The Project Gutenberg eBook of Szerelem (2. kötet), by Zsigmond Móricz
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
will have to check the laws of the country where you are located before
using this eBook.
Title: Szerelem (2. kötet)
Móricz Zsigmond egyfelvonásosai
Author: Zsigmond Móricz
Release Date: November 29, 2021 [eBook #66842]
Language: Hungarian
Produced by: Albert László from page images generously made available by
the HathiTrust Digital Library
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK SZERELEM (2. KÖTET) ***
SZERELEM
MÓRICZ ZSIGMOND
EGYFELVONÁSOSAI
II.
ARANYOS ÖREGEK
TÖKMAG
A KAPUBAN
POLITIKA
II. KIADÁS.
NYUGAT
IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
1913
SZINHÁZAKRA NÉZVE KÉZIRAT.
A SOKSZOROSÍTÁS, FORDÍTÁS JOGA FENNTARTVA.
A Nyugat nyomdája Budapest, IX., Lónyay-utca 18.
ARANYOS ÖREGEK
SZINDARAB EGY FELVONÁSBAN
SZEMÉLYEK:
AZ ARANYOS NÉNI
GYÖRGY BÁCSI
MISKA BÁCSI
JÁNOS BÁCSI
FIU
LEÁNY
ELŐSZÖR JÁTSZOTTÁK A VIGSZINHÁZBAN TARTOTT MATINÉN 1911 NOVEMBER 26-ÁN:
BLAHA LUJZA, HEGEDÜS GYULA, SZERÉMI ZOLTÁN, VENDREY FERENC, KEMENES
LAJOS, LENKEFFY ICA.
_(A kertnek egy igen kicsiny részlete. Csupán annyi, amennyit a százados
nagy hársfa betakar. A nagy fa ágai elnyulnak szélesen s alatta egy
kerti asztal, három kerti szék s egy lóca van. Magas bokrok kerítik a
kisded tért. Minden levél szinespiros, sárga, barna szinek roppant
változatos tömege. A földet vastagon borítja a lehullott falevél s a
legkisebb szélfuvásra sürün hull a levél a fáról. A kis téren ut visz
keresztül balról, jobbra. Középen a bokorgyepün szintén ut van s az
jobbra-balra úgy visz, hogy még látni a bokrokon át az elmenőt. A
távolban őszi hegyek látszanak. A kis tér üres. Egyszerre szél süvít át
a lombok közt s vastagon szakad le a falevél. Minden ág megmozdul,
minden levél megreszket, s szép sárga levelek perdülnek alá sürün,
sürün…)_
ELSŐ JELENET.
(Fiu, Leány.)
LEÁNY.
(Kicsike, szép, szőke gyermek, frissen, kényesen beperdül, a Fiu elől
szalad.) De hagyjon, mert… No hagyjon, ha mondom!
FIU.
(Fiatal kis moderneskedő jogászfiu.) Szépen hagyom! Épen mikor senki sem
lát!
LEÁNY.
De viselje magát tisztességesen!
FIU.
Egy modern fiatalember nem viseli magát tisztességesen. Mi már nem
udvarlunk és bókolunk a hölgyeknek, hanem gorombáskodunk velük. Mi
fölényesen kitekerjük a lányok nyakát. Majd hetvenéves koromban! majd
akkor talán udvarolni fogok, mint az öreg urak bent a házban a néninek!
(Mély bókot csap, a fogatlan beszédet utánozza.) Kezit csókolom
nagyságos asszony, meg tetszik ismerni!… Na hát az nagyszerü lesz, ha mi
40 esztendő mulva találkozunk! Mondja meg fog ismerni?
LEÁNY.
Na, nagyon az eszembe tartom az ilyen tacskókat!
FIU.
Ugyan, hiszen bukik rám, maga kis tyuk!
LEÁNY.
Kikérem magamnak! Még nincs félesztendeje, hogy az egyetemre ment, már
ugy beszél, mint egy pesti csibész.
FIU.
Hja, de nagyszerü lesz, ha ezt a napot eszébe juttatom ötven év mulva!
Maga leül itt a karszékbe és én szerelmet vallok…
LEÁNY.
(Leül.) Nem kérek belőle, ne fáradjon!
FIU.
Esküszöm nagyságos asszonyom, hogy 40 év óta nem szerettem mást csak
kegyedet! (Letérdel.)
LEÁNY.
Álljon fel az Istenért, hiszen meglátják!
FIU.
(Feláll.) Ez a legfontosabb maguknak, hogy meglátják!
LEÁNY.
(Elszalad.) Trallalárom, trallalárom!
FIU.
Szépen nézek én ki, ha még egy kis falusi liba előtt is ilyen nimolista
vagyok! (Utána szalad.)
MÁSODIK JELENET.
(Miska bácsi, János bácsi.)
MISKA BÁCSI.
(Balról jönnek; Miska bácsinak nagy szürke szakálla van, János bácsi
igen kövér, borotvált arcu, rövid deres bajusza van, kopasz.) Na hát ez
mégis csak sok! Ezt én nem birom ki! Ez nem egészséges látvány: a
fiatalok szerelmeskedését nézni!
JÁNOS BÁCSI.
Dehogy nem egészséges barátom, egészen felpezsdül tőle a vérem. Csak ugy
bizserél a poézis!
MISKA BÁCSI.
Fenét a poézis. Egészen más bizserél!… Ha rajtam állana, törvényt
hoznék, hogy ilyen perverzus látvánnyal ne izgassák az öregeket, hát
hisz annál nincs izgatóbb látvány, mint egy fiatal fiut, meg egy fiatal
leányt együtt látni! Az öregek idegeit nem szabad hiábavaló dolgokkal
izgatni!
JÁNOS BÁCSI.
(Közben egészen az asztalig jöttek, János bácsi a kurta őszi kabátja
zsebéből két poharat vesz ki, meg egy palack bort s azokat lerakja az
asztalra.) Ugyan édes barátom, ne nagyíts. Nincs már ebben mi ránk semmi
izgató, gyere kocints pajtás az ebédre, amivel 40 év alatt jóllaktunk.
Kinálhatsz a jóllakottnak olyan pecsenyét, hogy no…
MISKA BÁCSI.
Jóllakottnak! Hát ki lakott jól? (Felveszi a poharat.) Ép az a bökkenő,
hogy nekem még ma is kell az asszony!
JÁNOS BÁCSI.
(Koccint.) Köll, köll, de mire köll?! (Iszik, Miska bácsi is iszik.
Aztán leülnek.) Hát iszen szó sincs róla, jól esik egy szép asszonyt
látni! Mint az öreg kopó, passzióból állja a vad nyomát! És az az igazi,
mert az már érdek nélkül teszi!
MISKA BÁCSI.
Lári-fári. Bennem ma is olyan a _kivánság_!…
JÁNOS BÁCSI.
A kivánság! No hisz még csak az kék, hogy az is elhagyjon! Legalább
étvágyunk legyen, ha már nem tudunk enni!
MISKA BÁCSI.
Te, tudod! Mikor ma megláttam odabenn Paksy Katát, tudod mi volt az első
gondolatom?
JÁNOS BÁCSI.
No?
MISKA BÁCSI.
Az, hogy feleségül kéne venni!
JÁNOS BÁCSI.
Neked is?
MISKA BÁCSI.
Micsoda?
JÁNOS BÁCSI.
Bámulatos! Nekem is az volt.
MISKA BÁCSI.
A, neked van feleséged!
JÁNOS BÁCSI.
Attól még eszembe juthat akármi! Sőt annál jobban!… Azt az asszonyt
barátom, ma is jó vóna feleségül venni!
MISKA BÁCSI.
Meg se látszik rajta a negyven év. (Felemeli a szakállát.) Mikor most
negyven esztendeje érte párbajozgattam, még nem volt bajuszom.
JÁNOS BÁCSI.
(A pohárba bort tölt.) És nekem barátom: hasam! Vékony voltam én, mint a
plajbász! És olyan verseket költöttem, hogy az agaram is szükölt bele,
ha elszavaltam! (Poharát oda koccintja a másikhoz.)
MISKA BÁCSI.
(A poharát elveszi s csendesen kézben tartja.) Ez az asszony, ez tiszta
boszorkányság! Hetvenegyben, mikor elvitték tőlünk, hej Uristen, micsoda
egy kis lány volt ez hetvenegyben! De ma meg micsoda asszony! Bele lehet
ebbe bolondulni!
JÁNOS BÁCSI.
Bele barátom, bezzeg az én áldott satrafám, aki kilencet szült nekem,
egymás után, – ej, nem is jó rágondolni! Hogy én nekem egy olyan
asszonyt kell megölelni, mikor egy hajszálon fordult, hogy nem ez lett
az én feleségem!
MISKA BÁCSI.
Na, öten voltunk! De te csak az utolsó voltál.
JÁNOS BÁCSI.
Nem lehet azt tudni barátom, az utolsókból lesznek az elsők. (Koccint.)
MISKA BÁCSI.
(Isznak.) János!
JÁNOS BÁCSI.
No?
MISKA BÁCSI.
Mit szólsz hozzá, ha megkérném, hozzám jönne?
