már mindenki tudja.

Lujza. Érdekes. Igazad van. Már tudja mindenki.

Misch. Honnan?

Lujza. Sejtelmem sincs.

Misch. Rettenetes. Ő persze nem emlékezett rám.

Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Felkiáltott! Direkt felkiáltott, a
legnagyobb örömmel. Azt mondja: «Milyen Misch? Csak nem az én Misch
barátom, csak nem az én drága, kedves, elveszett Misch barátom?» –
Mondom: «De igen, az» – mondom – «ő gyakran említette, hogy Önök együtt
kezdték». Azt mondja erre: «Nahát, ez véletlen szerencse» – meg tudom is
én: milyen boldogság és nahát a kedves Misch, a drága Misch!

Misch. Megható, mennyire erőlködöl, hogy ő szimpatikus legyen nekem.
Pedig jól tudod, hogy haragban váltunk el, a miatt a disznóság miatt,
amit velem csinált. Akkor még nem bankokat fosztott ki, hanem tőlem
rabolt el egy kis összeget. Megcsalt. A drága Mischt megcsalta egy kis
közös üzletben. A drága Mischt!

Lujza. Azt sohse mondtad, hogy megcsalt.

Misch. Jogilag neki volt igaza. De arcbőr szempontjából nem volt igaza.
Neki jogilag mindig igaza van, mert a törvény ezeknek az uraknak való.
Akkor is azt mondta, hogy: «drága Misch». Hát még mit mondott?

Lujza. Hogy miért nem jelentkeztél nála.

Misch. Nem nevettél a szemébe?

Lujza. Nem.

Misch. Rosszul tetted. Én szegény vagyok, de önérzetes vagyok. Ha valami
kell neki, pont olyan messze lakom tőle, mint ő éntőlem. Jöjjön hozzám.

Lujza. Hát azt csinálja.

Misch. Hogyhogy.

Lujza. Úgy, hogy idejön hozzád.

Misch. Ide? Mikor?

Lujza. Pont nyolckor. Azt akarja, hogy hárman vacsorázzunk együtt. Én
rögtön mondtam neki, hogy te nem fogsz jönni, mert te önfejű vagy. Hát
most idejön, meghív személyesen.

Misch. Mik sülnek itt ki rohamosan? Na hamar! Mi van még? Essünk túl
rajta!

Lujza. Semmi. Kérlek, én nem mentem vele egyedül, mert tudom, te milyen
vagy, mondtam is neki: ha én elmennék valakivel vacsorázni, te mindjárt
azt mondanád, hogy vacsorázni mentem valakivel.

Misch. Nagyszerű! Téglák esnek a fejemre! Nagy kövek esnek a fejemre!
Egyik a másik után. Ma délután fél hétkor még semmi bajom nem volt. És
most téglák és emeletek, egész áruházak esnek a fejemre!

Lujza. Most miért dühöngsz?

Misch. Mert azt kellett volna mondanod, hogy ide hiába jön, én szóba se
állok vele, mert utálom.

Lujza. Mondd meg neki magad. Én örültem, hogy téged látni akar. Biztos,
hogy előléptet. Úgy örültem neki, már szinte láttam, milyen karriért
csinálsz.

Misch. A te testeden keresztül.

Lujza. Ugyan! Egy régi pajtás!

Misch. Kikérem magamnak, én azt sohse mondtam neked. Én ezen a hangon
nem beszéltem róla.

Lujza. Most egyszerre úgy távolítod magadtól.

Misch. Mert te feltűnően közelíteni akarod hozzám. Mit gondolsz, te
liba, mit akar? Meg akar venni tőlem. Hát én nem adok el nőt. Szegény
ember vagyok, de még mindig csak vettem nőt. Vigyen el erőszakkal, ha
tud.

Lujza. De hát ki mondja, hogy el akar vinni? Mit idegeskedel? Mit húzod
fel magadat? Sejtelmem se volt, hogy ez így fel fog izgatni. Hát
egyszerűen, ha nincsen kedved, megmondod, hogy nem megyünk. Én meg itt
maradok veled. Majd eszünk itt hideget és én segítek neked. Jó?

Misch. Jó.

Lujza. Nem örülsz?

Misch Nem.

Lujza Miért?

Misch. Mert ez most már nem normális együttlét. Ez már áldozat. A nagy
Casella hívta a szegény kisasszonyt meleget enni. A kisasszony mélyet
sóhajt és hideget eszik a kis kereskedősegéddel. Egy elmulasztott
alkalom, amiért húsz évig fogsz sírni.

Lujza. De mikor én szívesebben eszem veled hideget, mint vele meleget.

Misch. Ez igaz volt tegnap. Te engem el fogsz hagyni miatta.

Lujza. Nem.

Misch. És ez lesz még a jobbik eset. De te nem vagy olyan kegyetlen,
hogy ilyen becsületes légy. Te lágyszívű vagy: te meg fogsz vele csalni
engem.

Lujza. De miért mégy mindjárt ilyen messzire? Mindjárt úgy elszalad az
eszed!

Misch. Várj csak szépen. Máris ideges vagyok, de ez egyre rosszabb lesz.
Mert ma ez még csak a kezdet volt ott a kesztyűknél. Majd most jön a
folytatás.

Lujza. Nem is lehet folytatás. Holnap elutazik. Na látod.

Misch. Mi az, már ezt is tudod? Hova utazik?

Lujza. A Riviérára.

Misch. Ő mondta?

Lujza. Igen. Holnap utazik.

Misch. És téged hivott.

Lujza. Ugyan eregy avval a sok kitalálással. Ezt nem találtad ki. Csak
annyit mondott, hogy ő utazik. Egyedül. Mert nincs senkije.

Misch. És sóhajtott.

Lujza. Várj csak. Igen. De még mielőtt téged említettelek.

Misch. És mit gondolsz, miért mondta és miért sóhajtott? Hogy te is menj
vele.

Lujza. Az lehet.

Misch. Na látod.

Lujza. Tényleg. Most, hogy mondod… Tényleg lehet. Mégis csak okos fiú
vagy te.

Misch. Nagyon okos vagyok. Most meghívtalak a Riviérára neki.

Lujza _elgondolkozva_. Érdekes. Hát ezért mondta annyiszor!…

Misch. Nagyon okos vagyok. Hányszor mondta?

Lujza. Kétszer.

Misch. Na… Háromszor!

Lujza. Várjál. Igen. Négyszer.

Misch. Ha én ezt az embert megölhetném!

Lujza. Bezárnának.

Misch. Jogilag megint igaza volna.

Lujza. Érdekes, hogy ennyire kihoz ez a sodrodból. Eddig úgy vetetted le
a nőket, mint a kabátodat.

Misch. Az más volt. Téged szeretlek. Fájdalom, jobban, mint te engem.
Nagyon szégyellem magamat. Öregszem, ezért van az egész. Amíg fiatal
voltam, nem tudtam így beleesni egy nőbe. Te vagy az első. Nem is tudod,
mennyit kínlódom miattad. De ez nem a te érdemed, hanem az én öregedésem
első jele. Feleségül foglak venni.

Lujza. Nem kell. Én nem azért szeretlek. És egyáltalában, amint
valakivel öt szót beszélek, rögtön el akarsz venni. Várj legalább, amíg
tényleg beleszeretek valakibe.

Misch. Most komolyan elveszlek.

Lujza. Most nem kell.

Misch. Látod?

Lujza. Mit látok?

Misch. Hogy most nem kell. Hát most mi kell?

Lujza. Nem tudom.

Misch. Elmenni.

Lujza. Nem hiszem.

Misch. Ne is hidd. Egyelőre még nem is hívott. De ha hívna is, ne
gondold, hogy az olyan könnyen fog menni. Azért én még Misch vagyok!
Tőlem olyat kap az az úr, amilyet még senkitől se kapott.

Lujza _büszkélkedve sétál a babák közt_. Egyszerre milyen fontos
személyiség lettem ezen a világon. _Megáll a Casella-baba előtt._ Nem
rossz ez a fej. Most látom, hogy nagyon hasonlít.

Misch _felcsavarja a szekrény világítását_. Nesze. Lásd jobban.

Lujza. Az ott a Jeritza. Az a Woronzieff hercegnő. Ez itt kicsoda?

Misch. Ezt elneveztük fiatal Rockefellernek.

Lujza. És annak milyen nevet adtatok?

Misch. Ford. Most ez divatos. Nézd meg őket jól. Ma már érdekelnek,
úgy-e? Egy új világ! Ezek is utaznak a Riviérára. Holnap már ott
lesznek. Gyere fel reggel, már láthatod. Itt esik a havas eső, ott süt a
nap a citromvirágra. Itt hideg van, ott meleg van. Itt szegény van, ott
gazdag van. Megint nem szólnak egy szót se. Itt állnak a nyomorom
mellett, évek óta, öltöznek, vetkőznek, finoman mosolyognak, élveznek,
hallgatnak, sohse betegek, nem halnak meg. Engem ismernek, nézd, hogy
mosolyognak rám.

Lujza. Mit törődöl velük?

Misch. Ma engem is kezdenek érdekelni. Mert most már téged várnak és
énrám már gúnyosan mosolyognak. Nézd, hogy nevetnek, már kiröhögnek,
kiröhögnek és ma este óta ez röhög a legjobban, ez a rabló, ez a… _öklét
felemeli, úgy fenyegeti a Casella-babát_.

_Elvira jobbról belép._

_Elvira elárusító-kisasszony az áruházban. Csinos, szomorú leány,
közelebb a harminchoz, mint a húszhoz._

Misch. Mi tetszik?

Elvira. Szervusz Lujza. _Sóhajt_.

Lujza. Szervusz.

Elvira. Balla osztályvezető úr mindjárt itt lesz a ruhákkal.

Misch. Mi az? Balla úr hírnököt küld? Mióta jár ön Balla úr előtt, mint
herold, trombitával?

Elvira. Misch úr megint oly kegyetlen hozzám.

Lujza. Mert te szerelmes vagy belé és elég liba vagy, hogy ezt folyton
mutatod és a férfiakat az ilyen bosszantja.

Elvira. Én ehhez nem értek olyan jól, mint te. Én egy nagy darab szív
vagyok. Így rákiabálni az emberre!

Misch. Bocsásson meg, de nagyon ideges vagyok.

Elvira. Azért a Casella-dologért?

Misch _dühösen_. Milyen Casella-dologért?

Elvira. Hogy a Casella beleszeretett a Lujzába.

Misch. Beleszeretett! Már bele is szeretett! Már el is veszi! És
Casella-dolog! Már van Casella-dolog! Szét fogok osztani negyven pofont
két-három kolléga közt, aztán mindjárt nem lesz Casella-dolog! Ordítva:
És ha mégis lesz Casella-dolog, jegyezze meg magának, nagysád: önnek
ebből nem lesz haszna, mert ha mi szét is megyünk, önnek nem lesz
Misch-dolog és nekem nem lesz Elvira-dolog. Ez az egy ki van zárva.

Elvira _szörnyűködve_. De Misch úr! Micsoda hangon tetszik velem
beszélni!

Lujza. Kíméletlen vagy! Tíz perc óta olyan vagy, mintha megbolondultál
volna.

Elvira. Én bejövök ártatlanul, szívességet tenni neki, előre bejelentem
az osztályvezetőt…

Misch. Maga ne tegyen nekem szívességet. Egyáltalán mit keres itt zárás
után?

Elvira. Gondoltam, talán segíthetek önnek. Így kiabálni az emberrel!

Lujza. Hagyd, ő ma bolond.

Misch. Még nem, de úgy érzem, hogy ma még csinálok bolondot. Egyszer
csinálok az életben bolondot, de akkor nagyot! _Kifuladtan sétál, aztán
fáradtan leül a kirakatba a babák közé. Maga elé mormolja:_
Casella-dolog!…

Lujza _belép a kirakatba_. _Halkan:_ Borzasztó, milyen ideges vagy…
_Kérő mozdulatot csinál._

Elvira _félénken, belép a kirakatba:_ Ne haragudjon, kérem… _kérő
mozdulattal leül a babák közé._

_Most csönd van. A három élő ember mozdulatlan a viaszfigurák közt. Nagy
szünet. Most beleolvadnak a kirakatba: mindenki viaszfigura._

_Márton jobbról belép._

Márton _nézi a merev társaságot, aztán halkan megszólal:_ Balla főnök úr
jön.

_A három elő ember, mintha álomból ébredne, megmozdul. Lejönnek a
kirakatemelvényről. Bejön a menet. Elől Balla osztályvezető, túlzottan
elegáns idősebb úr, iratokkal. Egy idősebb, pápaszemes hölgy. Cibulka,
élénk, tizenöt-tizenhat éves tanonckisasszony. Márton, öregebb szolga.
Két másik szolga egy-egy tolókocsival jön. Olyanforma kis kocsik ezek,_
_mint a pályaudvari hordárok háromkerekű targoncái. Elől és hátul van
faluk, oldalt nyitva vannak. Az egyik kocsin ládák, kartonok,
díszletdarabok, kosárbútor. A másikon hasonló dolgok és két
felöltöztetett gyerekbaba. Az első munkás pálmákat hoz. A második munkás
a kirakatszekrénybe illő díszletdarabokat. Köztük jön még Grill úr is,
igen zord kinézésű, vad, feketeszakállú nagy darab ember, hivatalnok._

Balla _igen elegánsan és igen édesen_. Örömteli üdvözlet és hódolat
Misch Ferdinándnak! Van szerencsém jó estét kívánni. Kézcsók, Lujza
kisasszony.

Misch. Jó estét, főnök úr.

_A szolgák és munkások lerakják a kocsikról a holmit. Márton dobozokat
nyit. Öreg hölgy ruhákat rak ki._

Elvira. Így rákiabálni az emberre.

