Marc. Aurel. Antoninus elmélkedései

By Emperor of Rome Marcus Aurelius

The Project Gutenberg eBook of Marcus Aurelius Antoninus elmélkedései
    
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this ebook or online
at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States,
you will have to check the laws of the country where you are located
before using this eBook.

Title: Marcus Aurelius Antoninus elmélkedései

Author: Emperor of Rome Marcus Aurelius

Translator: Sándor Perlaky

Release date: May 20, 2025 [eBook #76130]

Language: Hungarian

Original publication: Pest: Trattner-Károlyi, 1847

Credits: Albert László from page images generously made available by the Hungarian National Digital Archive


*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MARCUS AURELIUS ANTONINUS ELMÉLKEDÉSEI ***


MARC. AUREL. ANTONINUS

ELMÉLKEDÉSEI.

XII. KÖNYVBEN.

GÖRÖGBŐL FORDITOTTA

PERLAKY SÁNDOR.

PESTEN.

NYOMAT. TRATTNER-KÁROLYINÁL.

1847.

Antoninus philosophus (Annius Verus), máskép Marcus Aurelius és igy
legesméretesb, szül. 121-ikb. K. u., fogadott atyjának Antoninus Piusnak
halála után 161. jutott a’ kormányra. Az uralkodást önkényt megosztá
Lucius Verussal, kit Caesarnak ’s Augustusnak nevezett ’s Lucilla
leányával összeházasitott. Plutarchus unokájától Sextustól, Athenei
Herodes szónoktól és hires törvénytudó L. Volusius Mecianustól
neveltetvén ’s oktattatván, tudóssá lön ’s kivált a’ Stoa
philosophiájába szeretett. Mig hadvezérei Statius Priscus, Avidius
Cassius, Marius Verus, és Fronto a’ Parthusokat megverték, Örmény
országot, Babyloniát, Mediát elfoglalták ’s Seleucia városát a’ Tigris
mellett feldulták, M. Aurelius Romára és a’ Németekre forditá figyelmét.
A’ várost döghalal, éhség és vizár pusztitá, mellyek gyászos
következését enyhiteni törekedett; ezek gyakor beütéseik által a’ romai
határt háborgatták, dé visszaverettek. A’ parthusi háboru végével mind
a’ két császár diadalmi pompát tartott és Parthicus nevet vett fel.
Azonban keves idő mulva rettenetes döghalál ütött ki, mellyet a’ keleti
hadi sereg, merre csak ment, mindenütt elterjesztett. Ehhez járult
földrengés, vizár és a’ határos népek fellázadása Galliátol kezdve
szinte a’ fekete tengerig. A’ császárok Aquilejába mentek, hogy
kikelettel a’ Marcomannokat megtámadják. Ezek vissza vonultak és
békességért könyörögtek; de szerencséjére M. Aurelius nem hitt nekik ’s
hadi seregeit összegyüjtve tartotta. Meg is jelentek azok ujolag és a’
háboru nyolcz évig tartott változó szerencsével. Verus a’ háboru második
évében elholt, 174. az ellenség szinte Italiába nyomult, a’ döghalál sok
embert elragadott és mivel a’ kincstár ki volt üritve, palotájának
drágaságait kénytelenitetett eladni a’ császár, hogy a’ háborut
folytathassa. A’ következő táborozásokban Roma győzött. Mikor 178. a’
császár Esztergam mellett a’ Quadokkal szemben állana, ezektől
körülvétetvén, vizszüke miatt végveszélyben forgott; de egyszerre rémitő
vihar támad, lankadt seregét zápor eső éleszti és ő győzedelmeskedik.
Erre a’ Marcomannok, Quadok és egyéb Németek békességért esedeztek.
Avidius Cassiusnak lázadása, ki Egyiptomot és a’ taurini vidéket
meghóditotta, elvoná győzedelmétől a’ császárt; de minekelőtte Asiába
érne, a’ lázitót önpártosai meggyilkolták. M. Aurelius ezeknek
megkegyelmezett. Romába diadalmi pompával ment és a’ belső dolgokkal
foglalatoskodott, mig a’ Marcomannok új megtámadásai ismét táborba
szállani nem kényszeritették. Több izben megverte őket; hanem Sírmiumban
megbetegedvén, Aurelius Victor szerint Vindobonában elholt, élet. 59.
uralk. 19. évéb. Görögül irt elmélkedéseinek legjobb kiadása mellyet
Casaubonus (Lond. 1643.) Morus (Lip 1775.) Schultz (1802. és 1820.) és
Corai (Paris 1816.) szerzett. Marcus a’ romai legjobb császárok közé
tartozik. (_Közhasznu esméretek tára._)






Antoninus elmélkedései.




Első könyv.

1. Nagyatyámtól Verustól nemes erkölcsöket és szelidséget vettem föl.

2. Atyám dicsősége ’s emléke szerénységre ’s férfias magaviseletre
intett.

3. Anyámtól tanultam kegyességet ’s jótékonyságot és nem csak a’ rosz
cselekedetektől, hanem még a’ rosz gondolatoktól is tartozkodást; az
élelemben takarékosságot, melly távol van az elpuhult életmód
fényüzésétől.

4. Ősatyámtól: hogy ne menjek köz oktatóintézetbe; hanem ügyes házi
tanitót tartsak, és hogy ezen dologban a költséggel nem kell
fösvénykedni.

5. Tanitómtól: sem a’ circei játékokban a’ zöld vagy kék szinnel nem
tartani, sem a’ gladiatori bajvivásokban a’ kerek vagy hosszu
paizsokkal; hanem hogy megedzem magamat, elégedett, önmunkás, mások
dolgaíval nem törődő ’s a’ rágalmazók iránt siket legyek.

6. Diognetustól: tartózkodni a’ hiú dolgok hajhászásától; a’ varázslók
’s szemfényvesztők csevegéseinek hitelt nem adni; a’ bübájosok,
ördögüzések ’s illyesektől, a’ fürjtartástól ’s minden hasonló
dolgokkali szenvedélyes foglalatosságtól ovakodni; a’ szabadelmüséget
eltürni; a’ bölcsészettel megbarátkozni. – Tanácsára hallgattam először
Bachiust, aztán Tandasist és Marciant; irtam mint ifju beszélgetéseket;
magam kértem fekvésül faágyat és bőrt ’s a’ mi még a’ Hellen philosophus
miveltségéhez tartozik.