JÁNOS BÁCSI.
Hát te?
MISKA BÁCSI.
Mi?
JÁNOS BÁCSI.
Hát te mit szólsz, ha megkérném, hozzám eljönne?
MISKA BÁCSI.
(Elmosolyodik.) Hozzád?
JÁNOS BÁCSI.
(Szintén nevet) Vagy hozzád?
MISKA BÁCSI.
(Ingerülten.) Mit nevetsz rajtam?
JÁNOS BÁCSI.
Hát te én rajtam?
MISKA BÁCSI.
Én legalább szabad vagyok?
JÁNOS BÁCSI.
Én is szabad vagyok! Akkor válok én el a feleségemtől barátom, amikor
jólesik!
(János bácsi és Miska bácsi elnézik egymást és nyugodtan nevetnek.)
HARMADIK JELENET.
(Voltak, György bácsi.)
GYÖRGY BÁCSI.
(Mélázva jön, de kissé botra támaszkodva, mert a lába reumás, nem bir
rálépni.) De jó kedvetek van barátaim.
MISKA BÁCSI.
Gyere csak, gyere, ez a vén tökéletlen tudod miről ábrándozik itt nekem?
El akarja venni Paksy Katát.
GYÖRGY BÁCSI.
Te?!
JÁNOS BÁCSI.
Még te beszélsz, te kehes! Ő akarja elvenni mindenáron.
GYÖRGY BÁCSI.
Te is?
MISKA BÁCSI.
Én, az más!
JÁNOS BÁCSI.
Én! Az is valami!
GYÖRGY BÁCSI.
Már pedig édes barátaim csak tegyetek le az ilyen ostoba, együgyü,
korotokhoz nem illő bolond ideákról, mert…
JÁNOS BÁCSI, MISKA BÁCSI.
(Egyszerre.) Mért?
GYÖRGY BÁCSI.
Mert én veszem el!
MISKA BÁCSI, JÁNOS BÁCSI.
(Egyszerre felugranak, azaz csak felemelkednek a székükben.) Micsoda!
GYÖRGY BÁCSI.
Én bizony!
MISKA BÁCSI.
(Feláll.) Majd elválik!
JÁNOS BÁCSI.
(Feláll.) Majd meglátjuk!
GYÖRGY BÁCSI.
A jussomat többet senkinek sem adom oda! (Leül.)
MISKA BÁCSI.
Jussodat! Ott szereztem a magamét, ahol te!
JÁNOS BÁCSI.
Én is! Én voltam a poétája most negyven éve! Én tettem hiressé a
költeményeimmel a Paksy Kata öt lovát! Ma már csak hárman vagyunk meg az
öt ló közül, de én mindig vagyok olyan ló, mint akármékőtök!
MISKA BÁCSI.
Dehogy vagy fiam, te csak szamár vagy!
JÁNOS BÁCSI.
Olyan szamár nem vagyok, hogy ki hagyjam magamat lökni a hámból! Most
már hárman vonjuk a Paksy Kata kocsiját, hogy két boldogult barátunk
kidőlt… hát versenyezzünk, akit Kata választ, az győz! (Bort tölt.)
GYÖRGY BÁCSI.
Édes barátaim. Ilyen tisztes szakállal, ilyen tiszteletreméltó termettel
csak nem fogtok ugrálni, mint a gyerekek! Érett ésszel beláthatjátok,
hogy erre az asszonyra senkinek sincs joga, csak nekem!
MISKA BÁCSI.
Kikérem magamnak, nekem nincs érett eszem!
JÁNOS BÁCSI.
(Felemeli az üveget.) Asszonydologban nekem sincs. Mert különben van!
GYÖRGY BÁCSI.
Ugyan! Hisz mind megházasodtatok…
MISKA BÁCSI.
Még pedig háromszor!
JÁNOS BÁCSI.
Én csak egyszer!
GYÖRGY BÁCSI.
Jól van, nem irigylem, nem bántalak érte, bár annak idején megfogadtuk,
hogy aki meg nem kapja Paksy Katát, nőtlen marad egész életében.
JÁNOS BÁCSI.
Bár megtartottam volna.
GYÖRGY BÁCSI.
Annál jobb, hogy megszegtétek! Én megtartottam! Negyven évig bujdostam a
pusztában, mint a zsidók, étlen szomjan. Ideje, hogy végre bejussak az
igéret földjére.
MISKA BÁCSI.
No! Neked is hullott manna az égből.
JÁNOS BÁCSI.
Hja, a nőtlen élet uri élet, a házasélet kutyaélet!
GYÖRGY BÁCSI.
Akkor mit vágytok rá?
MISKA BÁCSI.
Megszoktuk, mint cigány az akasztást.
GYÖRGY BÁCSI.
Ne izgassatok, mert szétgázollak benneteket! Hát azért szenvedtem én
negyven évig, hogy negyven év mulva még csak belátása se legyen az
embereknek, mit szenvedtem!
MISKA BÁCSI.
Mit beszél ez itt szenvedésről! Barátom, velem ne beszélj lóhátról! Én
három asszonynak a jármát nyüttem el, mit értesz te ahhoz!
JÁNOS BÁCSI.
Semmit! Fogalma sincs róla, milyen szivós az asszonyi iga! Én negyven év
alatt egyet sem birtam elnyűni!
GYÖRGY BÁCSI.
(Feláll.) Elég volt, nektek tréfa, nekem halál!
MISKA BÁCSI.
Na hát nekem meg élet! Mit akarsz! Egy asszonyt azzal akarsz
meghódítani, hogy elmondod neki, mit szenvedtél érte! Ez is csak egy
ilyen megrögzött, bogaras agglegénytől telik ki! Én azt mondom el neki,
mit igérhetek a jövőre! Már pedig akárki nézzen össze bennünket,
melyikünk válik be jobban férjnek? (Simogatja a szakállát.)
JÁNOS BÁCSI.
Nego barátom, tagadom! A tekintély nem a szakállban van, hanem a
termetben. (Megfordul.)
GYÖRGY BÁCSI.
(Előre lép, egyet sántítva.) Aki elibem áll, elgázolom!
MISKA BÁCSI.
Sánta ló!
GYÖRGY BÁCSI.
(Elfordul.) Kehes ló.
MISKA BÁCSI.
Mit?!
GYÖRGY BÁCSI.
(Suhint.) Egy kardvágást!
MISKA BÁCSI.
Állok elébe!
GYÖRGY BÁCSI.
Kehes ló. (El középen, balra.)
MISKA BÁCSI.
(Utánaszól.) Sánta ló!
JÁNOS BÁCSI.
No ez szép párbaj lesz!
MISKA BÁCSI.
Hisz ez futó bolond! Hozzám meri hasonlítani magát! Hát nem olyan vagyok
én, mint egy pátriárkha. (El, jobbra.)
JÁNOS BÁCSI.
Hát bizony haszontalan vének vagytok mind a ketten! Hanem én most
tuljárok az eszeteken! megálljatok csak, mire ti elkezdenétek, én már
meg is kérem a Paksy Kata kezét. (El, balra.)
NEGYEDIK JELENET.
(Fiu, Leány.)
LEÁNY.
(Jönnek jobbról, középen.) Istenem, milyen szépek az öreg bácsik.
FIU.
És mennyire irigylem őket!
LEÁNY.
Irigyli?
FIU.
Hogyne! Irigylem, hogy bennük már lehült a szenvedély és ők már össze
sem tudnának veszni! Pláne a nő, az meg épen nem izgatja már őket!
LEÁNY.
Hát ők már nem szerelmesek?
FIU.
Szerelem! Az nekik tuti!
LEÁNY.
Istenem és ők nyugodtan alusznak éjszaka?
FIU.
Mint a tej! Nem várnak ám szerelmes levelet! Ők már úgy feküsznek le,
mint ahogy tokba teszik a drága hegedüt!
LEÁNY.
De jó nekik!… Nini! Jön a Néni!
FIU.
(Lesik összehajolva.) Jön… egyedül!
LEÁNY.
És milyen szép! Milyen bájos!
FIU.
És milyen nyugodt! Istenem, ha elképzelem, milyen szépen tudná türni, ha
megölelik! (Megöleli a leányt, az kicsit sikolt és kifordul az öléből.
Ebben a pillanatban megjelenik a Néni.)
ÖTÖDIK JELENET.
(Voltak, a Néni.)
NÉNI.
(Belép.) Jézusom, de megijesztettetek! Mit csináltok ti bogarak!
FIU.
Gyönyörködünk a szép természetben!
LEÁNY.
Igenis. (Hozzásiet és hozzásimul.)
NÉNI.
No abban én is segíthetek! (Az asztalhoz megy és leül a lócára.)
NÉNI.
No nézze meg az ember, talán csak nem ti boroztatok.
FIU.
Az öreg bácsik voltak itt. (Leszedi a három poharat s az üveget és
lerakja a bokorba.)
NÉNI.
Hát gyerekek, nagyon szép lehet ez az ősz, ha még ti is tudtok benne
gyönyörködni.
LEÁNY.
Nagyon szép!… Néni édes, azelőtt nem volt ilyen szép az ősz?
NÉNI.