Lujza. Jó estét, Balla úr.

Balla. Lujza kisasszony mindig szép, de ma este direkt La France-rózsák
nyílnak az orcáin.

Misch. Balla úr nézetem szerint mindig azt szokta mondani: «arc». –
«Orca», ezt először van szerencsém hallani.

Balla. «Orca» ünnepélyesebb.

Misch. És miért ünnepélyesebb ön ma, mint máskor?

Balla. Mindennek megvan a maga oka.

Misch _Elvirára néz_. Casella-dolog!

Elvira. Miért néz reám?

Misch. Nem örül, hogy ránézek?

Elvira. De örülök.

Misch. Akkor miért kérdi? _Ballához_. Parancsoljon velem, főnök úr.

Balla. Én nem parancsolok. Én kérek. Én kérem önt, foglaljon helyet.

Misch. Én nem foglalok helyet. Én leülök. Ősszel még állnom kellett,
mikor áttértünk a téli divatra. És télen is álltam, mikor a gazembereket
– _a kirakatra mutat_ – téli sportruhába öltöztettük Sankt
Moritz-díszlettel. Most helyet kínál. Mi ez, Balla úr?

Balla. Ez tisztelet a mi büszkeségünk iránt.

Misch. Én az ön büszkesége vagyok?

Lujza. Hagyd ezt a harapós hangot.

Balla. Hagyja nagysád, tőle ez is jól esik.

Misch. Te se voltál nagysád még tegnap. _A helyére áll._

Balla. Ne oda üljön, ott huzat van.

Misch. Ön óv engem. Ön nem tudja, hogy nekem direkt ambicióm meghűlni.
Azért ülök direkt a huzatba.

Balla. Az ön ülési óhaja nekem parancs. Beleülök én is a huzatba. _A
helyére áll._

Misch. Ön gúnyol engem.

Balla. Nem.

Misch. Akkor ön hízeleg nekem.

Balla. Soha nem tettem ilyet.

Misch. Én kihirdetem itt mindenki előtt, hogy Casella úr még nem kérte
meg tőlem Lujza kisasszony kezét és én még nem vagyok Casella úr sógora.
Sőt ellenkezőleg, haragban vagyok vele.

Balla. Bár én olyan intim volnék vele, hogy haragban volnánk. Misch úr,
ön elárulta magát. Szóljanak néhány jó szót érdekemben.

Misch. Gyerünk a dologgal, főnök úr.

Öreg hölgy _a ruhacsomónál_. Majd én diktálom a számokat, kedves,
aranyos Misch úr.

Misch. Elragadó. _Mártonhoz_. Mondjon már maga is valami szépet.

Márton. Tessék helyet foglalni, méltóságos úr.

Misch. Méltóságos úr – nagyon jó. Ezt el is vártam. Ha felséges úr
leszek, felfogom magát akasztatni, Márton.

Márton. Kedves egészségére, kegyelmes úr.

Misch. Részeg disznó.

Márton. Úgy van, felség.

_Leülnek. Könyvek, akták kerülnek elő. Márton a kartonokat rakja ki és
sorban szedi ki belőlük a ruhákat. E készülődések alatt Lujza és Elvira
a baloldalon állva halkan beszélget._

Lujza. Úgy nézed Mischt, hogy az már botrányos. Mindenki észreveszi.

Elvira. Én téged úgy irigyellek.

Lujza. Mischért?

Elvira. Azért is. És mindenért!

Lujza _sóhajt_.

Öreg hölgy _Mártonhoz_. Nem ez következik. Sorba raktam őket.

Elvira. Nem vagy boldog?

Lujza. Ma nem!

Elvira. Tegnap még voltál?

Lujza. Igen.

Márton. Megvan kérem. Ez a csomó odatartozik ahhoz a rakáshoz.

Elvira. És holnap már boldog leszel?

Lujza. Ki tudja.

Balla. Tehát kezdjük. A kis kézikönyve hol van?

Misch _keresgélve_. Most volt itt. Mit piszkálják a holmimat?

Elvira. Misch mit szól a szenzációhoz?

Lujza. Hallottad, mit szól.

Elvira. Más férfi örülne.

Lujza. Ő nem olyan.

Misch _megtalálta a könyvét_. Megvan! _Írni kezd bele._ A dátum…
december…

Elvira. És a mamád?

Lujza. Még nem tudja.

Elvira. Mit csinál a mamád?

Lujza. Felmelegíti estére a déli káposztát.

Elvira. És a papád?

Lujza. Megeszi az egészet.

Elvira. És a mamád?

Lujza. Nem vacsorázik.

Elvira. És a papád?

Lujza. Tűri.

Elvira. Na és most ez így marad?

Lujza _idegesen_. Mit akarsz tőlem?

Balla. Zsófia nagysád, kezdhetjük?

Öreg nő. Igen, főnök úr.

Elvira _Lujzához halkan_. Láttam az első szerelmedet, a Kotányit, az
utcán. Rosszul néz ki.

Lujza. Ugyan kérlek.

Elvira. Bánt, hogy említem? Ne bántson, mert egy csinos nővel ment.

Lujza. Na látod, hogy nem halnak bele ezek az urak.

Elvira _sóhajtva_. Csak mi halunk bele.

Öreg nő _egy női ruhával a kezében_. 3423. A. L. 45.

Balla _jelet tesz könyvébe e mellé a szám mellé, miközben ismétli:_
3423. A. L. 45.

Misch _beírja a számot a könyvébe_.

_Lujza és Elvira beszélgetve lassan közeledik Misch felé._

Lujza. Nem halunk bele.

Elvira. Én belehalok.

Lujza. Én nem halok bele.

Elvira. Én belehalok.

Lujza. Én nem.

Elvira. Én igen.

Lujza. Én nem.

Misch _felnéz a könyvből, rájuk kiált_. Csöndet kérek!

Lujza _közelebb lép_. Szép ruha.

Misch. 3423. A. L. 45. Megvan.

Öreg nő _a ruhát leteszi, másikat vesz át Cibulkától, aki a ruhákat
adogatja_.

Cibulka. Ez a legszebb.

Öreg nő. Te ne beszélj Cibulka, téged nem kérdeztek. 6848. Z. K. 14.

Balla _megjelzi_. 6848. Z. K. 14. Igaza van, ez gyönyörű ruha. Casella
előtt ilyen anyagunk nem volt. Higyje el, Lujza kisasszony, Casella úr
friss szellemet hozott az áruházba.

Misch. Azt én is észrevettem. _Bejegyzi_. 6848. Z. K. 14.

Balla. Higyje el, Lujza kisasszony, ez nem harctér, de ezen a téren is
lehet valaki Napoleon. És ha e téren valaki Napoleon, úgy Casella az,
tisztelt Lujza kisasszony.

Misch _írás közben_. Lujza kisasszony tudomásul veszi, hogy ön
agyba-főbe dícséri Casellát és alkalomadtán közölni fogja ezt vele.

Balla. Azt hiszem, ön gúnyol engem, Misch úr.

Misch. Én is azt hiszem. _Öreg nőhöz._ Tovább, Zsófika.

Öreg nő. Parancsára, Misch úr.

Misch. Itt Balla úr parancsol, nem én. Maradjunk csak abban a
hangnemben, amiben tegnap voltunk. Az összes újkeletű udvariasságokat
visszautasítom, még pedig undorral.

Öreg nő. Nagyon ingerlékeny, Misch úr. _Ruhát vesz át._ 4867. J. R. 21.

Balla _nézi a könyvében_. 4867. J. R. 21. Én Casellát nagyobbnak tartom,
mint a francia Citroënt és a német Stinnest. Casella amerikai stílust
jelent. Ugyebár J. R. 21?

Öreg nő. Igenis, főnök úr.

Balla. Köszönöm, Zsófia nagysád. _Jelet csinál._ És még mi lesz belőle!
Hisz olyan fiatal! _Szemüvegét szeméhez emelve megnézi a viaszkképmást._

Cibulka _elragadtatva kiált fel_. És nagyon csinos!

Misch. 4867. Te ne beszélj, fiam, mert ez mind nem neked szól. Lujza,
úgy-e te is csinosnak találod! J. R. Úgy-e?

Balla. J. R.

Lujza. Igen. De már abbahagyhatnád az egészet.

Misch. És 21. Igen?

Balla. Igen, 21. Lujza kisasszony személyében az egész áruházat
tisztelte meg a hatalmas főnök. Ő erre csak büszke lehet.

Misch. És én?

Balla. Ön különösen.

Misch. Köszönöm. Ha kibékülök Casellával, első dolgom lesz önt
elcsapatni.

Balla _nevetve_. Ne haragudjon rám, Misch úr. _Öreg nőhöz._ Ez volt a
három női toalett a kirakat számára. A 3423-as Jeritzáé, a 6848-as
Woronzieff hercegnőé, Clermont grófnőé a 4867-es. Megvan?

Misch _aki ezt jegyezte_. Meg.

Öreg nő. Ugyanez a három modell más színárnyalatban itt a kartonban.
_Felnyitja_. Ugyanazon számokkal és a szín jelzésével. _Kirakja a
pultra._

Misch _odanéz_. Rendben.

Balla. Kérem a három férfiruhát, Grill úr.

_Öreg nő Lujzához és Elvirához megy. Grill úr előlép. Cibulka szemben
áll Mischsel és szerelmesen bámulja. Márton adogatja a férfiruhákat
Grill úrnak._

Grill úr. Egy frakköltöny Casella úr viaszképmására. _Meghajlik a szobor
felé._ 126. R. L.

Balla. 126. R. L. Remekül áll rajta a frakk.

Misch úr. Grill úr köszönt a szobornak. Tudomásul vesszük és közölni
fogjuk Casella úrral. 126. R. L. Tovább.

Grill. Egy sportöltöny Rockefellernek.

Misch. Az nem úr? Az csak Rockefeller?

Grill úr. 208. K. Z.

Balla. 208. K. Z.

Misch. 208. K. Z.

Grill úr _remegő hangon_. És egy szmoking Fordnak.

Misch _írva_. Szintén nem úr. Csak Ford.

Grill úr _egyre jobban remegő hangon_. 604. K. Y.

Balla. 604. K. Y.

Misch. 604. K. Y. Mi az Grill úr? Ön sír?

Grill úr _sírva_. Én oly érzékeny vagyok. Én nem bírom ki Misch úr
gúnyos modorát. Bocsásson meg Misch úr, de én nagyon érzékeny vagyok.
_Zokog_.

Balla _feláll_. Grill úr, én önt részben irigylem, részben sajnálom
ezért az érzékenységéért. De Misch úr oly nagy ereje és tényezője
áruházunknak, hogy tőle ilyet nem lehet rossz néven venni. Az átadást
befejeztük és tovább fogunk vonulni a gyermekruha-osztályba.

Grill úr _csöndesedő sírással_. Itt vannak a táblák az árakkal.
_Átadja_.

Balla. Márton, maga itt marad.

Márton _sírva_. Igenis, főnök úr.

Balla. Mi baja?

Márton _sírva_. Nem bírom látni… ha valaki sír…

Balla. Remélem, a kirakat az idén is gyönyörű lesz. Hisz Misch úrnál
ízlésesebb kirakatrendezőnk nincs és mint látom, Lujza kisasszony is
latba fogja vetni értékes segítségét az ő gyöngéd női kezének.

Misch. Latba fogja vetni.

Balla. A viszontlátásra, Lujza kisasszony, a viszontlátásra, Misch úr.

Lujza. A viszontlátásra.

Misch. Ajánlom magamat.

Márton _magában_. Szegény szakállas ember!

_A menet balra kivonul._

Elvira. Pá, Lujzám.

Lujza. Pá.

Elvira _indul jobbra_.

Misch. És én? Nekem miért nem köszön?

Elvira. Mert goromba hozzám.

Misch. Nem teszem többé. Tudhatja, hogy az egész áruházban magát
tisztelem a legjobban.

Elvira. Szóval tovább gorombáskodik.

Lujza. Gyere, hagyd itt.

_Kimegy vele jobbra._

Márton _magában_. Félti a babáját! _Ő is kimegy jobbra._

_Csak Cibulka maradt itt. Szinte itt felejtette magát, amint a
jobboldalon álló Mischt bámulja._

Misch. Te miért nem mégy? Mit akarsz?

Cibulka. Semmit. Bámullak.

Misch. Miért?

Cibulka. Mert szeretlek.

Misch. Már a multkor mondtam, hogy ne tegezz.

Cibulka. Én tegezlek, még ha meg is ölsz. Nekem nincs egyebem, mint ez a
kis tegezésem. Ezt nem veheted el tőlem.

Misch. Töröld meg az orrodat.

Cibulka. Neked azt is megteszem, te kéjgyilkos. _Megteszi_. Minél
cinikusabb vagy hozzám, annál jobban kellesz.

Misch. Na, most menj szépen.

Cibulka. Reménytelen a dolog?

Misch. Ó igen.

Cibulka. És ha Lujzával szakítasz a Casella miatt?

Misch. Akkor Elvira következik.

Cibulka. És engem előjegyzel a harmadik helyre?

Misch. Ha mindig gondosan megtörlöd az orrodat.

Cibulka. Folyton fogom törölni. És folyton foglak szeretni. Te vagy az
én ideálom. Ne hidd, hogy azért, mert szép vagy. Azért, mert rajtad át
kell esni.

Misch. Ne mondd.

Cibulka. Csak rajtad keresztül lehet karriért csinálni.

Misch. Te mezei virág.

Cibulka. Te egy nagyszerű nőkiválasztó vagy. Mindenki szívesen veszi azt
a nőt, akit te fedeztél fel.