7. Rusticustól: hogy föleszméltem, miszerint erkölcseim javitása ’s
gondos müvelése szükséges; óvakodni minden sophisticai szenvedélytől,
minden irásbeli értekezéstől bár mi kérdés fölött, minden intő beszéd
mondásától; ’s hogy mint fásult szivü vagy bőkezű ne mutatkozzam;
megvetni a’ szónoklati ’s költészi szóczikornyát, meg azon hiuságot,
miszerint otthon togában járjak, és hogy semmi illyest ne tegyek; a’
leveleket mesterkéltség nélkül irni, a’ szerint mint a’ mellyet maga
Sinuessából az anyámnak irt; ellenségim és megsértőimnek, megbánásuk
első kijelentésére megkérlelődve nyujtani kezemet a’ kibékülésre;
irományokat pontosan olvasni, a’ nélkül hogy a’ főértelemmel
megelégedném, ’s a’ csacskáknak hamar hitelt nem adni. Nékie köszönöm
végre az Epictetusi értekezések olvasását, mellyeket könyvtárából velem
közlött.

8. Apolloniustól: szabad lenni a’ legkisebb változékonyság nélkül; semmi
egyébre legkevésbé nem ügyelni mint az észre; mindig ugyanaz lenni, a’
legkinosabb féjdalomban, gyermekének elvesztekor ’s a’ hosszadalmas
nyavalákban. Ő rajta világosan láttam, élő példában, mikép lehet
ugyanazon ember állhatatos és még is engedékeny. Benne olly tanitót
találtam, ki az oktatásnál nem kedvetlen; ’s ki előadási ügyességét
valóban csekélységnek tartotta. Tőle tanultam végre, mint lehet
barátoktól úgy nevezett szivességeket elfogadnunk, a’ nélkül hogy
becsületünket kisebbitnénk ez által, vagy pedig érzéketlenséget árulnánk
el.

9. Sextustól: kedélyességet; a’ házi dolgok atyai igazgatásának
példáját; és hogy magamat elhatározzam természet szerint élni;
mesterkéltlen magarátartást; barátim iránt figyelmes gondoskodást;
tudatlanokat ’s balvéleményüeket eltürni; ’s magamat mindenekhez
alkalmazni: mert az ő társalgása kedvesebb volt, mint minden hizelgés,
a’ nélkül hogy ugyan akkor épen azon embernél tisztelete csökkent volna.
Ő tanitott világos ’s szabályos mód szerint fölfedezni és elrendezni az
életbölcseséghez tartozó elveket; a’ haragnak és erős indulatoknak
minden nyilatkozatit elkerülni, a’ nélkül hogy ezen indulatlanság
mellett a’ valódi szeretet vonzalmait kioltanám; továbbá dicsőséget zaj,
’s tudományosságot kérkedés nélkül szerezni.

10. A’ grammaticus Alexandertől: tartózkodni a’ korholás és
szemrehányástól azok irányában, kik idegen ’s nyelvelleni vagy rosszul
hangzó kifejezéssel élnek ’s nékiek a’ felelet vagy határzat, avagy a’
tárgyalás fordulata által kifejezésökre nem czélozni, sem más jól
alkalmazott emlékeztetés által ki nem jelelni, mint kellett volna
szólniok.

11. Frontotól: azon tanulságot, hogy a’ zsarnokság, irigységet,
alattomosságot, ’s tettetést okoz ’s hogy közönségesen, az ugy nevezett
nemesek, a’ nemes érzelmektől legtávolabb vannak.

12. A’ Platonicus Alexandertől: hogy sokszor és szükségtelen ne mondjam
valakinek, sem levélben ne irjam, hogy el vagyok foglalva; és hogy ez
által illy módon, azon szin alatt, mintha sok dolgaim volnának,
kötelességimet el ne mulasszam, mellyeket a’ körülmények kortársaink
iránt kivánnak.

13. Catulustól: el nem mellőzni a’ barátnak panaszait, ha talán
oknélküliek volnának is, hanem törekedni őt szokott állapotjába vissza
helyezni; tanitóimról szivemből jót beszélni, mint Domitiusról ’s
Athenodorusról mondatik, ’s magzatimat igazán szeretni.

14. Severus testvéremtől: rokon, törvény, ’s igazság szeretetet;
megesmérni Thraseát, Helvidiust, Catot, Diont és Brutust; hogy
országomat olly törvények szerint igazgassam, mellyek előtt semmi
személyválogatás nincsen, ’s olly kormányzást kövessek, melly semmit sem
tisztel inkább mint az alattvalók szabadságát; rendesen és szilárdul
megmaradni a’ bölcseség tiszteleténél; jótékony ’s adakozó lenni;
barátimtól a’ legjobbat reményleni ’s szeretetökben bizni; azok előtt
nem titkolni neheztelésemet kík azt megérdemlik ’s velök, a’ mit akarok
vagy nem akarok, nem kitalálgattatni, hanem nékiek nyiltan ki mondani.

15. Maximustól: magamon uralkodni és semmitől magamat elcsábitani nem
hagyni; a’ vidámlelküséget minden állapotban még a’ betegségben is
megtartani; egy nyájosságból és rátartásból jól vegyitett jellemet
szerezni; zugolodás nélkül elvégezni a’ teendőket. Mindenki azt hitte
beszéde felől, hogy meggyőződésével megegyező ’s cselekedetiről, hogy
soha roszra nem czéloznak. Ő soha nem árult el csodálkozást vagy
bámulást, nem szeleskedést vagy késedelmeskedést, vagy megzavarodást,
vagy kedvetlenkedést, vagy vígságot, avagy ellenben haragot vagy
gyanakodást. Ő jótékony, engesztelhető, hazugság gyülölő volt; ’s inkább
egy javulásra nem szoruló mint egy megjobbitott embert mutatott, úgy
hogy általa senki sem vélte magát megvetettnek, sem nem merészkedett
magát nála jobbnak tartani; a’ tréfában az illedelem határai közt
maradt.