Jaj fiacskám, tudom is én! Az én kislány koromban tán nem is volt ősz!
csak tavasz, én legalább csak tavaszra emlékszem!
FIU.
Az élet optikai csalódása!
NÉNI.
No majd ti is igy fogtok emlékezni mindenre! Jaj fiacskáim, mennyi
csalódás éri az embert! Valami husz-harminc, jaj istenem, tudom is én
hány éve voltam itthon… Mióta elvittek férjhez, az alföldre, nem láttam
ezt a szép görbe világot… És képzeljétek, a távoli hegyeket jól ismerem,
de az utcán eltévedek! Az öreg embereket mind idegennek nézem, a kis
lányokra meg rá akarok kiabálni, hogy te Sári, te Panni!… Az akkori
gyerekekből csupa öreg lett!… Hát nem boszorkányság ez?… Így kell nekem
észrevennem, hogy én is megvénültem!
LEÁNY.
Ó dehogy!
FIU.
A Néni sose lesz öreg!
NÉNI.
(Megsimogatja az arcukat.) Csak a többiek ne vénülnének legalább olyan
hamar. Mert mégis ha az ember olyanokat lát, mindjárt magára
következtet! Tán én is olyan vagyok, csak nem érzem!
LEÁNY.
Jaj de érdekes!
NÉNI.
Dehogy érdekes fiam, inkább nagyon szomoru! Hisz mindenből azt kell
érezni, hogy itt az ősz!
LEÁNY.
Hiszen olyan aranyos a Néni!
NÉNI.
Aranyos! Hidd el fiam, még ebből is az őszi szelet érzem!
LEÁNY.
Pedig legszebb szin az őszi szin!
NÉNI.
Legszebb bizony, ha a tavasz találkozik az ősszel! (A leányra és saját
magára mutat.) De ha az ősz nézi az őszt (saját magára és a természetre
mutat) akkor a két öreg összesir… nem összenevet!
LEÁNY.
(Egy kis csönd után.) Azért mégis gyönyörü a Néni, mint az ősz!
NÉNI.
Ó fiam, ezt a szót, hogy gyönyörü, csak a gavallérja mondhatja egy
asszonynak sértés nélkül.
HATODIK JELENET.
(Voltak, János bácsi.)
JÁNOS BÁCSI.
(Balról belopózkodik és örömmel rácsap a szóra.) Hát mondom én! Gyönyörü
és gyönyörü!
NÉNI.
No nézd ezt a csunya fiut, nem kilesett! Még versbe tesz bennünket!
JÁNOS BÁCSI.
Hát még emlékszik rá, hogy verseltem!
NÉNI.
Mintha tegnap lett volna!
JÁNOS BÁCSI.
(Sugva.) Küldje el a gyerekeket, nagyon fontos dolgokat akarok mondani.
(Fenn.) Hát bizony eltelik az idő. (Ujra csendesen sugja.) Küldje el a
gyerekeket, nagyon fontos dolgokat akarok mondani. (Fenn.) Én se hittem
volna most negyven éve, mi lesz most negyven évre. (Int, hogy küldje
már.)
NÉNI.
(Mosolyogva csóválja a fejét.) No gyerekek, János bácsi azt mondja, hogy
nagyon fontos dolgot akar nekem mondani, hát nem muszáj nektek itt
unatkozni az öregek közt! Eredj fiam, mutasd meg a gavallérodnak a
tavaszősz virágot!
LEÁNY.
Tavaszősz virág! Mi az?
NÉNI.
Ó te fruska! Az ami tavasztól őszig virít. (A fülébe sugja.) A szerelem!
LEÁNY.
Ó néni, mi azt nem ismerjük!
FIU.
Mi az, mi az? Majd kivallatom a kicsikét! No tessék, már oda a nagy
fölényesség! (Elkullog.) Na ja, ez egy pesti nimolista.
HETEDIK JELENET.
(Néni, János bácsi.)
NÉNI.
No mi az a fontos János?
JÁNOS BÁCSI.
(Mint egy diák, ha szerelmet akar vallani.) Nagyon, nagyon fontos, a
legfontosabb életemben! Nézzen rám, hát nem látszik rajtam Katica
nagysád? Hát nem sugja meg a szive Katica kisasszony?
NÉNI.
Jajaj, még kisasszony, talán inkább anyámasszony!
JÁNOS BÁCSI.
Nem, maga nekem az, aki tegnap volt, azazhogy most negyven éve. Látja én
úgy érzem, mintha tegnap délután találkoztunk volna s azóta csak épen
egyet aludtunk volna. Annyi a különbség, hogy a tegnapi szük ruháimat
nem lehet többé sajnos felvenni és a tegnapi kedves kis alak helyett
ilyen figurává váltam!
NÉNI.
Az semmi János, maga ma is nagyon kedves ember!
JÁNOS BÁCSI.
Igazán? (Feláll.) Tetszem magának? Hát mondja, mit szól hozzám? az
alakomhoz?
NÉNI.
Oh egek, hát mit szóljak? (János bácsi megfordul előtte.) Hát bizony
János, egy kicsit – nagyon megférfiasodott!
JÁNOS BÁCSI.
Ez az egész? Hisz az nem baj?
NÉNI.
Nem nagy baj!
JÁNOS BÁCSI.
De hisz akkor én, én akkor egyszerüen kimondom! Katica nagysád, én
egyszerüen bevallom! Édes Katicám! én imádom magát! (Térdre esik.)
Legyen a feleségem!
NÉNI.
(Feláll.) János az istenért álljon fel, álljon fel!
JÁNOS BÁCSI.
Nem én, mig meg nem igéri, hogy a feleségem lesz!
NÉNI.
Jézus, ez az ember meg van háborodva!
JÁNOS BÁCSI.
Te bolondítottál meg kis hamis!
NÉNI.
Szent egek, ha valaki látná!
JÁNOS BÁCSI.
Hadd lássa az egész világ!
NÉNI.
De ember, hisz magának felesége van!
JÁNOS BÁCSI.
Az igaz! de attól elválok!
NÉNI.
No csak az kéne, még hogy én csábítsam el a feleségétől a vén
trottyokat!
JÁNOS BÁCSI.
(Összeesik.) Vén trotty!
NÉNI.
Talán bizony fiatal dalia! Én vagyok az a csábító szirén, aki elrablom a
feleségétől!
JÁNOS BÁCSI.
Nekem nincs feleségem!
NÉNI.
Még letagadja; most beszéltem vele, pedig jó sokat tud beszélni!
JÁNOS BÁCSI.
Az csak egy rosz álom!
NÉNI.
No bizony csak köszönje meg azt a jó álmot, egy kicsit beszédes álom, de
hogy meg lesz rémülve szegény, ha megtudja, hogy ennyi ideig térdelt a
vizes földön a drága ura! Még dáthás lesz!… Mihály, Mihály, jöjjön csak
barátom, az istenért segítsen!
NYOLCADIK JELENET.
(Voltak, Miska bácsi.)
MISKA BÁCSI.
Mi az, mit segítsek?
NÉNI.
Ennek a szegény embernek valami baja van, csak kapja magát térdre esik
előttem, hogy legyek a felesége!
MISKA BÁCSI.
Ó a gazember, meg akart előzni!… No potrohos, hát ha letérdeltél, állj
fel!
JÁNOS BÁCSI.
(Aki eddig bánatában maradt a földön, most hirtelen felriad s fel akar
állani, de bizony nem megy könnyen.)
MISKA BÁCSI.
No gazember! Ha legény vagy! Ugye könnyü letérdepelni, de nehéz
felállani!… (János bácsi a székbe kapaszkodva feláll s egyenesen beleül
a székbe.)… Én adtam ennek azt a bogarat! Én beszéltem vele baráti
bizalommal, hogy mikor magácskát megláttam, kis Katicácska, rögtön az
volt az első gondolatom, hogy megkérem a kezét!
NÉNI.
No még egy! Nem is rosz!
MISKA BÁCSI.
Hanem öregem, jobban felkösse a… nadrágot, aki házasodni akar! Az legény
legyen! Ilyen mint én! Még az én inaim nem löttyentek szét. Ha én
letérdeplek egy asszony előtt, fel is birok állani. Idenézz! Katica
nagysád (nagy gonddal és körültekintéssel, öreges merev térdekkel
letérdel) bátor vagyok megkérni a kezét. (Ugyanolyan gonddal feláll s
büszkén körülnéz.) No pajtás!… Ja igaz, el is feledtem megvárni, mit
felel.
NÉNI.
Azt, hogy két bolond egy pár!
MISKA BÁCSI.
Micsoda?
NÉNI.
Ezek tisztára megháborodtak. (Nevet.)
MISKA BÁCSI.
No csak e hibázott, hogy kinevessen! Ha egy bajusztalan tacskó
hányja-veti magát és térdre esik egy éretlen lánygyerek előtt, az komoly
dolog, de ha mi, meglett emberek ugyanazt tesszük egy igazi asszony
előtt, az bolondság!
NÉNI.
Persze, hogy az! Hát nem az volt János!
JÁNOS BÁCSI.
De az volt! (A zsebéből egy palackot huz ki s az asztalra teszi.) De
utoljára volt! Most már Ámor… hess! (Körülnéz a poharak után s a földről
felszedi őket.)