Misch. Szóval fedezzelek fel.

Cibulka. Igen. Te vagy a Mózes, aki a nőt elvezeted az igéret földjére.

Misch. És magam nem megyek be vele.

Cibulka. Úgy van. Nézd a Lujzát.

Misch. Miért nézzem?

Cibulka. Hát nem te fedezted fel? És máma a Casella megkérte a balkezét.

Misch. Te ki fogod húzni a lutrit tőlem.

Cibulka. Hiába. Mózes vagy. _Lelkesen_. Mózes! Mózes!

Misch. Mózes az öregapád.

_Kívülről kiáltás: «Cibulka!»_

Cibulka. Jövök! _Balra kiszalad, visszakiáltva._ Imádlak, Mózes!

Misch. _Mártonhoz, aki besomfordál és most a díszleteket rakosgatja_.
Hallotta? Mózes vagyok.

Márton. Az nem is olyan nagy sértés. Az híres ember volt. Az izraeliták
főnöke.

_Misch könyvével a sorba teregetett ruhákhoz megy és összehasonlítja a
számokat._

_Lujza belép._

Lujza. Mindig nekem kell Elvirát megvígasztalnom, mikor megsérted.
_Mártonhoz, rámutatva egy díszletdarabra._ Mi ez a kék vászon?

Márton. Ez a tenger, kezit csókolom.

Lujza. Sohse láttam még tengert.

Misch _munkaközben_. Fogsz még. Előbb, mint én. Te Pompadour.

Lujza. Mi vagyok?

Misch. Mindenki neked hízeleg. Undorító. Te vagy itt a királyné egy óra
óta. És én vagyok az izé. Nem tudom, hogy hívták a Pompadour férjét. De
ronda szerepet játszott, az bizonyos.

Márton. Ez pedig a kék ég, kis aranyos, kezét csókolom.

Lujza. És felhő?

Márton. Nincs rajta, könyörgöm. Ott soha nincsen felhő, szép kis
nagysád.

Lujza. Maga járt arrafelé?

Márton. Nem, könyörgöm. De minden évben kirakom ide ezt a panorámát. Ez
itt pálma, könyörgöm.

Misch. Ez a leggorombább disznó az egész áruházban. És most úgy énekel,
mint egy csalogány. Casella-dolog!

Lujza. Mondja, kedves Márton, az is pálma?

Misch. Az alatt is fogsz ülni. Előbb, mint én.

Lujza. Ez gyönyörű lesz. Én még nem láttam így a kirakatot. Tavaly
ilyenkor még nem voltam itt.

Misch _munkaközben_. Madame Pompadour!

Lujza _boldog mosollyal nézi a tájképet ábrázoló díszletdarabot_.
Riviéra!

Misch. Olcsó középeurópai ideál a boldogságról.

Lujza. Nekem, aki egy pincében dolgozom, nappal is lámpánál, nagy dolog.
És milyen élet lehet ott, ahol a világ ilyen szép!

Misch. Ezt ugratásból mondod?

Lujza. Nem. Őszintén.

Misch. Annál rosszabb rám nézve. Az ördög akárhova tegye ezt a
kirakatot, a díszleteivel együtt.

Lujza. Mit akarsz tőle? Holnap úgyis láttam volna.

Misch. De nem ilyen előzmények után. _Elkeseredve, hirtelen._ Tudod mit,
elmegyek segédnek egy üzletbe Nizzába. Velem jössz?

Lujza. Tulajdonosnak menj Nizzába. Akkor veled megyek.

Misch. Igazad van. _Mártonhoz, egy nagy skatulyára mutatva. Az micsoda?_

Márton _kinyitja a skatulyát_. Apróságok a férfibabák számára.

Lujza _belenéz, belenyulkál_. Jaj de elegáns dolgok! Piros szattyánbőr
pénztárca! _Megszagolja_. Milyen jó bőrszaga van! Ebből fizetnek, ilyen
elegáns mozdulattal! _Mutatja_.

Márton. Nem úgy fizetnek. Tessék csak ideadni. _Elveszi_. Így fizetnek.
_Mutatja_. Fogja Márton, itt a jó borravaló!

Lujza. És sálok! Finom puha sál! _A nyakába veszi._ Ezt így viselik!

Márton _egy másik sált vesz ki_. Én így viselem! _Megköti kómikusan._ Ez
így fess. _Felmegy a babák közé._ Ugy-e szép, fess, Rivériás?

Lujza. Lakk papucs! És ez a kesztyű! Kalap! Ez melyiké? _Kezében a
kalappal a babákra néz._

Misch _türelmét vesztve kikapja a kezéből_ _a kalapot, lecsapja. Nagyon
dühösen._ Ha ezt nem hagyod abba, nekijük megyek és mindeniket darabokra
töröm! _Felemelt ököllel megy neki a Casella-babának._

_Lujza és Márton ijedten kiált fel. Misch felé mozdulnak._

_Most mind fenn állnak a kirakatban és egy pillanatra megint mintha
mindannyian viaszfigurák volnának._

_Casella, frakkban, belép._

_Casella 35 éves, de fiatalabbnak látszik. Nagyon elegáns. Kicsit
kesernyés a szájakifejezése. Modora kitünő. Szerény, de energikus.
Jóeszű és műveltlelkű ember. Bonyolultabb és érzelmesebb, mint felületes
ismeretségre hinné az ember. Ezt azonban titkolni igyekszik az üzleti
életben. Beszédközben néha felvillan az arcán és a tekintetében valami,
ami az igen nagy temperamentumot, talán a kegyetlenségig is elmenő erőt
mutatja. Mindenki megijed, még Misch is zavarba jön. Leereszti a kezét._

Casella. Szervusz Misch.

_Lujza és Márton meghajol._

Casella. Kezét csókolom. _Mischhez_. Szervusz. _Kezet nyujt._ Még mindig
haragszol rám?

Misch _nagy zavarban_. Jó estét. _Kezet ad._

Casella. Mondd kérlek, mit törsz össze? _Lujzához._ Valamit épp össze
akart törni. Nem?

Lujza _nagyon elfogultan_. Azt hiszem.

Casella _mosolyogva_. Misch, boldog vagyok, hogy látlak. Tíz év előtt
haragudtál rám. Most abba a helyzetbe kerültem, hogy minden ifjúkori
hibámat jóvátehetem. Bocsáss meg. _Kezét nyujtja._

Lujza. Oh az oly régen volt.

Misch. Kérem. _Kezet ad._

Casella. És most mondd meg, mit akartál összetörni.

Misch. Semmit.

Casella _a kirakathoz lép_. Csak nem engem? Mit szólsz, kiraktak a
kirakatokba. Az igazgató gyöngéd figyelme. Ízléstelen fráter. Ma láttam
először. Igazad van. De már intézkedtem.

Lujza. Ki tetszik dobatni?

_Lujza mindvégig nagyon elfogult, bámulja a nagy embert, reménykedik,
fél tőle, mosolyog, zavarban van. Úgy beszél vele, mint iskolásgyerek a
tanítóval._

Casella. Azt nem. Kár volna. Egy ilyen baba ma sok pénzbe kerül. De kap
egy nagy fekete szakállat.

Lujza. Kár.

Casella. A régi Misch! Hirtelen harag, de aztán gyors és bölcs
meggondolás. A régi vagy. Örülök az arcodnak. Miért vagy ilyen komor?

Lujza _szerényen_. Nem szereti, ha így bámulják.

Misch. Nagyon megváltoztam.

Casella. Nem nagyon. _Nézi_. Elfogult vagyok most. Nagyon szerettelek,
Misch. Tudod, miért mentem ki Amerikába? Mert te megharagudtál rám. Nem
találtam többé a helyemet. De most már hálás vagyok neked érte. Azóta…
megkeményedtem. De most a kéreg alatt meg vagyok hatva, Misch. Ezt abból
következtetem, hogy sokat beszélek. Úgylátszik, én még mindig szeretlek,
Misch. Ezt nem tudtam. Nem is nagyon örülök neki. Zavar az ilyesmi.
Például: nincs maradásom, amióta megtudtam, hogy itt vagy. Csak
átöltözni mentem haza. Kár, hogy össze akartál törni. De ma velem jössz.
Mind a ketten velem jöttök. A kisasszony, remélem, átadta a meghívást? A
kisasszonnyal megismerkedtem, ezt tudod, úgy-e?

Márton _halkan_. Hogy ne!

Misch. Igen. _Mártonhoz_. Márton, menjen le a földszintre és nézze meg,
hogy ott vagyok-e. Ha nem vagyok ott, akkor jó. Ha ott vagyok, küldjön
ide fel és maga maradjon lent.

Márton _szégyenkezve elkullog_.

Casella. Örülök, hogy ilyen szép, fiatal és a tied. Velem jöttök mind a
ketten. _Kis szünet._ Na? Hallgatás?

Misch _a jobboldali pulton buzgón rakosgat_.

Lujza _félénken_. Neki éjjeli munkája van.

Casella. Neki itt többé semmi munkája nincs. Én felajánlom neki azt a
munkakört és azt a jövedelmet, amit megérdemel. Már három tervem is van
számára. Ez egészen kedélytelen: egy óra óta csak az izgat, hogy mi lesz
veled. Nem szeretem, hogy így hatsz rám.

Misch. Köszönöm, de én ezen a helyen maradok.

Casella. Ez tréfa.

Misch. Nem, ez komoly.

Casella. Akkor dac, Misch-féle dac és, remélem, utána bölcs meggondolás.

Misch. Tévedés.

Casella. Ki téved?

Misch. Aki azt hiszi, hogy ez dac.

Casella. De ki téved, te vagy én?

Misch. Miért ez a kérdés?

Casella. Hogy halljam, hogy tegezel-e vagy magázol. Ezért kérdezem.

Misch. Ez gyerekség.

Casella. Miért nem tegezel, mint régen?

Misch. Hagyjuk ezt most.

Casella. Nagyon sötéten nézel rám. A régi dologért már nem haragszol,
ezt feltételezem. Azért haragszol, mert a főnököd lettem? Vagy azért,
mert a világon vagyok?

Misch _buzgón rakosgatva_. Nem haragszom. Csak szerény vagyok.

Casella. Nagyon sötét vagy, de ez érthető. Na gyere, a fehér asztalnál
egy pohár bor mellett jobb impressziód lesz rólam. Elmegyünk hárman
vacsorázni. És onnan az operabálba. Nos?

Misch _nem felel_. _Rakosgat._

Lujza. Ő nem akar.

Misch. Nem kell helyettem beszélned, nem vagyok én olyan nagy zavarban.
Tudok én is felelni. Köszönöm szépen, de nem megyek.

Casella. Hát nem az operabálba. Erről igazán könnyen lemondok. Legyünk
szentimentálisak, gyerünk a régi kis korcsmába, az Adolfhoz, kis menűt
enni. Sok lovat és varnyút ettünk ott meg. Emlékszel még?

Misch. Oda se megyek.

Casella. Miért?

Misch. Mert ez nekem nem szentimentálizmus. Én még most is odajárok
minden nap.

Casella. Tíz év óta?

Misch. Tíz év óta.

Casella. Akkor kivel jártál oda?

Misch. Ketten jártunk oda.

Casella. Ketten? De kivel?

Misch. Hát veled!

Casella _lecsap rá_. Na végre, csakhogy tegeztél. Nehezen csaltam ki
belőled. Most azért ne bosszankodjál. Hát gyertek akárhova, csak
gyertek. Vagy restelsz velem jönni?

Lujza. Oh! _Nevet_.

Casella. Ez nem tréfa. Nekem igen rossz hírem van. Ez vele jár a
karriéremmel. Négy-öt újság jól él abból, hogy engem gyaláz. És másik
négy-öt még jobban él abból, hogy hallgat rólam. _Nagyon hosszú, szinte
kínos szünet._ Érdekes. Elég kínosan folyik ez a beszélgetés. _Szünet_.
Én ezt olyan könnyű társalgási modorban képzeltem. De én csak egyedül
társalgok. Senki se segít. Hát legalább kérdezzetek valamit. Na!

_Szünet._

Misch. Mennyi pénzed van?

Casella. Ez jó kérdés. Nem tudom. Van sok aktivám és Amerikában sok
adósságom. De azok várnak. Pénz nincs is. Csak bank. Na tovább!

_Szünet._

Misch. Hány bankod van?

Casella. Ez még jobb kérdés. Még csak kettő.

Lujza. És…

Casella. És? Na! Tessék csak!

Lujza. És hány vállalata van?

Casella. Kicsi és nagy együtt: nyolcvanhárom. Az egyik bankomnak
tizenegy, a másiknak hetvenkettő.

Lujza. Kábító!

Misch. Ez nem kábító. Ez csak sok.

_Szünet._

Misch. És…

Casella. És?

Misch. És ez az áruház hova tartozik: tizenegyhez vagy a hetvenkettőhöz?

Casella. A hetvenkettőhöz. Miért kérdezed ezt?

Misch _Lujza felé_. Hogy ő még jobban kábuljon és lássa, milyen kis pont
vagyok én.

_Szünet._

Lujza. És…

Casella. Na! Hogyne! Tessék! És? Csak bátran! És?

Lujza. És ezt mind egymaga igazgatja?

Casella. Most igen. De ötvenet hajlandó vagyok átadni neki.

Lujza. Ez komoly?

Casella. Ha kevés, hatvanat.

_Szünet._

Lujza, Misch _egyszerre_. És?…

Casella _örömmel_. És? Na?

Misch. És ráérsz operabálba menni?

Casella. Ma délután hatkor megkezdtem a szabadságomat. Letettem a
telefont. Mint a munkás a kalapácsot. Két hétig mindent kikapcsolok.
Holnap elutazom Délre. Agyondolgoztam magamat. És egy kis bánatom is
van. Azt is ki kell heverni.