16. Atyámon megjegyzém magamnak: az ő nyájosságát és rendithetlen
szilárdságát jól meggondolt föltételiben; a’ külső tiszteltetés hiú
vágya’ megvetését; a’ munkábani serénységét és állhatatosságát;
hajlamát, mellyel mások közhasznu tanácsát kihallgatta; mint bánt
mindenekkel változás nélkül érdemök szerint; okosságát, hol kelljen
szigorúnak, hol engedékenynek lenni; óvakodását fiatalkák szerelmétől;
közjóra törekvését; mint nem kényszeritette barátit mindig vele enni ’s
vele utazni; mint találták őt mindenkor egyenlőn azok kik valami
foglalatosságuk miatt eltávoztak volt; terveinek szoros visgálatát ’s
azok megtartását; mert ő nem hagyott föl a nyomozással időnek előtte ’s
nem elégedett meg azzal, mi legelőször eszébe jutott; mint tudta
barátait megtartani, a’ nélkül hogy őket megunta vagy bolondságig
szerette volna; mindenbeni megelégedését ’s vidámságát; mint látta a’
messze jövendőt előre, ’s volt a’ legcsekélyebb dolgokról
előgondoskodással minden lárma nélkül; mint távolitott magától minden
néptapsot ’s hizelgést; mint ügyelt szünetlen az uralkodás
foglalkozásira; mint mérsékelte a’ köz költségeket, ’s türte azon vádot
nagylelkűen melly e’ miatt érte. Az istenekre nézve nem volt babonás
félelmü, az embereket illetőleg pedig felül emelkedett azon vágyon, hogy
ajándék ’s hizelgés által a’ nép kegyét keresse. Ellenben józannak,
állhatatosnak mutatkozott mindenben, soha kislelkünek ’s ujitásra
törekvőnek. Azon javakkal, mik a vidám élethez tartoznak ’s mikkel a’
sors bőségesen megáldotta, fenhejázás ’s egyszersmind visszatartózkodás
nélkül élt ’s azt, mije volt aggodalom nélkül használta, nem ohajtva
azt, miben szükölködött. Senki sem mondhatta róla hogy Sophista vagy
oktondi vagy pöffeszkedő, hanem hogy egy érett eszü, nagy tökélyü,
hizelgésen fölülemelkedett, más és saját ügyei vitelében jártas férfiu.
Ezen fölül tudta az igazi bölcseséget becsülni, a’ nélkül hogy másoknak
szemrehányást tett, vagy magát másoktól elcsábitani hagyta volna; a
társalkodásban kellemes volt és szerette a’ tréfát tulcsapongás nélkül;
testét illetőleg gondoskodása mérséklett volt, – nem mint az életökre
fösvényeké, – sem fényüző sem elhanyagolt; hanem vigyázata által véghez
vitte, hogy az orvosi tudománynak mind belső mind külső gyógyszereire
csak igen ritkán szorult Leginkább megjegyzést érdemel, hogy minden
irígység nélkül annak adta az elsőbbséget, ki valami tökélyt mutatott
akár a’ szónoklatban, akár a’ törvény akár az erkölcs tudományban, akár
pedig más esméretben; sőt segélyökre volt, hogy mindenik saját
elsőbbsége szerint tiszteltessék; és hogy az ősöknek intézkedéseihez hű
maradt mindenben, a’ nélkül hogy ezen ragaszkodást fitogtatta volna.
Kerülte a’ mi változó és állhatatlan, szeretett ugyanazon helyeken ’s
ugyanazon ügyekkel foglalkozni. Nagy főfájdalmai után mindjárt ifjui
kedvvel ’s vidámsággal ment szokott munkájához. Titka nem sok sőt kevés
volt ’s az is ritkán és ollyan, melly a’ közjót illette. Okosságot ’s
mérséklést mutatott a’ nyilvános játékok ünnepein, nagy müvek
mutatványinál ’s illyeseknél; – mind olly ember tulajdonai, ki egyedül
kötelességére nézett, nem pedig azon dicsőségre, mellyet cselekedetei
által magának szerezhetett volna. Soha idején kivül nem fürdött, nem
volt épitési szenvedélye, keveset gondolt ételeivel, ruházatának
finomságával és szinével vagy rabszolgáinak szépségével Többnyire
Loriumi vagy Lanuviumi öltözetet viselt. – Minő kimélettel bánt ama
Tusculanumi állodalmi-bérlővel midőn az bocsánatért kérte! és illyen
volt egész magaviselete Semmit sem barátságtalan, kérlelhetlen, vagy
szenvedélyes, avagy hogy azt mondhatta volna róla valaki: ez tulságos.
Sőt mindent éretten ’s mintegy időzve, meggondolva, szilárdul
megállopitva ’s következetesen cselekedett. Igy lehetett azt reá
alkalmazni, mit ama jelentés Socratesről mond: hogy ő azon dolgok nélkül
tudott el lenni és ismét velök élni, mellyek fogyatkozásánál a’ sokaság
gyengeségét, a’ velök élésnél pedig telhetlenségét árulja el. Mert azon
esetben erősen tűrni és ebben mérsékelve élvezni tudni, tökélyetes ’s
meggyőzhetlen lelkü ember tulajdona és illyen volt ő Maximus
betegségében.

17. Köszönet az isteneknek, hogy jó őseim, jó szüleim, jó testvérem, jó
tanitóm, jó háznépem, rokonim, barátim és csaknem mind jó emberek voltak
körülöttem. És hogy azok közül egyet sem bántottam meg hirtelenkedésből;
pedig olly hajlamok mellett, mellyeknél fogva bizonyos esetekben az
könnyen megtörténhetett volna. De az istenek jótéteménye az, hogy a’
körülmények illy összefolyását meggátolták, mi által bünre késztettem
volna; hogy még tovább nem neveltettem a’ nagy atyám ágyasától; hogy
ifjuságom virágát megtartottam; hogy időnek előtte nem vesztegettem
férfi erőmet, hanem még időn túl is megőriztem; hogy ugyanaz volt
uralkodóm és atyám, ki belőlem minden hiuságot kiirtani ’s azon
gondolatra tudott vezetni, hogy ellehet az ember, ha az udvarnál él is
poroszlók, pompás öltözetek, szövétnekek, szobrok ’s más illy fényűzés
nélkül; sőt szabad csaknem egészen mint magános ember, ugy élni, a’
nélkül hogy ez által kevesebb tisztelettel és méltósággal birna mint
országló az ő munkálatiban. – Az isteneknek köszönöm továbbá
testvéremet, ki magaviseletével fölbuzditott magamra gondosabban
figyelni és egyszersmind becsülése ’s gyengédségével felvidámitott;
nékiek köszönöm gyermekimet, kik nem minden észtehetség nélküliek ’s
testre nem hibásak; nékiek köszönöm azt is, hogy nem tettem nagyobb
előmenetelt az ékesszóllásban, verselésben és más illyes tudományokban,
mellyek könnyen elragadhattak volna, ha azokban jobb haladásomat
sejditem; hogy nevelőimet halasztás nélkül olly tisztségbe helyeztem,
minőt ohajtani látszottak, a’ nélkül hogy azon reménységgel tartóztattam
volna, miszerint fiatalságuk miatt az csak később történhetnék; hogy
megesmértem Apolloniust, Rusticust és Maximust; hogy élénken és sokszor
képzeltem magamnak a’ természetszerinti élet minőségét; hogy az istenek
részéről ’s a’ tőlök nyert belátás, segedelem és sugallat által mitsem
gátoltattam a’ természet szerint élni, hacsak magam hibájából ’s az
isteni serkentés ’s mondhatnám nyilatkozat elhanyagolásából, készakarva
vissza nem maradtam; hogy testem illyen életmód’ mellett illy soká
kitartott; hogy sem Benedictával sem Theodotussal érintkezésbe nem
jöttem; hogy sokszor megsértvén Rusticust, soha sem cselekedtem ollyast
ellene, mit most meg kellene bánnom; hogy azon rövid élet mellett, melly
anyámnak jutott, még is az utolsó éveket szemei előtt töltöttem el; hogy
midőn valamelly szegényen vagy szenvedőn segíteni akartam, soha sem
kellett azt válaszolnom, hogy vagyonom nem engedi; ’s hogy magam is nem
jutottam olly szükségre, miszerint másoktól kénytelenségből vegyek el
valamit. Az isteneknek köszönöm feleségemet, ki olly kellemes, nyájas és
olly egyszerü; azon szerencsét, hogy gyermekeimnek mindig ügyes
nevelőket találtam; azon adatokat, mellyekét az álombetegségek ellen,
egyebek közt a’ vérhányás és szédülélés elleni szerekről vettem, és a’
Kajétai szerről szinte úgy mint a’ Chrestaérol; hogy a’ bölcsészetre
való hajlamon mellett valamelly Sophistának kezébe nem kerültem; hogy
könyvirással, következtetések taglalatjával ’s természeti nyomozásokkal
kötelességemet el nem mulasztottam. Mind ezekhez szükséges volt az
istenek és a’ szerencse segedelme.