MISKA BÁCSI.
No hát mit felel? Hozzám jön?
NÉNI.
Ugyan már megint kezdi? Hogy lehet ilyet kérdezni? (Leül az asztal mellé
belől a lócára.)
MISKA BÁCSI.
(Levágja magát a tulsó székbe.) Persze, (Az arcát veregeti.) már nincs
meg a szép piros pofácskám!
GYÖRGY BÁCSI.
(Balról megjelenik, a Nénivel összenéz s aztán elfordul.)
KILENCEDIK JELENET.
(Voltak, György bácsi.)
NÉNI.
Jöjjön csak, György, jöjjön. Előlem akar menekülni!
MISKA BÁCSI.
Dehogy! Előlünk! Azt hiszi, mi már bevettük a várat! Jöhetsz bátran,
minket már kidobtak!
NÉNI.
Az istenért, csak nem azért jön ez is, hogy megkérje a kezem!
GYÖRGY BÁCSI.
Nem, nem! Én nem azért jövök! Én épen azért jövök, hogy tiltakozzam az
ilyen gyanu ellen!
NÉNI.
Hát ki gyanusítja? Tán én? Én tőlem védekezik?
GYÖRGY BÁCSI.
(Leül mellé, be a lócára.) Hát igen asszonyom… Magától!… Mert nem
tagadom, nekem is volt egy pillanatig valami afféle vágyam, hogy
előállok és azt mondom magának: feledjük el a multat, ezt a hosszu és
keserves álmot és tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna,
folytassuk ott, ahol elhagytuk!… De hát ez csak olyan őszi hangulat
volt! Tudja kérem fiataloknál az az őszi hangulat, ha egyszerre csak
öregeknek érzik magukat. Öregeknél meg az, ha a szép napsütésen
felberzenkedik bennük a fiatalság… (János bácsi integet.) De aztán
felszáll a napsugár… Az elébb még itt játszott a lehullott faleveleken,
most már fenn jár valahol a fa tetején!… A mi öreg, fehér fejünk itt
marad szomoruan a mi megroskadt, szomoru vállunkon!…
NÉNI.
Jaj csak rébuszokban ne beszéljen édes barátom, nekem meg kell mondania
egyenesen, kereken, magyarosan, mit akar mondani!
GYÖRGY BÁCSI.
De ha semmit sem akarok mondani!
NÉNI.
Lássa, ezt is! Beszéljünk őszintén! A maguk hangulata elrepült, most már
kifizetnek aprópénzzel!
GYÖRGY BÁCSI.
(Szeretettel nézte minden mozdulatát.) Lássa, lássa! Ha egy ilyen édes
vállrándítását, egy ilyen bűbájos szemerebbenését látom, elmennék
magáért a világ végére, – el a rossz köszvényes lábammal, végig a
világon… Mert ez a maga mosolya: ez a napsugár! ez az életadó napfény!
amely virágot terem az én kőszikla szivemen… Nem, ne mozduljon, ne, ne
szóljon, csak maradjon így, csak legyen, csak éljen, csak itt előttem
egy percig, hogy beszivhassam a lényét, hogy a lelkemen elvihessem
örökre a képét magammal az én kis pókhálós szobámba, a poros könyveim,
az ócska lomjaim közé!
NÉNI.
Ó maga, maga, vén csacsi!… Látják mackó bácsik? Ez igen, ez tud
udvarolni! Nem csak mindjárt neki ront az embernek, hogy szinte leverik
a lábáról… Hát mit akart mondani György?
GYÖRGY BÁCSI.
(Hosszu csend.)
NÉNI.
Hát mért nem beszél? Mért nem mondja el őszintén, mit gondol. Ugyan no,
az isten áldja meg, hiszen néma gyermeknek anyja sem érti szavát!
GYÖRGY BÁCSI.
Látja Kata! van nekem egy kis gazdaságom – bizony nagyon el van
hanyagolva. Van egy kis házam! Azt is le kellett volna már rombolni…
most negyven esztendeje!… Van egy kis szobám benne. Tele pókhálóval,
porral, mindenféle lim-lommal, amit még az apáimtól örököltem… Könyvvel,
gúlába felrakott könyvekkel, amelyek közül egyet sem nézek meg soha… De
ha abban a szobában, abban a házban, abban a gazdaságban egy szöget
megmozdítanak, azt én már megérzem, már én abba belebetegszem! Hja,
negyven évig volt a börtönöm, oda már az élet be ne tolakodjék, mert
engem kiüldöz, ki a temetőbe!
NÉNI.
(Megtörüli a szemét.) Így mondják meg napkeleti virágnyelven a
kegyetlenséget!
GYÖRGY BÁCSI.
Kata!… Valaha azt hittem, hogy a jövő héten építkezünk! A jövő héten
kirepül a házból minden lom, amit az ősök ott felejtettek. Uj fészket
rakunk a régi helyén! Nagy ablakokkal. Sok-sok napfénnyel töltjük meg,
ragyogó boldogsággal butorozzuk be! Az a jövő hét ime negyven évig
váratott magára.
NÉNI.
(Csönd után.) No és már nem tudnak építeni a kőmivesek, nem tudnak
butort csinálni az asztalosok?
GYÖRGY BÁCSI.
(Megfogja a kezét.) Maga boldog volt és ez mindent megmagyaráz, ez
mindent jóvátesz, ez igazol, ez bizonyít és ez megmutatja, hogy semmi
sem történhetett másképen, mint ahogy történnie kellett! De emlékszik
még arra az éjféli csárdásra, amely három óra hosszáig tartott!… Hogy
belesimult a karomba, hogy az enyém volt, hogy szállott velem, mintha
világ végezetig meg nem állhattunk volna, ha az egek, földek
összeszakadnak is…
NÉNI.
(Elvonja a kezét s hátradől, sóhajt.) Emlékszem!
MISKA BÁCSI.
(Előrehajlik az asztalon s idegesen, halkan, szinte suttogva mondja.)
Hát arra emlékszik, a mi lovaglásainkra? Hogy vágtattunk a mezőkön!
Réten, bokron, árkon, berken! Úgy ült a fekete paripáján, mint egy kis
királyné!… Megesküdtem volna akkor az életemre, hogy az enyém leszel nem
negyven évre, de negyven ezerre!
NÉNI.
(Sóhajt.) Emlékszem, emlékszem!
JÁNOS BÁCSI.
(Előre hajlik s a három férfi szinte összebujva suttog az asszonynak.)
Hát a lugasra Kata!… Arra is emlékszik? a lugasra! Puskinra, amit
olvastam, meg a Kőszivü ember fiaira és az én költeményeimre!…
NÉNI.
Mindenre emlékszem!
JÁNOS BÁCSI.
Mindenre? A csókra is, mikor a holdvilágon a nyakamba borult és a hosszu
szempilláján könnycsepp reszketett és meghagyta csókolni magát és
visszacsókolt és én tovább szavaltam a verseimet!
MISKA BÁCSI.
Hát az én csókomra! Mikor a legnagyobb mulatság közepén két ajtó közt
elkaptam a derekát és agyon csókoltam az arcát. Egy nagy tálca volt a
kezében, tele poharakkal, és én csókoltam, mint a fergeteg és két pohár
sem csendült össze a tenyerén!
GYÖRGY BÁCSI.
(Bántja a leleplezés, de nem akarja mutatni, legyint.) Mind semmi az,
mind csak tréfa! Az én csókomra emlékszik-e? Mikor ölben vittem haza az
édes apját… mikor öngyilkos akart lenni… Hogy esett a nyakamba, hogy
repült a karjaimba! Hogy font át két puha karjával, hogy éreztem kemény
kis melleit, forró lázas, tüzes egész testét, amit úgy dobott oda nekem,
mint egy rózsát a gomblyukba, tartózkodás nélkül, hogy én úgy
férfiasnak, olyan erősnek és nagynak és önmegtagadónak és önfeláldozóan
nemesnek soha nem éreztem magamat, mint akkor!
NÉNI.
(Hosszu szünet után.) Ó Istenem Uram, az is baj, ha egy sincs, az is, ha
annyi derék kérője van az embernek… (A három férfi rendesen visszaül a
helyére.) Szegény boldogult uram, az isten nyugasztalja, igazán úgy
éltünk, mint két galamb a buzában… de ha ma kéne választani, ma se
tudnám megmondani, ki hát a legméltóbb az öt kérőm közül!… Jaj Istenem,
ne kinozzanak már, hagyják a régi dolgokat! Úgyis lám mit ér… Ha
megtörténtek is, nem mivelünk történtek! A gyerekeinkkel, az
unokáinkkal… Ilyenkoru emberekkel nem szoktak ilyesmik megesni!… Hát
beszéljenek lelkem arról, amik most vagyunk. Most mit tudunk kezdeni az
élettel, magunkkal, meg egymással…
GYÖRGY BÁCSI.
(Legelébb tér magához s tréfásan, szomoruan más fordulatot akar adni a
beszédnek.) Hja, most!… Most is volnék még valaki, csak ez a kutya
köszvény ne kinozna!…
NÉNI.