Misch. Neked, bánatod?

Casella. Hogyne.

Misch. Üzleti bánat.

Casella. Nem. _Lujzához_. Maga ki fogja találni.

Lujza _félénken, de mosolyogva_. Asszony.

Casella. Úgy-e mondtam. Úgy van. Illetve úgy volt. Vigyázatlan voltam.
De meggyőződésem, hogy az efajta bánat éppúgy pénzkérdés, mint a kezdődő
tuberkulózis. Nagyon intenziven utazni, szórakoztatóan élni, aludni, ha
kell altatószerrel, de aludni! És Coué! Ez a fődolog, Coué!

Lujza. Mi az?

Casella. Nem ismeri? Coué-féle módszer. Nagyszerű. Autoszuggesztió!
Önrábeszélési módszer. Az ember egy mondatot, ami nem igaz, addig
ismétel gépiesen, hangosan, amíg igaz lesz. Például, akinek rosszul
megy, az gépiesen, hangosan elmondja egy nap tízezerszer is, hogy:
«egyre jobban megy nekem, egyre jobban megy nekem, egyre jobban nekem,
egyre jobbanmegy nekem… amíg végre tényleg… jobban megy neki!

Lujza _nevetve_. Érdekes!

Casella. Próbálja meg egyszer, ha a feje fáj. Tíz perc alatt elmulik.

Lujza. Furcsa. És most… most miféle mondatot ismételget?

Casella. Most azt mondom… _gépiesen darálja_. Nincs bánatom, nincs
bánatom, nincs bánatom… és máris érzem, hogy… nincs bánatom.

Lujza. Milyen furcsa.

Casella. Most már csak egy kis vízkúra és így összesen két hétre
becsülöm a bánatot. Akinél tovább tart, az nem tisztességes ember. Az
költő.

_Szünet._

Lujza. Szép asszony volt?

Casella. Inkább okos. Sokat segített. Na mindegy. Holnap Nizza,
kijózanodás és aztán a futó viszonyok után végre egy végleges nő, de
végre, végre már egyszer egy olyan, akiért érdemes legyen verekedni,
dolgozni… akinek természetes, hogy én vagyok a mindene… valami derült,
pénztelen, egészen egyszerű, hűséges, nyugodt kis lény. _Lujzához_. Ezt
is maga fogja jobban megérteni.

Lujza _lelkesedéssel_. Óh, én értem! _Rajongással nézi._

_Pillanatnyi csönd._

_Misch sarkon fordul és balra kimegy._

Casella _meglepetten_. Miért ment ki?

Lujza. Nem tudom.

Casella. Szó nélkül megfordult és kiment. Azért, amit mondtam?

Lujza. Lehet.

Casella. De hát mit gondol ő most?

Lujza. Nem tudom.

Casella. Csak nem gondolja, hogy… De hát ez kínos volna, ha azt hinné,
hogy én ezt magának adresszáltam. Én akarom, amit akarok, de ilyen
hibákat nem szoktam csinálni. Különös fiú. Olyan, mint egy vad gyerek.
Úgylátszik, érzékeny az új helyzettel szemben. Lehetséges, hogy
megharagudott?

Lujza. Oh igen.

Casella. Maga megmondta neki, hogy én magát vacsorázni hívtam?

Lujza. Nem kellett volna?

Casella. Ja úgy! Ez más. De remélem, azt is megmondta, hogy mikor
megtudtam, hogy maga az övé, többé egy szóval sem…

Lujza. Hogyne. Természetesen.

Casella. Most sok mindent értek. De csudálom, hogy felteszi rólam. Hát
rabló vagyok én? Miért mosolyog? Ő engem rablónak tart?

Lujza. Azt hiszem.

Casella. Talán maga is?

Lujza. Egy kicsit.

Casella. Nem, édesem, embert nem rablok. A tőzsdén, pénzt. Azt is
kesztyűvel. De embert nem. Se férfit, se nőt. Mit csináljak? Maga nagyon
tetszett nekem délután. Nagyon. Pillanat alatt megvolt a tervem. Erre
kisül, hogy a másé. És épp az övé. Jó, hogy még nem voltam svungban.
Könnyű volt fékezni és megállni. Érdekes. Na mindegy. _Kis szünet után._
Élnek a szülei?

Lujza. Igen. Egy nagymamám is él.

Casella. Segíti őket?

Lujza. Mindent nekik adok, amit keresek.

Casella. Hol laknak?

Lujza _lenéz a földre_.

Casella. Miért nem felel? Hol laknak?

Lujza. Egy padláson, egy raktárban.

Casella. Azt mondta délután, az apja állattenyésztő.

Lujza. Igen. Az első ijedségben mondtam. Az apám éjjeli újságárus. De a
padlásraktárban ingyen lakunk, mert a háziúr gyereke beteg és
kecsketejet kell innia és a padláson velünk lakik két kecske és az
apámra vannak bízva.

Casella. Szóval ezeket tenyészti.

Lujza. Őrzi. Hát ő tulajdonképp… inkább… pásztor. Azért ebben is van
szép. Mikor a kecske az ablakpárkányra kiáll. Nézi a sok háztetőt. Akkor
nyugtalan és kívánkozik, mert azt hiszi, hogy azok mind hegyek. Szeretne
rajtuk ugrándozni. Úgy kell visszatartani.

Casella. És maga ott él.

Lujza. Itt… és ott.

Casella. Ilyenkor este hova szoktak menni?

Lujza. Vacsorázni az Adolfhoz.

Casella. És hangverseny, színház?

Lujza. Soha.

Casella. Nem szereti?

Lujza. Imádom. De hát hogy jutok én oda? Pedig a zenéért… meghalok.

Casella. Hát soha nemesebb élvezete, szép izgalma… soha semmi?

Lujza. De van. Nekem van egy kis tüdőcsúcshurutom, attól van néha egy
egészen kis lázam. Harminchét, kéttized. Az kimondhatatlan, milyen
kellemes. Csupa bágyadt szép gondolat. Mintha boldogság zúgna az ember
fülében, fantázia, kis forró izgalom, mámor, hőség… olyan piros az arcom
és olyan lelkesedés van bennem. A szegény embernek is van ám öröme,
kérem.

Casella. És ezek után én rabló vagyok… ha magát ebből elvinném?

Lujza. Nagyon fájna neki.

Casella. De hát van neki joga magát börtönben tartani? Ő nem gondolkozik
ezen?

Lujza. Nem bírnám ki, ha tudnám, hogy szenved.

Casella. A férfi akkor szenved, ha a nő ostoba és hosszúra nyujtja a
szakítást. Okos nőnél a szakítási tusa a kegyelemdöféssel kezdődik. És
nincs tovább.

Lujza _lelkes meggyőződéssel_. Én ezt mindig mondom. Ha az ember elmegy,
hirtelen menjen, szó nélkül. Ne kínozza a másikat. _Megijed attól, amit
mondott._ Már aki el akar menni. Én nem.

Casella. Soha?

Lujza _miután sokáig nem felelt_. Mondja. A magáé ilyen okosan ment el?

Casella. Igen.

Lujza. És… nem fájt?

Casella. A szívnek is van érzéke a praktikusság iránt. Hamarabb gyógyul,
ha érzi, hogy nem érdemes neki fájni.

Lujza _a földre néz_.

Casella. Na, mindegy. Fődolog, hogy már meg is van a lakásom Nizzában.
Egy szalón, két háló.

Lujza. A másik… kinek?

Casella. Ma reggel nem tudtam, kinek. Délután fél hétkor tudtam. Most
megint nem tudom.

Lujza _zavartan néz a földre_.

Casella _a saját képmásához_. Ne nevess! _Lujzához_. Ő nem ismer rám.
Bosszant ez a Misch. Micsoda primitív dolog, engem azzal gyanusítani,
hogy…

_Misch belép, kezében kalapja, karján a kabátja._

Misch. Miért nem folytatod?

Casella _idegesen_. Dehogy nem folytatom. Azt mondtam, engem gyanusítasz
azzal, hogy itt előtted célzásokat teszek a kisasszonynak.

Misch. Én ezt egy szóval sem mondtam. _A pultra teszi a holmiját._

Casella. De sarkon fordultál és kimentél egy olyan mondásom után, amely…

Misch. A holmimért voltam. És ideges vagyok, bocsáss meg. Ma rossz napom
van. És ez a találkozás felizgatott. Bocsáss meg.

Casella. Én? Te bocsáss meg nekem, hogy rádrontottam. De csak ezért.
Mert ahhoz ragaszkodom, hogy mikor ez a kedves teremtés a nevedet
kimondta ott lenn a kesztyűknél, attól a pillanattól kezdve én a
legkorrektebbül viselkedtem.

Misch. Hát most, ha nem veszed rossz néven, nagyon kérnélek, hagyjuk ezt
a témát.

Casella. Én se bánom. Na. Hát nem jöttök velem?

Misch. Nem mehetünk.

Casella. Hát egyszer csak mégis kell beszélnünk… pozitív dolgokról.

Misch. Ha majd megjöttél a szabadságodról. _Veszi a holmiját._ Mi most
lemegyünk a boltba, veszünk vegyes felvágottat és itt fönn esszük meg
munkaközben. Ő segít nekem. _Buzgón, türelmetlenül, túlzottan keféli a
kalapját._

Casella. És meddig maradsz itt?

Misch. Hajnalig.

Casella. Hát az operabálból idejövök. Addig talán jobb kedved lesz. De
nem utazom el a nélkül, hogy komoly pozicióba ne emeltelek volna. Ha
szépszerivel nem megy, erőszakkal.

Misch. Nekem nem lehet ajándékot adni. _Dühösen kefél._

Casella. Azt te mindig nyugodtan rábízhatod egy bankigazgatóra, hogy úgy
ajándékozzon, hogy még maga az illető se vegye észre. _Lujzához_. Nehéz
fiú!

Lujza. Ő mindig ilyen. Ő nagyon erős jellem, de csupa szív.
_Elérzékenyül_.

Misch. Ilyen jellemrajzra… _Zavarban…_ semmi szükség nincs, pláne tőled…

Casella. Hány éves vagy most, Misch?

Misch. Segéd vagyok. Nem elég ez?

Lujza. Most színdarabot írt.

Casella. Nem vagy te egészséges, Misch. De elég boldognak látszol. Úgy
nézem, ti szeretitek egymást.

_Csönd._

Misch. Ő… nem szeret senkit. _Vadul kefél._

Casella. Nem tud?

Misch. De igen. Az életét. Azt szokta mondani: az élet előmenetel. És
előmenetel: mindig több, mint ami van.

Casella. Bravo!

Lujza. Ez a mániája. Én ezt nem is értem, amit mond.

Misch. Az nem is kell. Nem érted, de éled.

Lujza. Mit csináljak veled, ha ilyen okos vagy?

Misch _most már oly tüntetőleg keféli a kalapját, hogy nem lehet
félreérteni a türelmetlenségét._

Casella _elmosolyodik_. Jó, jó. Isten veletek. A viszontlátásra. Még ma
éjjel hazamenet feljövök ide veled okosan beszélni. Nem utazom el e
nélkül.

_Kis szünet. Casella Mischt nézi, aki már kikefélte a kalapját, most
idegesen csapkodja a kalapot a térdéhez, mintegy mondván: «eredj már.»_

Casella _hirtelen elindul balfelé_. _Gépiesen mondogatja, egyre
hangosabban._ Nagyon kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám,
nagyon kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám… _és így tovább,
amíg ki nem ment, még kint is mondja, a színfalak mögött_.

_Szünet, Lujza utána néz._

Misch. Na megyünk?

Lujza. Igen.

Misch. Mit nézed? Hát igen, itt volt, személyesen. Ő maga. És most
elment. Operabálba. Frakkban. Csillárok, bársonyok, zene, fény, étel,
ital, nevetés, tánc, nők! Nők! Választani fog máma… utitársat. Helyetted
fog választani, mást.

Lujza. Mit akarsz tőlem?

Misch. Mást visz helyetted a tengerhez.

Lujza. Bánom is én.

Misch. De bánod. És én vagyok az oka. És én rám fogsz haragudni.

Lujza. Én mindig csak magamra haragszom.

Misch. Most is?

Lujza. Igen.

Misch. Miért nem mentél mindjárt vele?

Lujza. Szamár vagy. Miért szaladtál ki olyan feltűnően az előbb?

Misch. Nem bírtam a hangját.

Lujza. Ő teljesen korrekt volt. Azért lettél te is olyan szelíd.

Misch. Nyálas volt, mint egy kígyó.

Lujza. Látod, hogy mégsem ütötted pofon.

Misch. Mi az? Izgatni akarsz?

Lujza. Nem, csak boldog vagyok, hogy ilyen okos tudtál lenni. Mindig
megijedek tőled, de most már kezdek rájönni, hogy a szíved jó, csak a
szájad jár.

Misch. Régen… tíz év előtt, a kis korcsmában, az Adolfnál, mikor
tervezgettünk, azt hittük: együtt alapítunk valami nagy céget. Előre
emlegettük a címét: «Misch és Casella». Most végre megvan a cég.
Ráírhatjuk a te szívedre. – Ma le fogom inni magamat. Gyere. Veszünk
túnhalat és sajtot. És jó erős bort. És pálinkát. Kitűnő pálinkát,
negyvenfokosat, erőset. Iszol te is?

Lujza. Igen.

Misch. Sokat?

Lujza. Igen.

Misch. Felejteni?

Lujza. Én? mit felejtsek?

Misch. Én… téged foglak felejteni. Előre el foglak felejteni. Nagyon
részegek leszünk. Jó?