A’ Quádok között a’ Garan mellett.




Második könyv.

1. Reggel igy szólj magadhoz: ma kiváncsi, háladatlan, szemtelen, ravasz
’s irigy emberekkel fogok találkozni. Mind ezen hibák onnan szármoznak,
mert ők a’ jót és rosszat nem esmérik. De én esmérem a’ jónak
természetét, hogy szép, és a’ rosszét, hogy rút; esmérem a’ vétkesnek is
természét, hogy az enyimmel rokon, nem csak vérre és magra, hanem
lélekre és az isteni szikrára nézve is; meg sem kárositathatom egyiktől
is, mert a’ rosz el nem tántorithat; ’s épen illy kevéssé neheztelhetek
rokonimra ’s ellenségeskedhetem velök: mert közös működésre
teremtettünk, mint a’ lábak, kezek, szemhéjak ’s a’ fogak a’ felső és
alsó álkapczában. Tehát egymás ellen dolgozni, természet elleni volna;
pedig valaki iránt neheztelést ’s megvetést mutatni, annyi mint ellene
dolgozni.

2. Akár mi vagyok, az csak hus, lehellet és a’ kormányzó ész. Félre a
könyvekkel! Ne tétovázzál: mert az neked nem engedtetett. Hanem inkább
vessd meg testedet, mintha mindjárt meg kellene halnod; vér az és csont,
egy idegekből és erekből készült szövet. Tekintsd meg a’ te lehelletedet
is! mi az egyéb mint pára; soha sem ugyanaz; hanem majd kileheljük majd
beszivjuk. A’ harmadik a’ kormányzó ész. Gondold már most magadban: öreg
vagy; ne hagyd az észt tovább szolgaságban; és sem társaság elleni
indulatoktól vezettetni, sem jelen állapotoddal megelégedetlennek lenni,
vagy a’ jövendő előtt rettegni.

3. Az istenek munkái telvék gondviselésökkel; a’ szerencséé nincsenek a’
természetből kizárva; az az nincsenek a’ természettől igazgatott tárgyok
közösségén és egybeköttetésén kivül. Ettől szármozik minden. De ehhez
jön még a’ szükség, és az, mi a’ világ egyetemének hasznos, mellynek
része vagy. Hanem az a’ természet minden részének is jó, a’ mit az
egésznek természete magával hoz és fentartására szolgál. Fentartják
pedig a’ világot úgy az összetett mint az elemi dolgok változatai.
Elégségesek lesznek neked ezen elvek, ha egyszer elfogadtad. A’
könyvszomjat pedig oltsd ki; hogy ne zúgolódva halj meg, hanem vidámon
és igazi szivbeli hálával az istenek iránt.

4. Gondold meg mi soká halasztgatod ezt ’s hányszor nyertél alkalmat reá
az istenektől, a’ nélkül hogy használtad volna. Végre csak ugyan kell
érezned, melly világnak légy része ’s melly világkormányzónak kifolyása;
és hogy időd határa ki van szabva, ha nem használod lelked
felderitésére, el tünik az, és eltünvén többé vissza nem kerül soha.

5. Mindenkor ügyelj arra komolyan, hogy dolgaidat mint Római és mint
férfi végezd el, kitünő de nem mesterkélt maga rátartással,
emberszeretettel, szabadelmüséggel és igazsággal, s nyugtodat semmi más
aggodalom ne zavarja. Ezt pedig ugy éred el, ha minden tettedet ugy
viszed véghez, mint éltedben az utolsót, minden meggondolatlanságtól az
ész törvényei iránt ellenszenvtől, szineskedéstől, önzéstől és
sorsoddali elégedetlenségtől menten. Látod mi kevés az, minek birtokában
az ember olly kellemesen sőt istenileg tölti az életet s magok az
istenek sem kívánnak többet attól, ki ezeket megtartja.

6. Lealacsonyitod, magadat alacsonyitod le ó lélek! de majd hogy
becsületedet visszaszerezd, alig leszen alkalmad. Mindeneknek siet rövid
élete; a’ tiéd is hamar végéhez jár, azonban hogy önbecsedre nem ügyelsz
’s mások lelkében keresed boldogságodat.

7. Valljon szórakodottá tehetnek e’ a’ küldolgok; ha csak időt vész
magadnak hasznos tudományok szerzésére ’s minden tétovázást kerülsz. De
egy más tévedéstől is őrizkedjél, mert azok közül is sokan bohóskodnak
kik éltökben sokat fáradoznak minden czél nélkül, mellyre vágyaik és
képzeleteik általában irányozva volnának.

8. Alig látók azt, hogy valaki azért szerencsétlen lett, mivel nem
vigyázott arra, mi történik más lelkében; de azok kik saját lelkök
gerjedelmire nem ügyelnek, szükségkép szerencsétlenek.