Na lássa, engem se hagy békén a hátfájás!
MISKA BÁCSI.
Igazán, na kérem én meg úgy vagyok az aszthmámmal, hogy ha este rámjön,
reggelig nem hagyom abba a köhögést!
GYÖRGY BÁCSI.
No én is eleget csikorgatom a fogamat éjszaka!
JÁNOS BÁCSI.
A fogadat! Hát még van? Jaj kedves barátom, akkor te egy boldog ember
vagy. Már nekem alig áll kettő-három!
MISKA BÁCSI.
A, fogat lehet tétetni, bár tüdőt lehetne úgy!
GYÖRGY BÁCSI.
Vagy lábat!
NÉNI.
Ó, a köszvényre van nekem egy olyan receptem, hogy egy hónap alatt
kigyógyítja…
MISKA BÁCSI.
A köhögésre nincs?
NÉNI.
Zsályatheát kell inni Hegyi zsályát. Szegény uram is sokat köhécselt, de
ha reggel megivott egy csésze jó meleg zsályatheát, mindig mondta, hogy:
Anyuskám, úgy tisztul a tüdőm!… Szegény!… Azért az a fő, hogy éljünk!…
GYÖRGY BÁCSI.
(Egy percnyi csönd után.) Mégis szép az ősz!… Mig az ember látja… addig
szép!
NÉNI.
Szép! Szép bizony!…
GYÖRGY BÁCSI.
(Fellobban benne a hires magyar siva-vigadó temperamentum.) Ej, Kata!…
Lehet nekem köszvényes a lábam, a szivem, az életem! Ha magát látom,
lehet itt az ősz, a tél: megint tavasz van, nótás tavasz! És ha ránézek
magára, hát a fehér hajam visszafeketedik és kigyul bennem a vér, mint a
tüzhányó! Ej, Kata, Paksy Kata, ha már kifizet, legalább nótával
fizessen ki minket. Hogy is volt az, mikor azt dalolta nekünk, hogy:
(Elkezdi a nótát; a néni rögtön hasonló tűzre lobbanva kapja el a nótát
s György bácsi diszkréten kiséri.)
Csipkés a szőlő levele,
Vártalak rózsám az este,
Váratlanul jöttél hozzám,
Áldjon meg az isten rózsám!
NÉNI.
(Int s uj nótára gyujt.)
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem!
Bele estem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok!
MISKA BÁCSI.
Hát azt gyerekek, hogy:
Vékony deszka kerítés!
Átlátszik az ölelés!…
Ölelj babám kedvedre,
Nem hányom a szemedre!
LEÁNY.
(Hátul a fiuval már előbb megjelenik.) Jaj de szép!
FIU.
Istenien szép! Őrülten szép jelenet… No csak!… Gyerünk csak avval a
hulló levéllel! Ősz van! (előre lopózík s a ruddal megrázza a fát,
vastagon, sürün hull a levél. A néni kinyujtja a kezét és a hulló
levelek alá tartja, úgy dalolja el szilaj kedvvel a Vékony
deszkakerítést. A fiu visszalopózik és a leánnyal tovább ott maradnak,
nézik a jelenetet.)
JÁNOS BÁCSI.
Hát azt gyerekek!…
NÉNI.
No: öregek, öregek! Elég lesz!… Este van, köd van. Befelé! (Magára
teríti a kendőjét.)
MISKA BÁCSI.
(Köhint.) Bizony befelé, az öregnek semmi sem olyan ártalmas, mint az
esti köd. (Feltűri a kabátja gallérját. Felállanak. Alkonyi fény.)
JÁNOS BÁCSI.
Ó, édes egy Kata,
Megvigasztalgata!
Ez a maga hangja,
Olyan mint a hangya-
Bizsergés.
NÉNI.
No nézze meg az ember ezt a vén poétát!
GYÖRGY BÁCSI.
(Komolyan, elfogódva, megremegő hangon.) Kata!… Katám… Hátha mégis…
Gondolja meg… nem volna jó… mégis… itt élni!
NÉNI.
(Kedvesen, könnyelmüen, szerelmes felhevülés nélkül, tehát elutasítóan
legyint.) Ó, bizony nem tudom lelkem, mert már nagyon elszoktam ettől az
erős levegőtől! (De gyöngéden és vigasztalóan, szánakozóan mosolyog oda
György bácsira.)
GYÖRGY BÁCSI.
(Kezet csókol.) Értem (Sóhajt.)
NÉNI.
No, istenem, azért nem kell elszontyolodni! Isten bizony szivesen lennék
még egyszer menyecske, dehát édes jó barátom: itt az ősz!… Mi a nótánk,
ha nem az, hogy:
Hull a levél a virágról,
Elválok én a rózsámtól!
Isten hozzád édes,
Isten hozzád kedves
Galambocskám!…
(Elmennek. Hátul a két fiatal gyerek az alkonyi fényben szeretettel,
kiváncsian összebujva néz az öregek után. Szélsuhogás, levélhullás.)
(FÜGGÖNY.)
TÖKMAG
JELENET
SZEMÉLYEK:
A SUHANC
A CSITRI
Szinhely egy nagy budapesti bérház kapuja, valamelyik csendes
mellékutcában, ahol este, lámpagyujtás után már senki sem jár.
JÁTSZOTTAK:
RÓZSAHEGYI KÁLMÁN ÉS D. LIGETI JULISKA.
1912. FEBRUÁR.
_(A kapu egyik szárnya be van zárva, a másik félig behajtva, mint kilenc
óra tájt szokás.)_
A SUHANC.
(Jön az utcán jobbról, nyakában lóg a szeredás. Lábujjhegyre ágaskodva
megáll a kapu előtt s nézi a házszámot.) Ez istenuccse! 127 ez,
akármeddig nézem! No hát itt lakik a csitri!… Má meg vagy hé! Itt
laksz!… Hű de fene klastrom! Laknak ebbe százan is! Hogy esmerem én meg
annyi ablak közt az övét! Pég szeretném megzörgetni, hogy gyüjjön ki!…
(Beles a kapun s visszalép.) Még meglát valaki, pég nem akarnám hirbe
keverni… Mit gondolnának a budapestiek, hogy má még a falubul is
utánajárnak ennek a csitrinek… (Leveszi a kalapját s megnézi mellette a
kis bokrétát.) Hí; de megpofoz az anyám, ha hazamegyek, hogy mind
leszedtem az ablakbul a virágját. De hát ha jányho megy az ember, kell a
virág, igaze!… Ánnye, ánnye, mán mégis, hogy kék megtudni, hun lakik ez
a jány… Muszáj megvárni, mig kigyün valaki, attul majd megkérdem. (Leül
a szegletkőre.) Jó hideg van hálistennek, régen vót ilyen becsületes
tél!… Istókuccse megéheztem. (A tarisznyát előre fordítja s kenyeret,
szalonnát szed ki belőle, piros nyelü bicskával eszik, a kenyér jó
fekete, de annál jobb izű!)
A CSITRI.
(Kijön a kapun s szétles a járdán, mintha valakit lesne, várna.) Ánnye,
még nincs itt az a soffér… pég hogy megigérte!… Jesszus! Hát ez a suhanc
mit keres itt?
A SUHANC.
(Tele szájjal nevet rá, nagy boldogan, de nem szól.)
A CSITRI.
Hát te mit csinálsz itt?
A SUHANC.
Eszek.
A CSITRI.
Azt látom. Van szemem.
A SUHANC.
Akkor jó. (Nyugodtan tovább eszik.)
A CSITRI.
Hát hogy kerülsz ide?
A SUHANC.
Hun gőzösön, hun gyalog.
A CSITRI.
Osztán mi ujság otthon?
A SUHANC.
Nagy ujság!
A CSITRI.
Micsoda?
A SUHANC.
Megdöglött a biró tehene.
A CSITRI.
Jé… Melyik?
A SUHANC.
A tarka. A svájcer.
A CSITRI.
Nohát!…
A SUHANC.
Hát te! (Leveri a tenyeréről a morzsákat s elpakolja az elemózsiát.) Hát
te hogy vagy, te csitri te!
A CSITRI.
Két lábon, mint a liba.
A SUHANC.
Ejha! De kurtán tudsz!
A CSITRI.
Tudok én még kurtábban is!
A SUHANC.
Tudsz? (Hátba vágja.)
A CSITRI.
Goromba disznó. De keményen tudsz!
A SUHANC.
Tudok én még keményebben is! (Hangosan nevet.)
A CSITRI.
(Mérgesen elfordul.) Felőlem tudhatsz!
A SUHANC.
(Gyöngéden oldalba böki.) No hé… Hát ne izélj, iszen hozzád gyüttem!…
Valamit hoztam neked!… Mit hoztam én neked!
A CSITRI.
Mit osztán?
A SUHANC.
Mit? Tanáld ki!
A CSITRI.
Nagyon tanálós kedvembe vagyok!
A SUHANC.
Ugye nem tudod? Azt hiszed ugyi, hogy fagyos almát? Mi?… Mer azt is
hoztam! Tudom, hogy szereted! Meg aszalt szivát! Azt is hoztam a
tarisznyába! (Kivesz egy marékkal, egy piros almát és szilvát.) Ni csak
milyen piros! Még pirosabb e, mint te vagy! No csak vedd el bátran, ne
szégyeld magad!… (A lány elveszi.) De hát még mit hoztam én neked! Ami
Pesten nincs!