Lujza _anyásan_. Jó, édesem.

Misch. Felborítjuk ezt a nagy házat.

Lujza. Jó, drágám.

Misch. Mondd, ha elhagynád ezt a szegény Mischt azzal az őszülő fejével…
neked is fájna?

Lujza. Rémesen.

Misch. Hát miért hagysz el?

Lujza. Nem tudom.

Misch. Szóval elhagysz?

Lujza. Dehogy hagylak.

Misch. Velem maradsz.

Lujza. Igen.

Misch. Miért nem maradsz velem?

Lujza. Hagyj békén.

Misch. Szeretsz?

Lujza. Igen.

Misch. Hogyan?

Lujza. Most… mint a mamámat.

_Márton jobbról belép._

Misch. Márton, öreg uzsorás, van pénze?

Márton. Misch úr számára mindig van.

Misch _nézi a pénzét_. Valami apróm van. És egy szerencsedollárom. Ezt
nem akarom beváltani. De szeretnék jó pálinkát venni.

Márton. Arra pláne szívesen adok. Elég lesz húsz? _Átadja_.

Misch. Hogyne. Köszönöm. Ne szégyeld, Lujza. Hiszen hallottad, maga
Casella is tartozik Amerikában!

Márton _noteszébe beírja_. Volt százhúsz, most húsz, az száznegyven.

Misch. Mondjuk: százötven.

Márton. Mondjuk: százötven. _Kijavítja_.

Misch. Tíz perc mulva visszajövünk, csak idemegyünk a boltba vacsoráért.
_Márton rásegíti a kabátot._ Addig rakja ki üresre ezt a kirakatot és
vetkőztesse le ezt a hat babát. _A bal pult elejéről eltolja a holmit._
Ezt a helyet hagyja szabadon, mert itt fogunk vacsorázni.

Márton. Igenis, Misch úr.

_Misch és Lujza lemennek a bal liften._

Márton _felmegy a babák közé_. Kezét csókolom, elnök úr. _Kezet csókol a
Casella-babának._ Tessék jönni, méltóságos asszony. _Egy nőbabát lehoz a
középre a kirakat elé. Kezdi vetkőztetni._ Ne tessék rossz néven venni,
de most le kell vetkőzni. _A fülét a baba szájához tartja._ Nem hiszem.
Hideg van, de azért nem fog meghűlni. _Fülel_. Ugyan kérem, én előttem?
Hisz én öreg ember vagyok! _Fülel_. Hát persze, hogy férfi, de nagyon
higgadt férfi, igazán. _Fülel_. Sajnálom, nincs kegyelem. Aki maga nem
akar levetkőzni, azt levetkőztetik. Nem kell sajnálni a szép ruhát, mert
szebbet kapunk ám, bizony! Na, nem kell makacskodni. Úgy, ni. Így. Hát
bizony… a ruhácskát most levesszük, mert gyönyörű új ruhácskát kapunk
helyette. Csak semmi szégyen, méltóságos asszony. Le a ruhácskával!
_Kigombolja a ruha vállát és lassan ereszti lefelé a babáról a ruhát._
Most aztán majd semmi se marad a testecskén. Egy, kettő, háárom.
_Ravaszul nevet. Ebben a pillanatban_

FÜGGÖNY.




MÁSODIK FELVONÁS.

_Ugyanaz a szín, mint az első felvonásban. Jóval éjfél után. A baloldali
pult eleje megterítve. Ételmaradékok, néhány boros- és pálinkásüveg.
Misch és Lujza szemben ül egymással a pult elejétől jobbra és balra. Még
esznek egy-egy falat gyümölcsöt. Isznak. Márton a babákkal piszmog. A
babák sorban ülnek a kirakatszekrény előtt, csak Jeritza és Rockefeller
áll. A babák balról jobbra néző profilban ülnek, mintha a jobboldali
első páholyokba néznének. Át vannak öltöztetve és a következő sorrendben
ülnek, balról jobbra: 1. Casella, frakkban, 2. orosz hercegnő, nagy
estélyi ruhában, 3. Rockefeller, elegáns fehér nappali ruhában, 4.
Jeritza, délelőtti ruhában napernyővel, 5. Ford, szmokingban, 6. francia
grófné, nagy estélyi ruhában. A régi ruhák a két_ _pulton feküsznek. A
kartonban hozott új nagy estélyi ruhák a jobboldali pulton. A
kirakatszekrény teljesen üres és sötét. A régi szalóndíszlet és bútor
már hiányzik belőle. A Riviera-díszlet, bútor és virág, pálma stb. a
jobb hátsó sarokban várakozik egy rakáson. A kis tolókocsi a baloldali
pult és az üvegszekrény között áll hátul. Két alacsony faláda van
rajta._

_Misch és Lujza határozottan részeg. Márton normálisan részeg, mint
mindig._

_Grammofon szól._

Lujza _nevetgélve_. Henvenkét vállalat… nyolcvankét vállalat…

Misch. Hetvenkettő. Rablóbanda! Állítsa el azt a grammofont, az ember a
saját szavát nem hallja tőle.

Márton. Azt hittem, Misch úr örülni fog ennek a meglepetésnek. A
földszintről cipeltem ide föl.

Lujza. Hagyd, úgy szeretem azt a kis zenét.

Misch. Részeg vagy?

Lujza. Igen. Könnyű vagyok. Egy kicsit repülök. De félig a földön
vagyok. Mint mikor a repülőgép indul a mezőn.

Misch. Gyerünk följebb, a felhőkhöz! _Tölt._

Lujza. Följebb. _Iszik_.

Márton _pohárral odalép_. Hadd röpülök én is az uraságokkal! _Koccint
velük._ _Aztán a babák közé sétál._

Misch. Egészen föl, a csillagokig! _Iszik_. Így búcsúzom tőled!

Lujza. Nem búcsú! Nem tűröm, hogy ezt mondd!

Misch. Pedig az. Búcsúvacsora. Már kétszer találtam könnyet a szememben.
Most megint homályosan látok.

Márton. Sokat tetszenek szórakozni. Mi lesz a munkával? Már hajnalodik,
csináljuk meg a kirakatot, mindjárt reggel lesz.

Misch. Mit akar? Átöltöztettük a társaságot, ez volt a legnehezebb. A
többi már játék. Miért nem iszik? _Tölt neki._

Márton. Iszom én. Miattam ne tessék aggódni. Én nyugodtan iszom, nekem
az nem ünnep, mint a Misch úrnak. _Iszik_. A szép nagysád egészségére!
Én szegény rabszolga.

Misch. Mi mind a ketten rabszolgák vagyunk, Márton. Csak én szebb vagyok
mint maga.

Márton. Arról lehetne vitatkozni.

Misch. De azért kutyák vagyunk mind a ketten. Maga kuvasz és én
selyempincsi. Aki dolgozik, az kutya.

Márton. Akinek pénze van, az ember.

Lujza. Szocialisták. Ezt nem szeretem.

Márton. A szép nagysád is munkás.

Lujza. Én nem vagyok szocialista. Engem már híttak sokszor a szervezők.
Amíg csinos és fiatal vagyok, kapitalista vagyok. Ha majd öreg és csúnya
leszek, be hagyom szervezni magamat.

Márton. Hogy szabad így beszélni?

Lujza. Ha abbahagyod ezt a búcsúzást.

Misch. Nem csókolsz meg?

Lujza. Dehogy nem.

_Nagy csók._

Misch _a csók után elmegy a babák előtt, egészen a sor jobb-végéig_.

Lujza _leül a pult elé_. Olyan könnyű vagyok, mint a toll. Olyan édes
vagyok belül, mint a cukor. O te kedves muzsika! _Kiáltva, Mischhez._ Ne
menj el tőlem!

Misch _a jobbszélső babánál_. Meg kell nézni, hogy rendben vannak-e
mind.

Márton _a Casella-babát székestől felemeli és Lujza mellé ülteti_.

Misch. Miért viszi azt el onnan?

Márton. Elnök úr ide ül. A szép nagysádhoz, akit szeret. _Vigyorogva áll
a baba mögé._

Misch. Vén kerítő! Mit csinál? Vigye rögtön vissza.

Márton _meg akarja fogni a babát_.

Lujza. Nem viszi. Itt marad. _Megfogja a baba kezét._ Jó estét, kedves
elnök úr.

Misch _Mártonhoz_. Inkább erre vigyázzon. Nézze, mit csinált itt. A
méltóságos asszonynak ráncos a harisnyája. Micsoda dolog ez? Így nem
ülhet be a kirakatba. _Eléje térdel, igazítja._ Ennek feszülni kell.
Hallja, állítsa el azt a grammofont, mert megölöm.

_Márton balhátul kimegy. A grammofon elhallgat. Márton visszajön.
Ezalatt_

Lujza _Casella-babához_. Elnök úr, mint látom, még nem táncolt az
operabálon. Olyan síma minden rajta.

Misch _nőbabához_. Méltóságos asszony meg fog bocsátani, ha a térde fölé
merészkedem nyúlni. _Megteszi_. De így nem ülhet a kirakatba.

Lujza. Elnök úrnak gratulálok a szép új frakkjához. _Nevet_.

Misch _feláll_. És a vállát kérem szabadabban. Több meztelenség.
_Igazítja_. Ne felejtse el, hogy a kirakat tengeri fürdőt fog ábrázolni.
Ön hódítani megy oda, mert ön erkölcstelen és nem munkával keresi a
kenyerét, mint én, hanem a testével.

Lujza _hangosan nevet_.

Misch. Ne nevess. Sírjál!

Lujza. Nem sírok. Gyönyörűen érzem magamat. _Casella-baba kezét fogja._
Miért sírjak? _A Casella-baba vállára hajtja a fejét._

Misch. Mert boldogtalanná tettél engem. Ne hajtsd a fejedet a vállára,
ne vágyódjál úgy utána, úgyis megkapod, úgyis már az övé vagy.

Lujza. Hagyj békén, mit akarsz?

Misch. Ne kacérkodjál vele.

Lujza. Bolond vagy. _Nevet_. Nehéz a fejem. Most az életről álmodom. Te
Misch! Én nem leszek öreg asszony. Nekem még csak két-három évem van.
_Suttogva a babához._ Vigyél el innen.

Misch _Mártonhoz_. Látja? Hát nem kell összetörni őket?

Márton. Mit érünk vele?

Lujza _a Casella-babához húzódik_. Ne engedj. Ez vissza akar húzni a
pincébe. A napot akarom! Nekem tüdőcsúcshurutom van! Én levegőt akarok,
virágot akarok!

Misch. Csak beszélj! Ki vele, végre! Hát nem szeretsz! Vele mégy!

Lujza _Casella-babához_. Én megmondom neked az igazat, én téged nem is
szeretlek, nem, nem… tényleg… én azt a másikat szeretem, azt a szegény
fiút. Nem tehetek róla. Vigyél el innen! Ments meg! Bundát a papámnak!
Engem taníttass! Zongorázni akarok! Angolul akarok tanulni. Művelt
akarok lenni. Mutasd meg, hogy kell enni, hol kell lakni.

Misch. Hol kell lakni? Hotel de Paris, Hotel de Bakkara, Hotel de
Napsugár, Palace de Homard, Hotel de Majonéz, Hotel de Millión!

Lujza. Nem tudja! Honnan tudná szegény! Honnan?!

Misch _egy babához_. Te! Mondd meg annak a tolvaj bankárnak, hogy mondja
meg annak a szegény megszédült lánynak, hogy én ezt prospektusokból
tudom, étlapokból, hirdetésekből tudom, plakátból, újságból,
szegénységből, gyűlöletből, irigységből és vágyakozásból tudom, tehát
jobban tudom, mint az orléansi herceg, mert az csak unalomból tudja.
Mondd meg neki, te gazdag gazember, hogy én rongyos vagyok, de én tudom
jobban… Én tudom a legjobban!

Lujza _Casella-babához, diadallal_. Te nem vagy rongyos! Neked csuda a
frakkod. Most játszom babával! Gyerekkoromban úgysem volt! Jaj de szép
baba! Jaj de jó baba!

Misch. Elég!

Lujza _kiáltva_. Nem elég!

Misch _hozzáugrik_. Nem tűröm!

Lujza. Nincs jogod. Semmi jogod.

Misch. Nem tűröm. Menj el tőle!

Lujza. Ez részeg! _Részegen, kiabálva._ Semmi közöd hozzám! Féltékeny
vagy? Mit akarsz? Magad mondtad, hogy ez így lesz. Te mondtad, hogy nem
tudod megakadályozni. Te mondtad, hogy nincs erőd.

Misch. Nincs erőm? Most részeg vagyok, most van erőm. Mindenhez van
erőm! Takarodj mellőle!

Lujza. Nem megyek. Ez nem ember. Ez baba. Te szamár!

Misch. Menj onnan, vagy olyat csinálok, hogy…

Lujza _felsikolt_. Nem megyek!

Misch. Na megállj! _Odaugrik_. Akkor máskép beszélünk!

Lujza _felsikolt és elugrik a babától_. Bolond!