9. Megemlékezzél mindig arról, mi az egésznek természete és mi a’ tiéd,
és ez melly viszonyban van amahoz; minő rész az és milly egésznek legyen
a’ része; hogy senki sem akadályozhat a’ természet szerint, mellynek
része vagy, cselekedni és beszélni.

10. Theophrastus bölcsészileg helyesen jegyzi meg a’ vétkek
összehasonlitásánál – ha csak valaki ezt a’ szokott fogalmak szerint
akarja tenni, – hogy a’ szándékosan elkövetett vétkek sulyosbak, mint
mellyeket a’ harag szül. Mert a’ boszús valami titkos félelemmel látszik
az okkosságtól eltávozni; a’ ki pedig szándékosan vétkezik, buja örömnek
adja magát és mintegy zabolátlanabb ’s elkényezettebbnek látszik. Jól
jegyzi tehát meg ő, ’s egy bölcsészhez méltólag, azt állitván: hogy
nagyobb büntetést érdemel az, ki gyönyörből vétkezik mint az, ki
fájdalomból. Valóban az első hasonlit olly emberhez, ki előbb
igaztalanságot szenved és a’ fajdalom által kénszeritetik boszúra; a’
másik ellenben önösztönéból határozza el magét igaztalanságra, valamelly
vágytól hagyván magát elragadtatni a’ cselekvésre.

11. Mintha e’ pillanatban el kellene éltedet hagynod, mindent ugy tégy
’s ugy gondolj meg. Az emberektől megválni pedig, ha csak istenek
vannak, nem ijesztő; mert ezek semmi rosznak kitenni nem fognak; ha
pedig nem léteznek, vagy az emberi dolgokkal nem gondolnak, minek olly
világban élni, melly istenek és gondviselés nélkül van. De léteznek ők
valóban és gondolnak is az emberekkel; ’s hogy az ember semmi valódi
bajba ne esnék, azt egészen önkényére hagyták. Ha még ezen kivül valami
rosz érhetné, gondoskodtak volna arról is, hogy egyedül magátol függjön
annak kikerülése. De a’ mi roszzabbá az embert nem teszi, mint tehetné
életét roszabbá? Mert ezt a’ világegyetem természete sem tudatlanságból
sem tudva, – midőn tudníllik tehetlenségből nem mellőzhette vagy
javithatta volna meg, el nem mulasztotta volna; nem is tévedett volna
sem tehetlenség sem ügyetlenségből soha annyira, hogy gonosznak és jónak
a’ jóbol és roszból egyenlő rész jusson! – A’ halál pedig és az élet,
becsület és gyalázat, fájdalom és öröm, gazdagság és szegénység ’s
minden illyes, egyenlőn juthat a’ jóknak úgy mint a’ gonoszoknak,
minthogy az ember becsét sem nem emelik sem nem csökkentik ’s igy sem
javak sem bajok.

12. Mi hamar eltünik minden! az emberek a’ világban ’s az ő hirök nevök
az időben; millyen minden érzéki, főkép az, mi kellemmel ingerel,
akadályokkal ijeszt ’s a’ képzelődés által el van hiresztelve; minő
hitvány, megvetendő, alacsony, veszendő és mulékony. Ime a’ józan
gondolkodás tárgyai: Kik azok, kiknek véleménye és beszéde a’ mi
dicsőségünkkel játékot üz? Mi a’ meghalás, ha egyedül magát fogod föl,
s’ gondolatodban azt tőle elválasztod, mit vele a’ képzelet össze köt?
Valjon vehetni e’ abban egyebet észre, mint a’ természet működését?
Pedig ki valami természetes dologtol fél, az gyermek. De ez nem csak
hogy müve a’ természetnek, hanem annak hasznos müve is. Továbbá: mikép
határos az ember az istennel? és lénye melly része által? és mikor? ’s
minő állapotban van az embernek ezen része?

13. Semmi sem nyomorúbb, mint olly ember, ki mindent mintegy köröskörül
bejár, a’ földnek gyomrát, mint a’ költő mondja, feldulja, és azt
kitalálni törekszik, mi embertársai lelkében történik, a’ nélkül hogy
által látná, miszerint nékie elegendő, magában önistenével társalogni ’s
annak méltólag szolgálni. Ezen szolgálat pedig abban áll, ha tisztán
megtartjuk az indulatok, hiuság ’s minden ellenszenvtől az istenek
igazgatása ’s az emberek tettei irányában. Mert az istenek rendeletei
tökélyökre nézve tisztelendők; az emberek cselekedetei pedig
rokonságukért méltók a’ szeretetre; s’ néha némüleg szánandók a’ jóban
és roszban való tudatlanságukért, – mi nem csekélyebb gyengeség annál,
melly tehetlenné teszen a’ fejérnek a’ feketétől való meg
különböztetésére.

14. Ha három ezer ’s meg annyi myriadokig élhetnél is még, gondold meg
egyszersmind, hogy senki sem veszt el más életet, mint mellyet valóban
él, és nem él mást, mint mellyet elveszt. Tehát a’ leghosszabb élet a’
legrövidebbel egyet ér. Mert a’ jelen mindenkinek egyenlő, ha a’ mult
nem hasonló is; és az mi elveszik úgy látszik mintha egy pillanatban
tünnék el. Nem is vesztheti el senki a’ multat vagy a’ jövőt, mert ki
foszthatna attól meg valakit, a’ mivel nem bir. Azért ezen kettőre
megemlékezzél: egyrészről, hogy minden hasonló öröktől fogva ’s mintegy
körben forog, ’s hogy semmi különbséget nem tesz, ha száz vagy kétszáz
évig avagy végtelen időkig látja is valaki azt; más részről, hogy a’
leghosszabb életü ’s a’ legkorábban elhaló egyet veszt. Mert csak a’
jelent vesztheti el valaki, minthogy egyedül az az övé; és a’ mije
valakinek nincsen, azt el sem vesztheti.

15. Minden képzelődés! Mert a’ cynicus Monimus állitásainak igazsága
világos; világos ezen állitásnak hasznos volta is, ha csak addig
terjesztetik ki, meddig igaz.

16. Lealacsonyitja az ember lelke magát leginkább akkor, ha magaviselete
által mintegy salakja és fekélye leszen a’ világnak. Pedig valami
eseményen boszankodni, meghasonlás a’ természettel, melly az ő részeiben
minden egyéb dolgok lényegét benfoglalja. – Továbbá lealacsonyitja
magát, midőn valamelly embert gyülöl, vagy vele ellenségeskedik; és
illyenek a’ haragtartók. – Harmadszor lealacsonyitja magát, ha a’
gyönyörnek vagy fájdalomnak rabja lesz. – Negyedszer, ha álnokság,
szineskedés és igaztalanság van cselekedetében vagy beszédében. –
Ötödször, ha valamelly tettét és törekvését bizonyos czélra nem
irányozza és valamit meggondolatlanul ’s következetesség nélkül tesz,
midőn még a’ legcsekélyebb dolgoknak is bizonyos czélra kell
vonatkozniok. Az okos teremtményeknek pedig az czélja, hogy a’ legrégibb
állodalom ’s a’ legtiszteletesb országalkotmány okos törvényeit
kövessék.