A CSITRI.
Ugyan mit má?
A SUHANC.
(A tarisznya fenekin vájkálva.) Mit adsz, ha megmondom!… No ne
kényeskedj má! (Kivesz egy marok tökmagot s elébe tartja.) Tökmag!
A CSITRI.
Tökmag!?
A SUHANC.
No látod!… Ugyi tudom én mi kell neked!… Azt hiszed nem vót eszembe
százszor, mikor mondtad, hogy a tökmagot mindennél jobban szereted a
világon! Mi? No markolj bele!
A CSITRI.
(Kivesz egy szemet s kifelé fülel titokban az utcára, már kezd
türelmetlen lenni, sóhajt.) Nem jön!…
A SUHANC.
(Nem hallotta, mert épen ujra a tarisznyában kutatott. Felnéz.) Ni az
egérfogú, hogy rágja! (Némán, boldogan, mosolyogva nézi, elébe tartja a
markát s a lány újra vesz egy szemet.) Tudtam én, tudom én. No még!
Bátran! (A lány ujra vesz egy szemet s azt a markában morzsolja.) Egyél,
egyél! Míg a tökmagot szereti, engem is szeret!… Vegyél hát. Ne
egyesivel, hanem marokkal! Van elég.
A CSITRI.
(Sóhajt.) Nem jön… Haggyj mán békét, ne vekszájj vele.
A SUHANC.
Micsoda?… Nem kell?
A CSITRI.
Épen ilyenekre vágyok most! Tökmagra!
A SUHANC.
Mi?… Nem kell… a tökmag! De iszen akkor te mást sz… Megájj csak! ne
bámészkoggy mán világba, hallgass ide! Emlékszel, mikor az őszön ott
ültünk kinn az udvaron, oszt a disztónak vágtuk a tököt, osztán te
aszontad, hogy má neked el kell menni Pestre, mer szógállni kell menni,
osztán sirtál, mer aszondod, hogy Pesten nincsen tökmag, meg nem vagyok
ott én se, mer azér hogy hát akkor még engem is sziveltél… mint a
tökmagot, de most mán kiköpi a szájábul, mer má másat kóstolt!… Mer nem
tom mivel etettek meg, bestye, hanem ha megharagítasz, úgy agyonütlek!…
No-no-no, nem bántalak csak pislants rám még eccer, mint mikor ott
ültünk a tőkén, oszt összebujtunk mint két ázott madár…
A CSITRI.
(Sóhajt, magában.) Mán nem jön!
A SUHANC.
(Hosszú szünet után.) Hát oszt, hogy szógáll az egésséged?
A CSITRI.
Meg vónék.
A SUHANC.
Jól?
A CSITRI.
Jól.
A SUHANC.
Semmi bajod?
A CSITRI.
Semmi különös.
A SUHANC.
Náthás se vagy?
A CSITRI.
Asse.
A SUHANC.
Fogad se fáj?
A CSITRI.
(Sóhajt.) Asse!
A SUHANC.
Kár!
A CSITRI.
Mér?
A SUHANC.
Csak.
A CSITRI.
(Összébb huzza magán a kendőjét, sóhajt.) Nem jön már a soffér!…
A SUHANC.
Szeretném… ha valami bajod vóna… Hogy én megvigasztalnálak!… Mer hát
tudod, én otthon aztat olyan igen-igen szépen felgondoltam, hogy te itt
sokat búsulsz, sirsz, rossz sorod van, osztán meg régen is nem láttál,
ősztül óta… hát hogy mink most ketten itt szépen leülünk erre a
szegeletkűre, osztán a vállamra teszed aztat a búbánatos fejed, osztán
kipanaszkodod magad isten segítségivel, tiszta szívbül, oszt én csak
megölellek, megcsókollak, oszt aszondom neked, (megöleli félkarral, a
lány huzódva engedi, bánatosan) hogy aszondom: Ne busujj kis csitrim,
mer van még jóisten odafenn az égbe, ne törődj te senkivel, semmivel,
nesze itt ez a tarisznya tökmag… osztán míg ezt rágod csak azt gondold
mindig, hogy majd elveszlek én, ne félj, csak egyszer ides apám beadja
az írást a katonasághoz, hogy engedjék meg a házasságot, mer hogy még
csak 18 esztendős vagyok…
A CSITRI.
(Kifordul a karjából.) Jaj istenem, de nagy szamár minden férfi ember!
A SUHANC.
De te okos vagy! Aranylánc van a nyakadba! (A lány ijedten odakap, hogy
eldugja.)
A CSITRI.
De jó szeme van.
A SUHANC.
Hát azt hun vetted?
A CSITRI.
Isten adta, loptam!
A SUHANC.
Hát az az üveggaláris hun van, akit én hoztam a pócsi búcsurul!
A CSITRI.
Nem tudom… Valahun ott van tán a kuffer ajjába!… Nem divat a Budapesten.
A SUHANC.
Mi lóg azon a láncon? A Szűz Mária? (Le akarja tépni.)
A CSITRI.
A hát!
A SUHANC.
Oszt bajusza van?… Szűz Máriának Budapesten bajusza van? Az a divat? Mi?
A CSITRI.
(Kitépi magát.) De hadd el!
A SUHANC.
(Megkapja a lányt s az dulakodik vele. A legényke nem sokat mozog, csak
épen tartja a lányt, csuklójánál fogva.)
A CSITRI.
Hagyj mán te cudar! Ni még, hogy megfogja a kezem! Még kitöri!… Haggy
el, mer olyat sikótok, hogy idegyün a rendőr; de az bevisz!
A SUHANC.
(Mérgesen, elkeseredetten elpenderíti magától.) Erigy.
A CSITRI.
Kelletett nekem legyünni máma este a kapu alá! (A ruháját lesimogatja,
nagykendőjét a vállára teríti.)
A SUHANC.
Nem izentem utánad, hogy gyere le.
A CSITRI.
Tán téged lestelek itt! Bizony másfélét vártam, hogy itt lelem… de a
férfi mind komisz, valahun egy termett! (Elmegy, de köszönni nem akar.
Mégis a kapuból vissza kidugja a fejét.) Tisztelem az otthonvalókat!
(El.)
A SUHANC.
(Sokáig néz utána, elszontyolodottan, aztán belemarkol a tarisznyába s
kivesz egy marék tökmagot. Kis ideig nézi, aztán odaszórja a kapu elé,
mint mikor magot vet a szántóvető. Leveszi a kalapját, kihuzza mellőle a
virágot s azt is odaveti a kapuba.) Hej Uristen, de sokat kell
csereberélni az embernek a virágot a kalapja mellett!… (Felcsapja a
kalapját s elmegy amerről jött.)
(FÜGGÖNY.)
A KAPUBAN
SZEMÉLYEK:
ANDRÁS GAZDA
GÁSPÁR GAZDA
JULI, A PESTI CSELÉD
ESZTER
JÁTSZOTTÁK A MEDGYASZAY VILMA SZINPADJÁN 1913 NOVEMBER HÓBAN: BOLDIZSÁR
ANDOR, PAP JÁNOS, VIDOR FERIKE, SZALONTAI FERIKE.
_(A nagy cifra kapu, előtte kis lóca, annak a sarkában ül András
gazda.)_
ANDRÁS GAZDA.
(Ül, ül s a Kis Ujságot olvassa, igen, igen csóválja a fejét.) Affene az
ujságját, csak bolondítja a népeket.
GÁSPÁR GAZDA.
(Jön.) Mit csóválja kend a fejét, András koma?
ANDRÁS GAZDA.
Affene az ujságját, csak bolondítja a népeket.
GÁSPÁR GAZDA.
(Köp.) Minek olvassa kend!
ANDRÁS GAZDA.
Hát minek!… Nem lehet el az ember bosszuság nélkül. Osztán mióta az én
természetem az asszonyozástul mán elment, hát sose veszekedik velem az
Eszter. Osztán mondok, így nagyon csendes ez a rohadt világ, még a nyál
is megposhad az ember szájába, – hát mondok, legalább az ujsággal
mérgesítem magam. E legalább mindig tele van veszekedéssel.
GÁSPÁR GAZDA.
Osztán, amit az az ujság ir, az a veszekedés, az egésséges kendnek?
ANDRÁS GAZDA.
Affenét! Nekem az az egésséges, akit én veszekszek erre a becstelen
komisz, rossz ujságra. Hallottak ilyet, most is mit irnak azok a zsidók.
Hogy a gróf Tisza István abba mesterkedik, hogy végérvényesen eladja az
országot.
GÁSPÁR GAZDA.
A nehézség gyűjjik rá, az attul kitelik, verjenek diót a csontjával!
ANDRÁS GAZDA.
Kitelik! Kitelik!… Hásze, bár kitelne!
GÁSPÁR GAZDA.
Micsoda!… Hogy elaggya az országot!
ANDRÁS GAZDA.
Hát.
GÁSPÁR GAZDA.