Misch _a Casella-babához_. Ha ő nem megy… hát menjen ön a szeretőm
mellől. Takarodjék, rabló! Nem megy? _Mártonhoz, aki a karjába
kapaszkodik._ Hagyjon békén! _Ellöki_. Utoljára mondom: takarodjék! Nem?
Hidegen nézel rám? Nem félsz? Hát megállj, betyár, most végre megmondom
a szemedbe. Most nem hajlongok, most nem dadogok, most nem félek,
megmondom ki vagy. Gazember vagy. Rabló vagy. Tolvaj vagy. Orgazda vagy.
Megcsaltál engem is. Megloptál. Utállak, gyűlöllek, megvetlek, soha nem
szerettelek, mindig undorodtam tőled, te betyár, te haramia, te bandita.
– Nem sértődöl meg? Nem ugrasz fel? Nem ütsz meg? Ülsz és röhögsz? Hát
most hallgass ide. Mindjárt nem fogsz röhögni. Te gazember és ti mind.
Meghívod a lányt vacsorára. De előbb elvégezteted velem, szegény
rabszolgával, a nehéz munkát. Egy ilyen lányt a milliók közül
kiválasztani. Kimosdatni, kitanítani. És elvenni az ártatlanságát. Te
már készen kapod, fix und fertig, kikeresve, kifürösztve, mint nyugodt
ringyót, akinek már fel vannak szárítva a könnyei. Én már leszoktattam a
szüleit arról, hogy este hazavárják, de a pofonokat én vettem fel az
apjától és az anyja engem akart megölni. Én már kikészítettem. Neked már
nem kötelességed feleségül venni, ha gyereket kap tőled. Mindig csak a
te dolgodat könnyítem, mindenütt a te utadat simítom, mert mindent, ami
nehéz volt és piszkos volt, elkínlódtam helyetted én! Te csak jössz,
elegánsan mosolyogva, készen veszed és viszed. Azt hiszed? Nem gazember.
Most az egyszer emberedre találtál. Velem most leszámolsz! _Előrántja a
revolverét._

Lujza _felsikolt_. Mit csinálsz?

Misch. Hallgass! Itt most ítélet van és kivégzés. Nesze gazember! _A
revolver összes töltéseit rásüti a babára._

Lujza _sikoltozik_.

Márton _rémülten_. Szent Isten, Misch úr! Az istenért!

Misch. Ne jajgasson! _Lujzához_. Egy szót se halljak. Most megtettem.
Pálinkát! _Iszik. A babához lép._ Ha megmozdultok, meghaltok! _A
babához, lihegve az izgalomtól._ Most pedig… ide a pénzedet! _Kiveszi a
baba zsebéből a piros pénztárcát._ Ha elárultok, meghaltok! _A babához
hajol._ Élsz még? Meghaltál? Nem mozdulsz? Gazember. Ide a frakkodat!
_Lerántja róla a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt. A maga kabátját
eldobja. Magára ölti sorban a nyakkendőt, a mellényt, a frakkot. E
közben:_ Most megtettem. Megöltelek és kiraboltalak. Hát ha kell
világszenzáció, most itt van. A nagy Casellát megöltem és kiraboltam!
Jöhetnek a cikkek a lapokban.! Na látod, hogy van erőm. _Két munkáshoz,
aki jobbról bejött a lövés zajára._ Mit akartok? Ne mozduljatok, mert
meghaltok! _Rájuk fogja a revolvert._

Márton. Szent Isten, milyen botrány! _A két munkáshoz megy, csitítja
őket, némán magyarázza nekik, hogy Misch részeg._

_A két munkás ijedten nézi Mischt._

Lujza. Mit csináltál? Mit csinálsz?

Misch. Mit csinálok? Kiélem magamat. Én, Misch, kiélem magamat. Én,
kutya, emberré változom. Én, gyáva, nekibátorodom. Ne bámulj. Igyál!
Ezen a világon én már csak így szerezhetek pénzt és frakkot. Most
énvelem jössz el a Riviérára, még pedig azonnal! Ne reszkess! Igyál!
Isten veled, áruház! Egy-kettő! _A munkásokhoz._ Ne bámuljatok. Igyatok!
Vége a szolgaságnak! Most következem én, Misch, újjászületve, frakkban
és vadul! Most lesz nap, levegő, tenger, kéjgyönyör, hangverseny és
majonéz. Most jön gróf Monte Christo, aki azért lett gazdag, hogy
megbüntethesse a rosszakat és megjutalmazhassa a jókat! Most lesz élet,
amennyi csak kell. Előkelő társaság, szellemi beszélgetés és meleg étel.
Mert ahhoz enni kell, hogy az ember a szívét és az agyát jóra
használhassa. Éhesen csak haragudni lehet! De most nem haragszunk többé
senkire! Mindenkit szeretünk! Megyünk! Megyünk! Hotel de Million, Hotel
de Milliárd! Megszállunk álnév alatt… A gyilkos és a szeretője… álnév
alatt, frakkban… gróf Fontainebleau, herceg Marseillaise, báró
Franciaország! _Lujzához, aki sír._ Ne sírj! Mit bámultok? Ha elárultok,
meghaltok! Ne sírj. Gyere! Menekülj velem! _Megragadja a karját._
Meneküljünk!

Lujza _könnyek közt, részegen_. Hova… édesem?

Misch. Ahová vágyódtál. Most én viszlek el. Riviera!

Lujza. Igazán?

Misch. Igazán.

Lujza. Mikor?

Misch. Most! Azonnal! Az első vonattal!

Lujza. De így menjek… mint egy koldus?

Misch. Dehogy! Ne törődj semmivel! _A jobb pulthoz ugrik, az estélyi
ruhák közt válogat, összevissza dobálva őket._ Vége a szegénységnek!
Most jön a szabad élet, kaland és fényűzés! Majd én megmutatom neked.
Éljen a Népszövetség! Ó te részeg szép szabadság! Öltözz aranyba és
selyembe! Vedd ezt fel! Vagy ezt! Itt a 4867-es! Meg a 8684-es! Amelyik
jobban tetszik. _Rengeteg fényes ruhát dob oda neki, keresztül a
színpadon._ Vedd fel mind a kettőt! Vegyél fel százat!

Lujza _részegen, sikoltozva, nevetve_. Crèpe Marocain… az új modell! Az
enyém?

Misch. A tied! Mind a tied!

Márton. Szentséges Úristen, mi lesz itt!

Lujza _kapkodva válogat_. Ez a virágos! Nem, ez az aranyszalagos! Vagy
ez a csipke! Hímzés! Nem! De igen! Jaj! Hazamenjek? Hova vigyem? Hol
vegyem fel?

Misch. Ne menj el. Ne józanodj ki. Igyál! Itt vedd fel.

Lujza. Ezt a csipkéset! Hol?

Misch. Ott a sarokban. Rögtön! Mozogj, rohanj! Siess! Egykettő!

Lujza _miközben egy ruhával balrahátul kiszalad, sikoltozik és nevet_.
Ezt? A csipkéset? _Visszaugrik_. Azt a prémeset? _Eldob egyet, másikat
vesz fel a földről._ Nem. Mégis a csipkéset! Ezt az arannyal? Nem. A
csipkéset! Te édes élet, ti drága szép kedves ruhák! _Kirohan bal
hátul._

Misch. Siess! Gyerünk! Mielőtt rájön a rendőrség!

Márton. De Misch úr, mi lesz ebből?

Misch. Hallgass, vagy meghalsz.

Márton. Misch úr, ebből olyan botrány lesz, amilyen még nem volt.

Misch. Ne beszélj. Ha félsz, igyál. _Balelőre megy._ És most gyorsan,
előre, hamar! Mielőtt az én angyalom felöltözik. Kész legyen!
_Kommandirozva_. Kirakat!

Márton _a két munkással vadul nekiugrik a Riviéra-díszleteknek_.

Misch. Fogd meg! Ne sajnáld! Egykettő! Riviéra… előre!

Márton _a két munkással gyorsan berendezi a Riviéra-kirakatot_.

Misch _ezalatt kommandirozza őket_. Háttér! Ég, felhő nélkül. Napsugár.
Oldalfalak. Fák, bokrok, virágok. Kék tenger. Édes hullámok. Kis fehér
vitorlák messze a kékségben. Tájkép. Pálma. Virág, virág! Márványkorlát.
Napsugár! A korláthoz a két álló alakot! Te szép Jeritza, te
csudacsalogány! És az elegáns gentleman, amint beszélget vele. Azt
mondja neki: «Ott voltam tegnap a Metropoliténben… isteni művésznő, ön
szebben énekelt, mint valaha. Legyen szerencsém felhőkarcolómban,
tízszer egymásután vacsorára!» _A két álló baba a helyén van._ Tovább!
Az ülőket. Úgy, sorba. Szép orosz hercegnő, Tatjana Szemjonova,
Woronzieff princessz! Oda melléje Ford, az autókirály. Percenként száz
autót köp ki a gyára kapuja! Tovább! Madame La Comtesse de la Gyönyörű!
A szélére. Tovább! A távolban angol hadihajók. Díszebéd a tengernagynál.
Nézd csak Rockefeller, állj oda bátran, te ráérsz bámulni, hiszen
óránként egy milliárd dollár a jövedelmed. Virágokat elébük! Napsugár!
Muzsika! Muzsika! Zenekar a hullámokon! _Mártonhoz, aki a
Casella-babához futott._ Mit akarsz?

Márton. Ezt hova tegyük?

Misch. Ott hagyd! Hozzá ne nyulj! Az halott. Brr! Ereszd el.

Márton. Huh! _Irtózva hagyja ott._

Misch. Menj el tőle. Gyerünk tovább. A mienk az élet! Ugorj a
kapcsolóhoz. Világítás! Napsugár! Riviéra!

_Márton bekapcsolja a villanyt. A Riviéra fölragyog. Tündöklő
napfényben, dús színekben fürdő csodakép. A színpad egyéb részei
sötétek. Csak a Riviéra ragyog._

_Lujza megjelenik a sötét hátsó balsarokban. A csillogó estélyi ruha van
rajta. Gyerekes, részeg, boldog, bolond. Sikoltozik._

Lujza. Hol vagy? Nézz rám. Te bátor, gyilkos gróf! Nézd, milyen szép
vagyok! Menekülünk?

Misch _érte megy_. Siess! Mehetünk?

Lujza. Igen. Most mindjárt?

Misch. Rögtön. Csak ezt a kortyot még. Nagy utazás előtt. _Iszik_. És
most bátorság. Ne félj.

Lujza. Nem félek. Repülök. Édes, édes, elegáns vad gyilkos! Hova
megyünk?

Misch _balelőre húzta, ott összekuporodva állnak egymás mellett. Lujza
félve bújik hozzá. Onnan a sötétből mutatja neki a ragyogó képet._ Oda.
Nézd. Ez az. Szép?

Lujza. Csuda! Csuda!

Misch. Gyere… élni!

Márton, _aki eddig a balpultnál, a tolókocsinál állt, most nesztelenül,
szinte alájuk tolja a kocsit_. Tessék beszállni. Mindjárt indul az
expresszvonat.

Misch. Gyere gyorsan. Majdnem lekéstünk az expresszről. _Besegíti
Lujzát, ő is beül. Szemben ülnek egymással, Misch ül a menet irányában._

Márton _e közben, magában_. Mozdony vizet vesz fel. _Iszik, kikiált._
Pécel, Tatatóváros, Párizs, London, Riviéra, beszállni! Indulás!
_Fütyül. S, s, s, s, s, s! A vonat hangját utánozva elkezdi lassan tolni
a kocsit. A vonat útja: lassan át a színpad balszéléről elől a
jobbszélre. Az egész utazás alatt Márton csöndesen sustorogva utánozza a
vonatot, mint a gyerekek: S, s, s, s, s, s. Ezalatt Lujza és Misch vígan
társalognak, naivul utánozva az úgynevezett «utazóközönséget»_.

Misch. Isteni vidék. Most jövünk a hegyek közé. Látod az Alpeseket?

Lujza. Látom. Hó! Hó! Hó van a tetejükön. Az ott a Mont Blanc.

Misch. Tornyok! Tornyok! Látod? Az Párizs. Látod?

Lujza. Látom. Ah, Párizs! Milyen gyorsan robogunk.

Misch. Na hallod? Expresszen?

Lujza. Adtál a kalauznak borravalót?

Misch. Még nem. Fogja, itt van egy millió. _Pénzt nyujt hátra
Mártonnak._

Lujza. Megérdemli, mert külön fülkét adott. Jaj de boldog vagyok!

Márton _cédulát ragaszt a ládára_. Foglalt szakasz!

Misch. Az a nagy köd ottan, az London.

Lujza. Arra is megyünk?

Misch. Hogyne. Az expressz mindent érint. Nézd a szép mezőket. A vetés
jól áll.

Lujza. Hídon miért nem megyünk át?

Misch. Most megyünk át sok hídon. Erdők. Kertek. Nézd, vízesés.

Lujza. Gyönyörű villák. Ez már Olaszország.

Misch. Úgy van. Olajfák jobbról. Narancserdő balról.

Márton _a jobbszélre érve fütyül_. Ablakot becsukni! Alagút! _Kitolja
őket a színpadról. Kívülről hallani a sustorgást. Már jönnek is be
hátul, vissza a színpadra._

Lujza. Már látom a tengert.

Misch. Ott van. Most bukkan elő. Nézd, hogy süt a nap. Milyen finom
publikum sütkérezik a parton. Készülj fiam, mindjárt megérkezünk.

Lujza. A poggyász? A vám?

Misch. Ne törődj vele. Az inasom elintézi. A titkárom is.

Márton _a kirakat elé kanyarodik a kocsival_. Riviéra! Kiszállni!

Misch. Csakhogy itt vagyunk. _Kiszállnak._ Gyere fiam és most légy
nagyon előkelő. _Mártonhoz_. A poggyászt a Hotel de Milliónba!

Márton _ételt, italt tesz a kocsiba és jobbra kitolja_. Étkezőkocsi!
Tolatás, harmadik vágány!