17. Az ember életének ideje egy pillanat; lénye mindig folyamatban;
érzelme homályos; testalkata romlandó; lelke változékony; szerencséje
kitanulhatlan; ’s hire egy meggondolatlan hang. Egy szóval mi a’ testet
illeti mind áradat, mi a’ lelket, álom és gőz; az élet folytonos háboru
’s jövevény vándorlása. Valjon mi vezérelhetné őt? Egyedül a’
philosophia. Ez abban áll hogy bennünk az istent meg nem fertőzve és
sértetlenűl megőrizzük, gyönyörön és bajon fölül emelkedve; hogy mitse
cselekedjék ok nélkül, semmit csalárdság vagy álnokságból; másra ne
szoruljan; minden eseményeket ’s viszontagságokat úgy vegyen, mint
önmagával egy kutfőböl eredőket; mindenek után pedig a’ halált vidám
lélekkel várja, mint az alkatrészek felbomlását, mikből minden élő lény
szerkesztve van. De ha magokra az egyes anyagokra semmi rémitő abban
nincs, hogy folyvást egyik a’ másikba átváltozik; miért rettegjük
mindenek elváltoztát és felbomlását? Mert hiszen ez is természetes,
pedig semmi nem rosz a’ mi természetes. –

Karnuntumban.




Harmadik könyv.

1. Nem csak azt kell meggondolni, hogy az élet naponkínt fogy ’s mindig
kevesebb marad belőle; hanem az is fontolóra veendő, hogy hosszabb élet
mellett mindenkor bizonytalan, ha elménk is egyenlő erejét megtartja e’
kötelességeink ’s azon tudománynál, melly az emberi és isteni dolgoknak
eszméjét magában foglalja. Mert ha az ész bohóvá kezd is lenni, azért a’
lehelés, az emézstés, a’ tehetség képzeletek ’s vágyakkal birni, meg nem
szünik. De azon tehetség, – miszerint önmagát igazgassa, kötelessége
minden részét átlássa, képzelmeit helyesen megbirálja ’s azon belátásra
is szert tehessen, ha valjon már most kelljen e’ életének véget vetni,
és más hasonló dolgokat fölfogjon, mellyek minden esetre ügyes észt
kivánnak, – ezen tehetség előbb kialszik. Sietni kell tehát, nem csak
mivel a’ halál minden órán közeledik, hanem azért is mivel sokszor
tetteinkbe való belátásunk ’s értelmünk elhágy halálunk előtt.

2. Az is megjegyzésre méltó, hogy azon tárgyoknak is, mellyek a’
természet terményeivel rokonak, van valami kelleme és vonzó ereje. Igy
midőn kenyeret sütnek felszakadnak némelly részek; ezek ha bár elválnak
is, ’s a’ sütőnek akarata ellen támodnak, még is kinálkozók ’s az
étvágyat valami különös módon ingerlik. Teljesen meg érvén, a’ fügék is
megrepedeznek, ’s a’ jól megérett olajgyümölcsnél még a’ rothatás
közelgése is valami szépen mutatkozik. A’ földrehajoló kalászok, az
oroszlánynak haragos serénye, a’ vadkan agyaráról lefolyó hab ’s több
más tárgyok, magán tekintve távol vannak minden szépségtől, de
összeköttetésben a’ természet müveivel, bizonyos ékeségül szolgálnak ’s
a’ nézőt elragadják. Azért ha valaki hajlammal egyszersmind a’
világegyetem eseményibe való mély belátást egyesitne, alig találna egy –
az okok ’s következmények törvényei szerint történt változást, melly
valami kedvességgel nem ajánlkoznék. Akkor nem nézné csekélyebb
gyönyörrel az állatok igazi agyarát, mintha azt a’ festő vagy szobrász
utánozva mutatja. Müvelt szeme szinte ugy nem fogja a’ léleknek és
vénülő asszonynak érettségét és szepségét ellmellőzni, mint az ífjunak
kellemeit. Van még sok olly tárgy, melly nem mindeneknek kedves, hanem
egyedül, kinek nyilt esze van a’ természethez és annak müveihez.

3. Hippocrates sok betegségeket meggyógyitott, de még is megbetegült
maga is és megholt. A’ Chaldeusok sokak halálát előre megjövendelték; de
a’ sorsnak napja reájok is följött. Alexander, Pompejus és Cajus Caesar
sok városokat egészen földultak ’s a’ csatában sok ezer lovagokat és
gyalogokat levertek; de végre ők is elvesztették az életet. Heraclitus
sok természeti nyomozásokat tett a’ világ megégése fölött: őt a’
vizkórság lepte meg ’s ebben halt el. Democritust a’ férgek, úgy
Socratest is azok emésztették meg. – Mit akarsz mind ezzel? – Te hajóra
száltál, eveztél, a’ révbe értél. Szálj ki tehát! – De ha más életbe?
Teljes minden az istenekkel, teljes ott is. – Hát ha érzéketlenségbe? –
Ugy bajon és örömön fölül emelkedel, és nem fogsz tovább ezen testnek
szolgálni, mi annál becstelenebb, minél nemesb a’ szolgáló rész: mert az
ész egy istenség, amaz por és hamu.