Pízir!
ANDRÁS GAZDA.
Nem is tobákér! Vessz meg! Pízir hát, a zistenit! Még pedig mennél több
pízir!
GÁSPÁR GAZDA.
(Igen szeliden) Ejnye, András komám, mán aztat kezdem hinni, hogy fel
kell vinni kendet Pestre; a kösség kőtségén; a Pásztor intézetbe;
beótani; veszettségtül.
ANDRÁS GAZDA.
Ejnye, ejnye, milyenek ezek a bukó falusi marhák! Hát ide süssék kend;
mint Krisztus urunk, én is mondok kendnek egy példázatot.
GÁSPÁR GAZDA.
No.
ANDRÁS GAZDA.
Hát vót nekem tavaly egy rossz tehenem. Az asszony örökölte a
nagyannyárul, de ippen olyan cudar vót, mint a vén öregannya, nem adta
le a tejet, míg lőccsel nem gyámolítottam. Sovány vót, keszeg,
erkölcstelen büdös egy dög. Má nagyon unatkoztunk vele, csak az
asszonynak nem igen vót kedélye eladni a marhaállományt, mert hogy
örökölte, mint mi ezt az országot. Hanem osztán mégis kiódoztam a
szavazatját, osztán körülnéztem, hogy lehetne elcsaklizni a dögit.
Becsaptam osztán vele nagy ésszel a monori zsidót, de jól… Osztán tavaly
arra kerülök, hát látok a zsidó udvarán egy jóféle tehenet. Olyan
gyönyörű vót a, mint a harmat, csak úgy rengett a husa, még a gané is,
aki a farára vót ragadva, olyan jól állott rajta, maj megöleltem, – az
én tehenem vót!… Mondok a zsidónak: mi a nyilát tett evvel a naccságos
úr! Hát aszongya: Hej András gazda, becsapott kend evvel a tehénnel,
nagyon sok pízt tanáltam érte adni, hát muszály felhizlalni, mert máskép
nem fizeti ki nekem magát!… No lássa kend!… Azér mondom én, hogy… csak
hadd aggya el Tisza István koma az országot!… Hej istenem, csak gondolja
fel kend, micsoda egy országot tudna hizlalni ebbül egy Rócsild, ha
megvenné!… Ni csak te, ki gyün ott!…
GÁSPÁR GAZDA.
Hun.
ANDRÁS GAZDA.
(Nézi s a bajszát kezdi csipegetni.) Ott e.
GÁSPÁR GAZDA.
Az a, Máté Juli, amék Pesten szógáll, osztán most haza gyütt egy kicsit
látogatóba.
ANDRÁS GAZDA.
Hű a kisbicskáját de fogamra való!
GÁSPÁR GAZDA.
Iszen most mondta kend, hogy már elment az asszonyozástul a természetje.
ANDRÁS GAZDA.
Az asszonyozástul el! De az ilyen pesti egyénekkel szeretek elenyegni.
JULI.
(Jön.) Dicsértessék…
ANDRÁS GAZDA.
(Dörmög s mohón bámulja, magát illegetve.)
GÁSPÁR GAZDA.
(Higgadtan néz rá.)
JULI.
(Kihivóan, csinált szemérmeskedéssel megy át előttük. András gazda elébe
löki a botot.) Jaj ne izéljen András bácsi; ejnye ne froclizzon má no,
azzal a bottal. Be fura szokása van. Nohát eresszék mán, mit gondol.
(András gazda egy kicsit játszik vele, a bottal szurkálja, de Juli maga
akarja, hogy ott maradhasson.) Be nagy maher, elmehetne Pestre…
ANDRÁS GAZDA.
Hát te.
JULI.
No… már mit akar velem!
ANDRÁS GAZDA.
Hát, mit is akarok, te,… nagy város az a Pest!
JULI.
Ó, ne izéjjen má no!
ANDRÁS GAZDA.
Te. Hány tányér rántott levest esznek meg ott fröstökre te!
JULI.
Ó, ne figurázzék má no! Még most is ilyen huncut, vénségire! (A kapun
kiles Eszter.) Szépen esznek ott rántott levest, eltanálta, tudom én,
hogy csak engem akar főzni… No, gyerünk csak avval a bottal!
ANDRÁS GAZDA.
(Melege van, zavarba egy kicsit, mert Juli igen közel riszálja magát az
orra előtt) Hát csak azt mond meg legalább, hogy a pesti uraknak mind
együttvéve hány réf gatya-madzag kell! Te!
ESZTER.
(Kiugrik.) Hijnye azt a!… (Csipőre tett kézzel megáll s a nagy haragtól
hirtelen meg se jön a szava.)
ANDRÁS GAZDA.
(Lesunyja a fejét.) Hű, a kopogóját!
ESZTER.
Hát a feleségednek heteken át szót se vetsz te vén huncut, mikor ilyen
fiatal feleséged van, te beszáradt fejü vén kutya! Pesti személyek
kellenek neked! Azokkal kell néked elenyegni! Hogy ez a kapubálvány le
nem szakad a szégyentül! Csakhogy rajtakaptalak! Csendőrrel vitetem ki
ezt a szép virágot! Becsületes embereket kell neked kerülgetni! Hogy
megáll itt neki, mint a tehen, ha vakarják!
JULI.
(Igen gyorsan pereg a nyelve.) Én nem állottam, van eszembe; csak szabad
tán az utcán járni, megesne bele, hogy én ácsorogjak, nem tudom hogy
jönne a ki nekem. Még hogy én állok meg, mint a tehen, nem vagyok én
balhé, engem még a pesti fijatalurak se nagyon…
ESZTER.
Fogd be a szád te! De megnyílt kelepelője. Örülj, hogy én hallgatok!
Hord el innen magad, míg egy szót se szólok, mert ha egyszer én feltátom
a számat…
JULI.
(Megrántja a vállát, mint aki nem törődik az egésszel.) Felőlem…
Kisztihand! (El.)
ESZTER.
Nézze meg az ember! Te meg befelé! Be a kapun! Nem a kapu előtt! Megájj
csak, majd fogsz te nekem itt cicázni, pesti személyekkel. Csak azt
lesd!… Gyere csak be, gyere! (Bemegy a kapun.) Lesz még lakodalom! Majd
én itt némán fogok élni, ű meg pesti cifrákkal az én hátam mellett,
megájj csak! (Elhal a hangja, mintha bement volna a házba s ajtócsapás.)
Még se jösz?! Meddig várok még?
ANDRÁS GAZDA.
(Hosszú csend. Szíjja hidegen a pipát, feláll.) No hát istenálgyon koma!
GÁSPÁR GAZDA.
(Úgy tesz, mintha semmi se történt volna.) Má bemegy kend, koma?
ANDRÁS GAZDA.
(Kezet nyújt.) Bemegyek koma. Dóga is van az embernek. (Megy.)
GÁSPÁR GAZDA.
Itt hagyta kend az ujságot.
ANDRÁS GAZDA.
(Megáll, kiveri a pipát.) Fenének kell az ujságja… Lesz má nekem
hálistennek, bosszuságba módom! Roggyon rá ház; az ország!… (Hirtelen
kitör.) Szegény Tisza Pista! csak aztat sajnálom, az árvát, hogy hogy
fel kell annak tekerni az eszit, hogy micsoda huncutsággal tudja az
megcsinálni, hogy ezt a büdös vacak országot (a felesége után int) a
nyakába tudja sózni valami Rócsildnak!… (El.)
(FÜGGÖNY.)
POLITIKA
JELENET
SZEMÉLYEK:
AZ EMBER
AZ ASSZONY
Történik a ház előtt a tornácon egy csöndes őszi alkonyaton, mikor a
tehenek bőgve indulnak hazafelé a mezőről.
JÁTSZOTTÁK A MEDGYASZAY VILMA SZINPADJÁN 1913. ÉVI DECEMBER HÓBAN:
BOLDIZSÁR ANDOR ÉS SZALONTAI FERIKE
_(A tornácon ül az ember, András gazda, és idegesen, mérgesen nézegeti
az ujságját, rágja a kurta bajuszát. Az asszony, Eszter, jön-megy,
ránéz, mosolyog rajta, végre egy kosár krumplival mellé telepszik.
Vacsorára hámozza.)_
AZ ASSZONY.
(Jön, megy.) No látod, hogy idebe is csakúgy lehet azt az ujságot
olvasni, mint kinn a kapu előtt.
AZ EMBER.
Lehet fenét… Csak az az igazi… a kapuban!…
AZ ASSZONY.
De látod öregem, mikor így szeretlek; ha mán szavadat nem igen hallom
is, legalább itt üldögélsz nekem a szemem előtt. (Elmegy.)
AZ EMBER.
(Megfenyegeti ököllel.) A ragya verjen meg!… Csak sokat kárálj, be
szivesen megsuhogtatom rajtad ezt a tengeri nádat… Hogy engem így
megfosztottál a politikai szabadságomtól… Ide bekiván, hogy itt
hervadjak neki a házban, mint a virág. Pég de jól esik odakinn olvasni
ezt az ujságot… Azelőtt a szép kapu előtt. Azelőtt a gyönyörü kapu
előtt… Haj! Haj! Még az ujságnak se olyan az ize, mint odakint… Csak ki
tudnám tanálni, hogy kössek belé… hogy elhegedülném a hátán a szent
Dávid énekét… (Olvas.)