_Kiszalad a kocsival jobbra._

Misch _bátran lép fel a pódiumra, a babák közé. Bemutatkozik, Ford
felé._ Nevem gróf Misch, kalandor. Hölgy, aki itt áll, metreszem. Hölgy
neve Mercedes. Carmen Mercedes. Nem Lujza. Még nem grófné. Családom
egyelőre ellenzi. De elveszem. Hölgy vágyódik önök közé. Isznak egy
snapszot? Nem. Aha. Önök kokaint és morfiumot szoktak. Pincér, egy liter
kokaint az előkelő társaságnak. Én fizetem. Ülj le Mercedes és rendelj,
amit akarsz. _Mintha egy pincérhez beszélne._ Milyen kaviárjuk van?
Beluga vagy Malossol? Mindegy. Hozzák mind a kettőt. Keverve. És egy…
kettő… három… négy… öt adag majonézt. Hölgyeim és uraim, én érdekes
ember vagyok. Rólam a lapok írnak. Úriemberek közt megmondhatom, bízom
diszkréciójukban. Én öltem meg a híres Casellát. _Fordhoz_. Nemde Ford,
Amerikából? Nevem gróf Misch. Ön nem nyujt nekem kezet? Az esküdtszék
fel fog menteni. De ezért a sértésért segédeim felkeresik még ma este a
kaszinóban. _Hátat fordít neki._

Lujza _leül Ford mellé_.

Misch _középen áll Ford és az orosz nő közt_. _Orosz nőhöz._ Nemde
Woronzieff hercegnő? Találkoztunk az angol tengernagy ebédjén, őfelsége
hajóján. Megkaptam illatos levelét. _Lujzához_. Mi az? Te oda ülsz,
ahhoz, aki engem megsértett?

Lujza _Fordhoz_. Köszönöm a bókot, Mister Ford. Öntől jól esett.

Misch. Mi az? Nem is felelsz?

Lujza. Hagyja, Mister Ford, ne törődjék vele, ő ideges, amint valakihez
egy szót szólok.

Misch. Ez az összetartás? Már az ellenségemmel flörtölsz? Mert gazdag?
_Orosz nőhöz._ De kérem, de kérem, várjon, Tatjana Szemjonova, ne legyen
türelmetlen.

Lujza. Köszönöm kérdését, még nem voltam Amerikában. A papám nem ér rá
elkísérni.

Misch. Már társalogsz is vele?

Lujza _Fordhoz_. A papám lapkiadó. Harminc lapja van.

Misch _babához_. Nem vagyok féltékeny hercegnő. De vigyáznom kell rá,
mert feleségül akarom venni.

Lujza. Ő hazudik, mert ő féltékeny. De nagyon könnyű megszabadulni tőle.
Atyám híres kecskevadász. Mikor száll hajóra Mister?

Misch. Nyugtalannak látszom? Igazuk van hölgyeim. Ez azért van, mert
szenvedek, Mercedes miatt. _Leül a két baba közé._

Lujza. Nem élet ez itt nekem. Ford úr tovább visz engem innen. A Riviera
monoton. Nem találja hercegnő? Mindig csak tenger és nap, kártya és
ékszer.

Misch. Máris meguntad? Fizetni!

Lujza. Ő elvisz engem Egyiptomba, ott neki pyramisai és tevéi vannak!
Jöjjön velünk Jeritza asszony. Onnan Japánba megyünk. Ön énekelni fog
nekünk a hajón.

Misch. A Riviera már nem elég neki. _Keserűen nevet._

Lujza. Nem elég! Vigyen Amerikába! Az ön vendégei leszünk Rockefeller
úr!

Misch. Már azzal is kezdesz?

Lujza _Fordhoz símul_. De ezt szeretem!

Misch. Miért őt és miért nem engem?

Lujza. Hallja ezt a csacsi kérdést? _Mischhez_. Mert ő tovább visz
engem, följebb!

Misch _a babákhoz kiáltva_. Hölgyeim és uraim. Látják mi történik itt
velem? Szó nélkül tűrik ezt? Én nem tűröm. Én most fellázadok. Mindent
el fogok mondani. Készüljenek el borzasztó dolgokra.

Lujza _Fordhoz_. Nekem adja a hajót? Oh köszönöm. A kapitány reggel
jöjjön hozzám parancsaimat átvenni.

Misch. Hölgyeim és uraim! Nőért gyilkolni nem érdemes. Becsületszavamra
mondom. Én tudom.

Lujza _vadul felkiált_. Mit akar mindig avval az egy gyilkossággal. Egy
világháború után ilyenekkel jön!

Misch. Hölgyeim! Én izgatott vagyok. Én most mindent elárulok.
_Babához_. Ne zavarjon kérem. Én ezt a nőt egy piszkos varróműhelyben
fedeztem fel. _Babához_. Mindjárt kérem. Csak türelem. – Papucsban járt.
Én öt nap nem vacsoráztam, hogy neki téli cipőt vehessek. _Babához_.
Tudja Ön mi ez? Nem tudja. _Másik babához._ Ilyen sovány volt, mert nem
evett. Én állást szereztem neki az áruházban és a papájának is vettem
téli cipőt. Én mindenkinek vettem téli cipőt.

Lujza _Fordhoz_. Most látom, milyen elegáns cipője van.

Misch. Megosztottam vele az ebédemet és a vacsorámat. Én e miatt egy hét
alatt két kilót fogytam.

Lujza _Fordhoz_. Úgyebár ön parfümözi magát?

Misch. Én mindennap két liter tejet hoztam neki.

Lujza _Fordhoz_. Nem minden nő szereti a parfümös férfiakat. Én
szeretem.

Misch. Hölgyeim, a bajt Casella csinálta, aki máma meglátta őt az
áruházban.

Lujza _Fordhoz_. Együtt reggelizünk az ágyban.

Misch. Ez a szegény lány rögtön elkábult, megszédült.

Lujza _Fordhoz_. Én reggel vagyok a legkedvesebb.

Misch. Mit csináljak kérem? Kényszerítsem, hogy velem maradjon a
nyomorban? Annál sokkal több becsületem van.

Lujza _Fordhoz_. Csokoládét fogunk reggelizni.

Misch. Gyorsan kellett cselekedni. Hát én cselekedtem kérem. Én azt a
csábító gazembert meggyilkoltam és kiraboltam, csakhogy ezt a nőt én
vihessem a fényűzésbe, a boldog életbe!

Lujza _Fordhoz_. Te fogsz elvenni feleségül! _Megragadja a baba karját._

Misch. És most nézzék, látják, mit csinál?

Lujza. Vegyél el feleségül! Megbolondulok gyerekért. De mit csináljak? A
kórházban szüljem meg? Rongyokba csavarjam? Lelencházba adjam? Én angol
dadát akarok a gyerekemnek! Két szép angol nurse-t tiszta kemény
fehérben!

Misch. És most tessék! Hallják?

Lujza. Nem rongyok közt, betegen! Láttam egy fehér lakirozott
minta-gyerekszobát, egy áruházban, fehér asztalokkal, üvegszekrényekkel.
Egész éjjel sírtam. Hófehér lakk, fém, üveg, gumi! Porcellántálak,
hőmérők, főzők, csészék, mérlegek, üvegek, kanalak, mint egy szép tiszta
konyha. Egy kis szanatórium! Minden darabra emlékszem. A falakon
meseképek. Fehér bölcső! És az a jó tejszag, amint forranak a tejek!

Misch. Hallják? Hát tudom én ezt adni?

Lujza _a Ford-babához_. És te tisztelni fogsz, mert én tisztességes anya
leszek és nekünk adod a házaidat és a gyáraidat és minden gyerek kap egy
hajót és egy kapitányt és én minden gyerek után szebb és szerelmesebb
leszek!

Misch. Nem!!

Lujza _sikoltozva, sírva, nevetve, kiáltozva_. És az anyám nagymama lesz
és kap egy kis házat és a nagypapa egy bundát és nekem megveszed egész
Kaliforniát és minden a mienk lesz, egész Amerika és még álmomban se
fognak eszembe jutni a szegény kereskedősegédek az ő ijedtségükkel, hogy
teherben vagyok-e, vagy nem!

Misch _feláll, felordít_. Nem bírom! Belehalok!

Lujza _túlkiáltja_. Nem halsz bele!

Misch _kiáltozva_. Nem játszom tovább! _Felugrik._ Hölgyeim, én nem
vagyok nagyvilági gavallér én nem vagyok gróf, csak Misch vagyok, egy
rongyos vénülő kereskedősegéd! Neki van igaza! Én önző vagyok, csaló
vagyok, szamár vagyok! Nem vagyok gróf Misch! Gróf Szamár vagyok, gróf
Mózes vagyok! _Zokogva dobálja le magáról a frakkot, a mellényt, a
nyakkendőt._ Ez nem az enyém, ez se az enyém, ezt mind loptam, ez nem én
vagyok, nem játszom tovább! Én hiába öltem érte! És ő jól tette, hogy
megtagadott. És elhagyott és jól tette. És eldobott és jól tette. És még
meg is büntet, azt is jól teszi. Ne gyilkoljatok nőért! Hát érdemes?
_Felzokogva_. Hát érdemes volna, ha lehetne? Hát nem jobb, hogy nem
lehet?! _Zokogva, ingújjban,_ _leül elől a pódium jobbszélére, eltakarja
az arcát. Csöndesen sír. Lujza lemegy, melléje ül._ Mit akarsz tőlem?

Lujza. Sajnállak, mert így szenvedsz.

Márton _besomfordál balról, odaáll az agyonlőtt Casella-babához, onnan
suttog titokzatosan, tenyeréből tölcsért csinálva_. Távirat! – «Reggel
érkezem, Casella.» _Kezdi a Misch által eldobált ruhába öltöztetni az
agyonlőtt Casella-babát a sarokban._

Misch. Mit csinál? Hagyja békén!

Márton. Miért?

Misch. Hagyja, az halott

Márton. Dehogy halott.

Misch. De én agyonlőttem.

Márton. Ne ordítson. Gazdag ember akkor hal meg, amikor ő akar. Jöttek
tanár urak és meggyógyították. _Öltözteti._

Misch. Ide nem jöhet! Én megöltem!

Márton. Nem ölte meg. Csak egy pár golyót lőtt a tüdejébe. Mi az egy
gazdag embernek? Pénzkérdés. _Közben öltözteti._

Lujza. Nem érted? Nem tud meghalni, mert sok pénze van. Tódulnak hozzá a
doktorok, a tanárok. Az is megy hozzá, akit nem hivatott. Repülőgépen
szállnak hozzá, egész raj, mint a varjak a szántóföldre. Sötét az ég a
sok repülő tanártól!

Misch. Nem akarom, hogy idejöjjön!

Lujza. Muszáj neki, mert most gyógyul. Utazik a Riviérára, üdülni.
_Súgva_. Nem ember! Baba!

Misch _felkiáltva_. Mikor megöltem, ember volt! Én tudom! Nem akarom
látni.

Lujza. Félsz tőle?

Misch. Igen.

Lujza. Mi az? Most már tudsz félni? Mi ez?

Misch. Ez valami, amit ti nem ismertek. A lelkiismeret. Mi lesz velem.

_Márton miután a kirakatba ültette a Casella-babát, térdig felgyűri a
nadrágját._

Lujza. Mit csinál?

Márton. Lakáj vagyok az elnök úrnál. Végre felfogadott. _Lujza elé áll
és meghajol._ Szép nagysád, Casella elnök úr küldött. Épp most érkezett
meg és látni kívánja nagysádot. Azt mondta, azonnal tessék jönni.
Parancsolja.

Lujza _fölkel és indul_.

Márton _inast utánozva, bejelenti_. Misch grófné. _Meghajol és utat
mutat neki Casella felé._

Lujza _felmegy a pódiumra, leül a Casella-baba és Ford közé_. _A baba
vállára hajtja fejét._ Úgye mondtam, hogy búcsú nélkül kellett volna
otthagynom.

_Ebben a pillanatban balról, hátul belép Casella. Lujza nem látja őt._

Lujza _hevesen_. Szó nélkül el kellett volna szökni, már délután, az
első percben!

Casella. Jó estét, Lujza!

Lujza _felugrik, sikolt_.

Misch _felzokog_. Micsoda szégyen!

Casella. Jó estét. Maga az, Lujza?

Lujza. Igen.

Casella. Micsoda ruha van rajta?

Lujza. Nagy estélyi ruha.

Casella. Mi történik itten? _Mártonhoz_. Az ott kicsoda?

Márton. Nem tetszik ismerni?

Casella. Eltakarja az arcát.

Márton. Mert sír. Az Misch úr.

Casella. Misch?

Lujza. Igen.

Casella. Miért sír?

Lujza. Pálinkától.

Casella. Érdekes. Én is azt ittam és én nevetek.

Misch _felnéz rá, sírva_. Azért sírok én, mert te nevetsz.

Casella. Bocsáss meg, ez csak kómikus, amit itt találok. Lujza díszben,
te pedig, az árúházam leendő igazgatója, félmeztelenül, sírva. Ezen ne
nevessek?

Lujza _lejön Misch mellé, símogatja a fejét_. Ne nevessen! Könnyű
magának mirajtunk nevetni.

Casella. De hát micsoda ruha van magán?

Lujza _csak most jut eszébe az egész_. Jézus Mária! A ruhám! _Kirohan
bal-hátul._

Márton _denunciálva súg Casella fülébe_. A 6846-os…

Casella. Bámulok, mint egy ma érkezett idegen. Szolga, hogy hívják
magát?

Márton. Én nem csináltam semmit, könyörgöm.

Casella. Hogy hívják?

Márton. Ács Márton, könyörgöm.

Casella. Ács Márton, mi történik itt?

Márton. Kérem, elnök úr, én egy kicsit részeg vagyok.

Casella. Ne zsenirozza magát, én is részeg vagyok, de én nagyon.
_Felmegy, leül Lujza helyére Ford és a Casella-baba közé. Ugyanolyan
pózba ül, mint a Casella-baba. A Casella-babához._ Ez aztán a
meglepetés. A technika vívmánya. El se kell jönni és szeretik az embert.
_Fordra néz._ Ki ez? Csak nem Ford?