4. Éltednek többi részét ne töltsd másokon való gondolatokkal, ha csak
a’ közjóra valami behatással nincsenek; mert azonban más dolgodat
mulasztod el, mig azon gondolkodol, mit és miért cselekszik ez vagy
amaz? mit mond? mi ohajtása és szándéka? és hasonlókon, mi önlelked
visgálatától el von. Kerülnöd kell tehát minden haszontalant ’s
fölöslegest gondolatid sorában, mindenek előtt pedig minden kandiságot
és erkölcstelenséget; és szoktatnod magadat, csak olly képzeletekkel
foglalkodni, mellyeknél azon kérdésre: mit gondolsz most? tüstént
nyiltszivüleg felelhetsz: ezt vagy amazt; miből mindjárt ki kellene
tünni, hogy azok mind olly gondolatok, mellyek egy egyszerü, jóakaratu
’s társadalmi lényhez illenek, ki minden olly gondolatot magához
méltatlannak tart, melly bujaságra ’s általában testi élvezetre,
féltékenységre, irigységre vagy gyanakodásra ’s akármi más ollyasra
czéloz, mellynél azon vallomás, hogy az eszedben volt légyen, meg
szégyenitne. Valóban az illy ember, ki tovább nem halasztgatja, mintegy
a’ legnemesbek egyike lenni, papja és szolgája az isteneknek, ’s a’
benne lakó geniusnak szenteli magát melly őt minden fajtalanságtól
megtisztitja, minden fájdalom ellenében sérthetlenné, minden bántalmon
felülelmelkedetté, semmi bünre fel nem ingerelhetővé ’s
eltántorithatlanná teszi minden gonoszság irányában, őt a’ minden
küzdelmek legnemesbikében küzdővé avatván, – hogy semmi szenvedélytől
meg ne győzettessék, az igazság szinébe mártja, forro szeretet gerjeszt
benne az iránt, mi a sorstól osztályrésze lett, ’s olly lénnyé képzi,
melly ritkán ’s csak nagy szükségben és a’ közjóért gondol mások
beszéde, tette és eszméivel; egyedül azt teszi munkássága tárgyává, mi
önmagát illeti ’s azt fontolja meg szilárd komolysággal, mit az
egyetemes természet nékie szánt; amazt az erkölcsi törvény szerint
cselekszi; ezt pedig teljes meggyőződéséből tartja jónak Mert a’
mindeneknek ki szabott sors, melly nékie jut, hasznára szolgál nékie is.
Emlékezetében tartja mindig azt is, hogy minden okos teremtmények
rokonak, ’s hogy az emberi természethez illó, minden emberekről
gondoskodni. – Nem kell törekedni mindenek dicsérete után, hanem csak
azokénak, kik a’ természet szerint élnek; azért soha sem felejti el, mit
mivelnek mások otthon, vagy a’ házon kivűl, mit éjjel és mit nappal, ’s
minő emberekkel társalkodnak. Azért tehát azok dicséretét sem becsüli,
kik önmagokat sem becsülik.

5. Semmit se cselekedjél kedvetlenül, semmit közhaszon nélkül, semmit
meggondolatlanul, semmit indulatosságból. Ne czifrázza semmi szónoki
ékesség gondolatidat! se igen nyelves ne légy, se felettébb
foglalatoskodó. Hanem a’ benned lévő isten legyen egy élemedett
tiszteletes és politicus embernek, egy Rómainak és egy fejedelemnek
vezére, ki állapotjárol maga rendelkezett, hasonlón ahhoz, ki örömmel
vár a’ szóra, melly az életből ki szóllitsa, nem szorulván sem esküre
sem emberi tanubizonyságra. Azon isten pedig vidám legyen és független
minden szolgálattól, melly kivülről jön, ’s minden nyugalomtól, mellyet
mások adnak. Állnia kell a’ nélkül hogy tartatnék.

6. Ha az emberi életben valami jobbat talász jogszerüség,
igazságszeretet, mértékletesség és szilárdságnál, egy szóval olly
elménél, melly az ő okosságszerinti cselekvényire nézve magával, – olly
eseményekre nézve pedig, mellyek nem önhatalmától függenek, a’ sorssal
megelégszik; ha, mondom, ennél valami jobbat találsz ugy teljes
lelkedből fordulj hozzá ’s használd ezen föltalált jót. – Ha pedig
előtted semmi sem látszik jobbnak, mint a’ benned lakó isten, ki saját
vágyait magának alája veti, eszméit gondosan megvizsgálja, és magát,
mint Socrates mondja, az érzékek ostromából kiragadja, laz isteneknek
hódol, ’s az emberekről gondoskodik; ha ezzel össze hasonlitva, minden
egyebet csekélynek és méltatlannak találsz, ne is fogadj el mást; mert
mihelyt máshoz fordulsz és hajlasz, többé nem becsülheted olly kizárólag
azon sajátlagos jót, melly szoros értelemben a’ te tulajdonod. Mert épen
nem szabad ezen jóhoz, mi a gondolkozásra és cselekvésre vonatkozik,
valami idegenszerüt, mint a’ sokaság dicséretét, uralkodást,
gazdagságot, testi élvezetet hozzá kapcsolni. Minthogy mind ez, ha
először némüleg megegyezőnek látszanék is, csak hamar uralkodnék rajtad
’s magával ragadna; de mondom, te a’ jobbat válaszd és szilárdul
ragaszkodjál hozzá. A’ jobb, hasznosabb is. Ha az neked mint okos
teremtménynek hasznos, tarsd meg; de ha csak mint állati lénynek, adj
tul rajta, és igénytelenül őrizd itélő erőd józanságát, hogy szabatosan
tehesse visgálatait.

7. Ne tarts soha semmit hasznosnak, mi téged egykor hited megszegésére,
a’ szemérem megsértésére, valamelly ember gyülölése, gyanusitása ’s
elátkozására, iránta képmutatásra kényszerithetne, vagy valami olly
vágyat kelthetne, a’ mellyhez falak és függönyek szükségesek. Mert ki
saját eszét és keble istenét ’s ennek erényei szent szolgálatát
mindennek elébe teszi, nem fog az szomorujátékra tárgyat adni, nem
zúgolódni, és sem magányra sem lármás társaságra nem szorul. És mi
mindennél több, úgy fog élni, hogy a’ halált sem nem keresi sem nem
rettegi. Ha lelkét hosszabb vagy rövidebb időre tartja e’ zárva a’ test,
azzal ő nem törődik. Sőt ha már most kellene is az életet elhagynia,
olly vidáman válnék meg, mintha akarmi más munkára menne, mit illedelem
és méltósággal végezhetne. Csak attól őrizkedjél teljes életedben, hogy
lelked semmit el ne hanyagoljon, mi egy okos ’s társadalmi lény
kötelessége.

8. Egy megtisztult ’s higgadt ember elméjében semmi eves, semmi mocskos,
vagy lappangó ártalmu nem találtatik; sem életét soha bevégezetlenül nem
ragadja el a’ sors, mint azt talán valamelly szinjátszóról lehetne
mondani, hogy a’ drámának bevégzése előtt lépett légyen le a’
szinpadról. Rajta sem szolgaiság, sem büszkeség, sem másokhoz
ragaszkodás, sem azoktól való idegenkedés nincsen, megrovástól nem fél,
a’ napfényt nen kerüli.