AZ ASSZONY.
(Visszajön egy kosár krumplival.) Mindig olvas, mindig olvas. Mi a gutát
tud mégis kend olvasni abbul az ujságból… Úgy belebuvik mint a malac a
herébe, csak a farka látszik ki… No. Há mi csinál.
AZ EMBER.
Hát olvasok!
AZ ASSZONY.
Mit.
AZ EMBER.
Politikát.
AZ ASSZONY.
Mi az a politika?
AZ EMBER.
A politika?
AZ ASSZONY.
Az.
AZ EMBER.
Hát a politika: politika.
AZ ASSZONY.
Jobb vóna, ha a bűneire gondolna kend. Ideje vóna mán gyónni eccer.
AZ EMBER.
Gyónni!… Nincs nekem semmi vétkem.
AZ ASSZONY.
(Nevet.) Na én tudnék egyet-kettőt mondani. Na hát tanítson meg mán
eccer rá, mi az a politika!
AZ EMBER.
(Gondolkozik.) Eh, nem való az asszonynak.
AZ ASSZONY.
Mér osztán?
AZ EMBER.
Azér nem való Eszter, mer csak példábul tanul az ember. Mán pég, ha
példát adnék a politikábul, Eszter, megharagudnál.
AZ ASSZONY.
Nem haragszok én az olyanokért, ahun tanul az ember.
AZ EMBER.
De bizony megharagszol. Mer az asszonyi természet nem veszi be a
politikát.
AZ ASSZONY.
No mán igazán kiváncsi vagyok, mi az a politika!
AZ EMBER.
Eszter fiam, minek kell azt neked tudni!
AZ ASSZONY.
Tudni akarom, minek olvassa kend azt a sok ujságot.
AZ EMBER.
Ne kivánd Eszter!
AZ ASSZONY.
Azért is.
AZ EMBER.
Kivánod?
AZ ASSZONY.
Kivánom!
AZ EMBER.
Óhajtod?
AZ ASSZONY.
Óhajtom!
AZ EMBER.
Esküdj meg rá.
AZ ASSZONY.
Mire?
AZ EMBER.
Hogy akarod!
AZ ASSZONY.
Nem esküszöm én.
AZ EMBER.
Akkor nem is akarod igazán!
AZ ASSZONY.
Hát esküszöm no!
AZ EMBER.
Tarsd fel az ujjod!
AZ ASSZONY.
Vén bolond. (Feltartja.)
AZ EMBER.
Hát megesküszöl rá, hogy te kivántad.
AZ ASSZONY.
Jó, no.
AZ EMBER.
Hogy a te akaratod vót!
AZ ASSZONY.
Tovább.
AZ EMBER.
Hogy te nem hagytál békét, míg meg nem oktattalak rá, hogy mi a
politika, meg hogy mér olvasom én eztet a sok ujságot.
AZ ASSZONY.
No tovább, tovább mán.
AZ EMBER.
(Feláll.) Hát akkor Eszter… (megsuhogtatja a tengeri nádpálcáját) akkor
hát megtanítalak rá…
AZ ASSZONY.
Na hát olyan kiváncsi vagyok!
AZ EMBER.
Kiváncsi is vagy? Akkor jó… Nesze! (Végigvág rajta.)
AZ ASSZONY.
Megbolondult kend?
AZ EMBER.
Még nem érted Eszter! (Jó erősen kétszer végig vág az asszony hátán.)
AZ ASSZONY.
(Felugrik.) Höj, a kezeszára törjön le, e tisztára megbolondult! Az ég
szakadjon rá, mit akar kend!
AZ EMBER.
Még most se értheted meg egészen Eszter fiam! Hát ez a politika… ez az
ujság!… (Neki áll és jól elveri, körül kergeti az udvaron és veri.)
AZ ASSZONY.
(Sikoltoz.) A fene egye meg kend politikáját!… Az ördög bujjék a kend
ujságjába!… Nem hagysz, te címeres akasztófavirág, te bélyeges gazember,
te semmiházi kutya, te!… Te mersz én rám kezet emelni, te vén akasztani
való, te! Hát ki vagy te, mi vagy te, te pokolravaló vén bűnös, te!… Te
rossz lélek, aki vén fővel el tudja csavarni egy fiatal teremtésnek a
fejit, osztán egy kettőre magáho véníti! Még e mondja, hogy nem tud mit
gyónni a papnak! Hisz annyi a bűne, hogy egy hétig szuszt se vegyen, el
nem bírja sorolni a papnak! Ez a csaló gazember, aki olyanokat fundál
ki, amiről az öregapám se hallott, aki követ köt a mázsa fenekire, ha
valamit vesz, aki a kehes lovát pálinkával riszegíti, ha el akarja adni,
a legjobb rokonját is mízes madzaggal tartja, ha meg akarja csalni!
Hiszen nekem eszem se vót ilyen agyafurt huncutságokról, amiket ez
kifundál az ostoba fejivel ez a született hazug, akinek két szava nincs
együtt, akit el lehessen hinni, mer mán úgy megszokta a hazudást, hogy
még az ellenkezőjét se lehet elhinni annak, amit mond!… Ez a részeg
disznó, aki nem átall pájinkát inni a szent mise előtt… ez a cégéres
bűnös, aki mind a tíz parancsolat ellen vét legalább hétszer egy héten…
ez a szoknya bolond, aki minden lány után odaszagol, aki pesti cifrák
után elenyeg, a feleségét meg a guttával ütteti!… Hogy még e vesz botot
a markába, botot én rám te kutya! Mikor engem az édes anyám egy
rozmaringszállal meg nem suhintott soha!… Ezt gyónd meg a papnak, hogy
olyan penitenciát szabjon rád, az a drága rózsaszinü tisztelendőcske,
hogy a bőr legyüjjön a térgyedrül, mint mikor a kappant kopasszák!… De
iszen majd keresek én magamnak, aki engem megbecsül, majd lelek én! Mert
ha három araszra felnyitod is a szemed és ahány juk van rajtad, minddel
nézel is, mégis megcsallak!… (Elhallgat, pityereg.) Amilyen
szerencsétlen vagyok ezen a világon…
AZ EMBER.
(Békésen, elhallgatta a beszédet s az ujjain számolta, miket mond az
asszony.) No látod asszony…
AZ ASSZONY.
(Felpattan s mint a kotlós néz szembe az urával, hogy még mit mer ez
mondani.)
AZ EMBER.
Ez a politika!
AZ ASSZONY.
Micsoda!
AZ EMBER.
Látod Eszter fiam, ez a politika, mondok, hogy én egyet se tudtam vóna
gyónni a papnak. Hát hogy politikábul egy kicsit megmérgesítettelek,
most mán minden ujjomra van egy gyónni való vétkem! Csak meg kell
zsákolni az asszonyt, akkor nem kell soká törni az embernek a fejét,
hogy mit vétett, mert valamit egész esztendőn át tettem, mind szememre
hánnya. De sőt még olyat is eszembe juttat, amelyre nem is gondoltam
volna!
AZ ASSZONY.
Vessz meg!
AZ EMBER.
Most mán érted azt is, minek olvasok én ujságot! Hát Eszter fiam, téged
egy kicsit megdiskuráltattalak, hogy legyen mit mondani a papnak!
Ujságot meg olvasok, hogy legyen mit predikálni a kocsmában a komáknak…
AZ ASSZONY.
Fúlj meg!
AZ EMBER.
Mondtam, hogy ne kivánd…
AZ ASSZONY.
Nesze! (Kapja a vizes tálat, amiben egy-két hámozott krumpli már van s a
nyakába zudítja az urának.)
AZ EMBER.
(Prüszköl.) Hát ugyi, hogy nem való asszonynak a politika… a macska
rugja meg ezt a sufragétát!… Ej, ej… no… be rámtromfolt!
(FÜGGÖNY.)
TARTALOM:
Aranyos öregek 5
Tökmag 41
A kapuban 55
Politika 67
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK SZERELEM (2. KÖTET) ***
Updated editions will replace the previous one--the old editions will
be renamed.
Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
United States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
of derivative works, reports, performances and research. Project
Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
license, especially commercial redistribution.
START: FULL LICENSE
THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase "Project
Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
Gutenberg-tm electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
1.E.8.
1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
electronic works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
you share it without charge with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country other than the United States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.
1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg-tm License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg-tm website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
provided that:
* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
within 60 days following each date on which you prepare (or are
legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
payments should be clearly marked as such and sent to the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation."
* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
License. You must require such a user to return or destroy all
copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
works.
* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
receipt of the work.
* You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg-tm works.
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.
1.F.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
Defect you cause.
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.
Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
www.gutenberg.org
Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state's laws.
The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
to date contact information can be found at the Foundation's website
and official page at www.gutenberg.org/contact
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation
Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
widespread public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.
The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
state visit www.gutenberg.org/donate
While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.
International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
volunteer support.
Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.
Most people start at our website which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org
This website includes information about Project Gutenberg-tm,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