Márton. De igen. A hatszáznégyes smokingban!

Casella. Ujjé! Ennek tartozom százezer dollárral. _Fölkel,
elgondolkozik._ Egy ilyen egyszerű kis munkáslány! Milyen szép tervem
volt! _Ránéz a Casella-babára. Hozzáhajol._ Mi ez? Mi van a
mellényeddel? Micsoda lyukak ezek? És a plasztronod ki van égetve.
Beszélj. Hát miért nem beszélsz? Szolga, hogy hívják magát?

Márton. Ács Márton, könyörgöm.

Casella. Ács Márton, mi történt ezzel a mellénnyel?

Márton. Misch úr revolverrel belelőtt.

Casella. Hogyan? Tényleg?

Misch _feláll_. Tényleg.

Casella _a Casella-babához_. És te még élsz? Hány golyót kaptál? _Nézi_.
Három, négy.

Misch. Én mind a hatot belelőttem.

Casella. Akkor kettő melléje ment. Pech. _Misch-hez._ És mondd, kérlek,
mit vétett ő neked?

Misch. Elcsábította a szeretőmet.

Casella _a Casella-babához_. Te gazember, a távollétemben ilyeneket
csinálsz? _Mischhez_. Azt mondja, egy szó se igaz az egészből. Te
rémeket látsz.

Misch. Nem látok rémeket. Láttam a saját szememmel, mikor a lány a kezét
fogta, szerette, ölelte és te mindezt tűrted, nyugodtan ültél ott,
mintha ez természetes volna.

Casella. De hát mit csináljak, ha fából voltam?

Misch. Most felelj azért amit akkor csináltál.

Casella. De hiszen már lelőttél!

Misch. De meggyógyultál és itt vagy. Szép kis gyilkosság, amely után két
példányban van itt a halott. Ilyen pechem is csak nekem van.

Casella. Ha még egy kicsit konfundálsz, én sem fogom tudni, melyik
vagyok a kettő közül.

Misch. Egy vagy vele. Felelős vagy érte. Ne bujkálj egyikből a másikba.
Mikor csábítod, húsból vagy. Mikor felelősségre vonlak a revolverrel,
fából vagy. Én: én vagyok. De te: nem vagy te. Te a pénzed vagy. Hát nem
mindegy, hogy miből vagy?

Casella. Most igazán magam sem tudom.

Misch. Elöntött a keserűség. És mikor a szeretőm az öledbe akart ülni,
beléd lőttem. Ez történt.

Casella _Fordhoz_. Mondja kérem Ford. Maga ezt csak úgy nézte, hogy itt
agyonlőnek egy embert, aki magának százezer dollárral tartozik? Micsoda
üzletember maga?

Misch. Most már józanabb vagyok. De állom, amit csináltam.

Casella. Mindenesetre józanabb vagy, mint én. _Nézegeti_. Nagyszerű fiú
vagy.

Misch. Milyen kegyetlenül nézel rám. Most szeretnél viszonzásul te
lelőni engem.

Casella. Nem, fiam. _A Casella-babára mutat._ Talán ő. Én nem. _Lejön
hozzá._ Lövöldözni, mikor felszabadulsz és részegen csapong a fantáziád,
gátlás nélkül, ez te vagy. Akarod az én gondolatomat hallani, teljesen
felszabadultan, gátlás nélkül? Én szeretném elővenni a pénztárcámat.

Misch. Miért?

Casella. Hogy ideadd nekem a lányt.

Misch. Megvenni tőlem?

Casella. Igen. Ha te józan vagy, nem mered rámfogni a revolvert. Én meg
nem merem elővenni a pénzt. Mikor ittunk, mind a ketten zsebbe nyulunk.
Te a nadrágzsebedbe. Én a kabátzsebembe. Mennyibe kerül ez a lány?

Misch. Micsoda piszok kérdés.

Casella. Látod, hogy fáj, ha valaki csak úgy… kiéli magát?… Te önző
gyerek! Csak neked szabad vérig sérteni? Te agyonlőttél engem. Te lázadó
vagy. Én kapitalista vagyok. Én így harcolok azért, akit szeretek.
Illetve így harcolnék, ha másfajta ember volnék. És ha te másfajta ember
volnál. És ha ő másfajta ember volna.

Misch _gúnyosan_. Szereted? Szerelem?

Casella. Több. Két szükséglet hatalmas találkozása. Két felhőnél ezt
villámnak hívják. Két embernél még nincs neve. De éppoly világos és
halaszthatatlan mint a villám. Ezt te is felismerted, különben nem öltél
volna meg.

Misch. És te felismerted az én jogaimat, különben nem ajánlottál volna
pénzt.

Casella. Jogai senkinek nincsenek. Csak Istennek vannak jogai. Fájdalmak
vannak, amiket komoly orvosságokkal kell csillapítani.

Misch. Az enyém csillapodni fog orvosság nélkül. Attól, hogy belátom,
neki így jobb. Vidd el ingyen. Ha akarnám, se adhatnám el. Mert már nem
az enyém. Ennyi joggal az Atlanti óceánt is eladhatnám neked.

Casella. Sósvizet nem veszek.

Misch. Kár. Sok könnyet tudnék neked eladni a fölöslegemből. Nincs erőm
ez ellen a világ ellen. Félreállok.

Casella. Tisztességes vagy.

Misch. Az kevés. Több akarok lenni.

Casella. Több, mint tisztességes? A mi pályánkon az: balek.

Misch. Az akarok lenni. Mondok neked valamit. Én fizetek neked, hogy
elvidd.

Casella. Mennyit?

Misch. Nem sokat. Szimbólumnak: egy dollárt. Legyen ezzel fixírozva,
hogy nem te vetted el, hanem én szabadultam tőle. Azért egy dollár, mert
nincs több pénzem.

Casella. Ide vele. Üzlet üzlet. Tanulj tőlem pénzzel bánni, Misch!
_Átveszi tőle a dollárt._ Ezzel mingyárt törlesztek. _Ford ölébe dobja._
– Marad 99, 999!

_Lujza belép saját ruhájában._

Misch. Lujza, én pénzt adtam neki, csakhogy téged elvigyen tőlem. Az ő
kezében volt az én lelkem nyugalma és ő azt eladta nekem egy dollárért.
Olcsón adta. Most még vérzem, de nyugodt vagyok. Én is belepusztultam
volna, ha velem maradsz. Menj vele.

Lujza _egyikről a másikra néz_.

Casella. Ez józan pozitivum, amit mondott. Itt két férfi beszélt
egymással.

Lujza _Mischhez_. Én nem megyek vele. _Mischbe kapaszkodik._ Igaz ez?
_Nincs válasz._ Ne csinálj ebből tréfát. Én veled maradok. _Casellához_.
Kérem, ez mind bolondság volt. Ne nézzen így rám. Én ezt a szegény fiút
szeretem. Nem megyek…

Casella. Annyiszor mondja, hogy respektálnom kell. Rövid ideig tartott a
dicsőség. _Casella-babához._ Na? Most beszélj, te nagy nőhódító. Most
megint terajtad van a sor. Mert én elmegyek. Különben, várj. Nem fogsz
másodszor is bolondot csinálni a távollétemben. Szolga.

Márton. Parancs?

Casella. Hogy hívják?

Márton. Ács Márton, könyörgöm.

Casella. Ács Márton, én haza akarom vinni innen a fejemet. Azonnal
csavarja le arról a nevetséges emberről a fejemet és csomagolja
papirosba.

Márton _a Casella-baba fejéhez nyul_. Ezek a fejek nem járnak le, kezét
csókolom.

Casella. Szeretem, hogy még ilyen szituációban sem vesztem el a fejemet.
Küldje reggel a lakásomra az egészet. _Egyideig nézi Lujzát, aki
görcsösen öleli a dacos, néma Mischt, aztán nagyon halkan mondja._
Viszontlátásra.

_Meghajol és elmegy._

_Szünet._

Misch. Tulajdonképpen… mi volt ez az egész?

Lujza _homlokához nyul_. Bolondság, álom.

Misch. Nem aludtunk. Túlságosan éltünk. Az is álom.

Lujza. Elment.

Misch. Rettenetes volt, ami történt.

Lujza. Fizettél neki, hogy elvigyen.

Misch. Igen.

Lujza _sírva_. De mikor én téged szeretlek. _Ráborul_.

Misch. Mondd szívem… most én kísérjelek el hozzá, vagy magad mégy?

Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Én veled akarok maradni.

Misch. Sírva?

Lujza. Sírva.

Misch. Kit siratsz? Őt vagy engem?

Lujza. Magamat.

Misch. Kit szeretsz? Őt vagy engem?

Lujza. Mit akartok mindig ezzel a kérdéssel, ti ostoba férfiak? Ez a
legbutább kérdés a világon. _Elfordul és a szemét törli._

Misch. Na menj fiam. Én itt maradok. Egy óra mulva már munkába kell
állnom. Már jön ilyenkor a személyzet. Fölmegyek a hatodik emeletre, a
bútorosztályba, ott kiválasztom a legszebb bőrkanapét és arra lefekszem
egy órára. _Eloltja a Riviérát._ Jóéjszakát, Riviéra! _Lujzához,
halkan._ Isten veled. _Jobbra elsiet._

Lujza. Isten veled. _Csak mikor Misch elment, akkor emeli fel lassan a
fejét és néz utána szomorúan._

_Elvira belép balról._

Elvira _csudálkozva_. Lujza!

Lujza _felriad, megfordul_. Ki az? Te vagy? Mit csinálsz itt?

Elvira. Most jöttem. Már nyitás van. De te? _Szétnéz_. Mi volt itt? Te
_már_ itt vagy, vagy _még_ itt vagy? Misch hol van?

Lujza. Te Elvira. Hallgass ide. Ne kérdezz semmit. A Mischnek este
lefekvéskor egy pohár vizet kell az éjjeli szekrényére tenni. Ezt sohse
felejtsd el.

Elvira. Nem értelek. Miért mondod ezt?

Lujza. Ne kérdezd. Figyelj. _Nagyon elfogódottan, gyorsan, halkan._ Ha
az ingeit meghozzák a mosásból, a gombokat mindig át kell nézni, hogy
nem hiányzik-e egy se, mert ez nagyon idegessé teszi.

Elvira. Lujza!

Lujza. Semmi Lujza. Vasárnap tíz óráig hagyd aludni. Hétköznap hatkor
kel. A feketekávét cukor nélkül issza. Vagdalt húst nem eszik.
Paradicsomosat nem eszik. A majonézt szereti. Az ablak éjjel mindig
nyitva legyen, télen-nyáron. Ha nyelésnél karcol a torka, rögtön küldd
orvoshoz, mert a mandulája érzékeny. Csak glicerinszappant vegyél neki,
mert a bőre is érzékeny. Ne hagyd a mostani szobájában lakni, annak
nincs levegője. Menjetek inkább magasabbra, de napos szobába. _Sír_.

Elvira. Lujza!

Lujza _sírva_. Ez az én életem legszomorúbb napja!

Elvira. Hogy irigyellek!

Lujza _zokogva_. Mit szólsz, milyen szerencse! _Összeölelkeznek,
sikongatnak. Elvira zokog, Lujza nevet, majd Elvira nevet és Lujza
zokog._

Lujza. Olyan boldogtalan vagyok! _Könyben ázó hangon._ Vigyázz rá,
kérlek. Ja igaz. Reggelire teát iszik. És vasárnap tíz óráig hagyd
aludni. És ha majd azok a borzasztó napok jönnek, vigasztald.

Elvira. Milyen napok?

Lujza. Amikor elő fogjuk léptetni. Oda lesz a keserűségtől. Légy
mellette ezekben a nehéz órákban. Győzd meg, hogy nem nekem köszönheti.
Most… menj hozzá és maradj mellette. _Veszi a kabátját, kalapját._

Elvira. Hol van?

Lujza. Fölment szegény a bútorosztályba, a hatodikra. De ha lefeküdt, ne
költsd fel addig, amíg nem muszáj. Menj… _Már a baloldali liftnél áll._
Isten veled, Elvira!

Elvira _a jobboldali liftnél_. Isten veled, Lujza.

_Egyszerre szállnak be: Lujza a baloldali liftbe, Elvira a jobboldaliba.
A két lift egyszerre indul: Lujzáé le, Elviráé föl._

FÜGGÖNY.




MOLNÁR FERENC  SZÍNMŰVEI:

=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.

=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban.

=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban.

=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.

=Farsang.= Színmű 3 felvonásban.

=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.

=Színház.= Három egyfelvonásos.

=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben.

=Az üvegcipő.= Vígjáték 3 felvonásban.






*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK RIVIERA ***


    

Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
of derivative works, reports, performances and research. Project
Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may
do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
license, especially commercial redistribution.


START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™
electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™
electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg™ License when
you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work
on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the
phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:

    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
    at www.gutenberg.org. If you
    are not located in the United States, you will have to check the laws
    of the country where you are located before using this eBook.
  
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format
other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain
Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works
provided that:

    • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
        the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method
        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
        to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has
        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
        within 60 days following each date on which you prepare (or are
        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
        Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg
        Literary Archive Foundation.”
    
    • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™
        License. You must require such a user to return or destroy all
        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™
        works.
    
    • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
        receipt of the work.
    
    • You comply with all other terms of this agreement for free
        distribution of Project Gutenberg™ works.
    

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right
of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg™
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any
Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s
goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg™ and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West,
Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
to date contact information can be found at the Foundation’s website
and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread
public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of
volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.

Most people start at our website which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.