9. Itélő tehetségedet szorgalmasan kimüveld: mert leginkább ettől függ,
hogy lelked semmi olly képzelettől el ne foglaltassék, melly a’
természettel, vagy egy okos lény tulajdonival ellenkeznék. Ez pedig azt
kivánja, hogy meggondolatlan kedvezéstől tartozkodjunk, az embereket
bizodalmasan szeressük, ’s az istenek iránt engedelmesek legyünk.

10. Félre tevén mindent, egyedül ezen kevéshez (mi eddig mondatott)
ragaszkodjál; és gondold meg egyszersmind, hogy minden csak a’ jelenben,
egy pillanatban él; mert a’ többi időt vagy elélte már, vagy még
homályban rejlik. – Csekély tehát az idő mit mindenki él, ’s csekély
zuga az a’ földnek, mellyben él. Csekély a’ leg messzebbi hir név is,
mit a’ hamar elhaló emberfiak terjesztenek, kik magokat sem ösmerik,
annál kevésbé egy régen elhunytat.

11. Az előadott üdvös intésekhez még ezen egyet add: szerezz magadnak
minden tárgyról pontos és bizonyos fogalmat, hogy lényege minőségét
leplezetlenül ’s az egészet minden oldalról megesmérd, ’s mind magát
mind a’ részeket, mellyekből szerkesztve van, ’s mellyekre viszont
felbomlik, tulajdon nevén nevezhesd. Mert semmi sem szül olly magasztos
gondolkozást, mint azon ügyesség, miszerint az életnek minden tárgyait
az igazi uton módon megvisgáljuk, ’s mindig úgy vesszük tekintetbe, hogy
mindjárt eszünkbe jusson, mellyik világgal van összeköttetésben, mi
hasznot hajt, mi becse van az egészre ’s mi az emberre nézve, a’
mennyiben ez ama felsőbb állodalom polgára, mellynek a’ többiek csak
mintegy családait képezik? – mi az, mi most képzeletemre hat? miből van
összetéve? ’s természete szerint meddig tarthat még? minő erényre van
szükségem reá nézve? talán szelidség, állhatatosság, igazságszeretet,
becsületesség, nemes egyszerüség vagy megelégedettségre ’s a’ t.? Minden
egyesnél igy kell szólni: ez az istentől jön, az pedig a’ dolgoknak
szoros összeköttetéséből és szövetségéből, avagy azoknak véletlen de
szükséges összefolyásából, amaz végre valamelly honfi, rokon vagy
társtól van, ki nem tudja, mi természete szerint való. De én tudom;
azért a társaság természetes törvényei szerint bánom velök, jótékonyan,
igazságosan; ’s egyszersmind még is tekintetbe veszem a’ közönyös dolgok
aránylagos becsét.

12. Ha jelen foglalatosságodat a’ józan ész szerint, serényen,
állhatatosan ’s jókedvvel teszed, semmi mellék tárgyra nem figyelsz,
hanem egyedül arra törekszel, hogy a’ benned lévő istent olly tisztán
megtartsd, mintha minden pillanatban vissza kellene adnod; ha mindenkor
ezt cselekszed ’s a’ nélkül hogy valamit reménylenél vagy félnél,
természetes működéseddel és bajnoki igazság – szereteteddel minden
nyilatkozatodban, mindenkor meg elégszel, úgy boldogul fogsz élni. És
nincs senki a’ ki ebben akadályozhatna.

13. Valamint az orvosok eszközeiket és késeiket a váratlan mütételre
kéznél tartják; ugy kell neked is, mindenkor készen tartani elveidet,
hogy az isteni és emberi dolgokban beláthass, és, meggondolva egymás
közti viszonyos összeköttetésöket, végezz el mindent még a’
legcsekélyebbet is. Mert sem valami emberit nem fogsz az isteninek
elmellőztével szerencsésen véghez vinni, sem megforditva.

14. Tovább ne tévelegj; különben sem a’ te elmélkedésedet nem fogod
olvasni, sem a régi Rómaiak ’s Görögök tetteit, sem a’ könyvekböl irt
kivonatokat, miket öregséged számára készitettél. Siess tehát a’ czélhoz
és a hiú reményekkel hagyj föl! mentsd meg magadat, ha valóban gondolsz
magaddal, a’ meddig lehet.

15. Nem tudják mi sokféle értelme van e’ kifejezéseknek: lopni, magot
vetni, nyugodni, és mi végre szükséges látni, nem ugyan a’ szemekkel,
hanem valami más látás által.

16. Test, lélek, ész! – a’ testé az érzékek a’ léleké a’ vágyak, az észé
áz elvek. Hogy a’ képzelettel a tárgyok képét fölfogjuk, az nekünk az
állatokkal közös. Vágyak által vezettetni, tulajdona az állatoknak, az
elpuhultnak, egy Phalarisnak és egy Neronak is. Magát az ész által arra
vezettetni, mit az illedelem kivánni látszik, azt még amaz istentagadók,
hazaárulók és gonoszak is teszik zárt ajtók mögött. Mivel a’ többi
velünk ’s a’ nevezettekkel közös, csak ez marad hátra mint a’ jó
embernek sajáta: örömmel ’s mintegy kitárt karokkal fogadni minden
eseményt és viszontagságot; a’ keblünkben lakó nemtőt be nem mocskolni,
sem képzelmek árjával meg nem zavarni, hanem derültségben megtartani, őt
mintegy istent illedelmesen követni, a’ nélkül hogy valótlant szóljon ’s
az igazság ellen cselekedjék. Ha bár senki sem hinné is nékie, hogy ő
becsületes, tiszteletes és megelégedett életet él; azért senkire sem
haragszik, és nem tér el azon utról, melly az élet czéljához vezet,
mellyhez ő csak tiszta szivvel, nyugodt elmével, elszántsággal, és
sorsáhozi vidám maga alkalmazással juthat el.




Negyedik könyv.

1. Ha az uralkodó rész bennünk az ő természetes állapotjában van, – olly
viszonyban áll az eseményekhez, hogy könnyen alkalmazza magát mindenkor
a’ lehetséghez és föladatához. Mert ez munkálódásának nem kiván semmi
különös tárgyat, hanem csak ohajtja azt is, kivételileg, a’ mi
czéljaival megegyező; azt pedig mi czéljával ellenkezik, anyagul veszi,
mellyen magát gyakorolja, hasonlón az erősb tüzhöz, midőn hatalmat vesz
azon mi bele esik ’s a’ mitől egy kis mécs elaludnék; de a’ lángoló tüz
legott magához hasonlóvá teszi mi bele esett, megemészti és tőle még
magasbra lobog.

2. Semmi tetted se legyen czél nélkül, ’s egyet se vigy véghez máskép,
mint a’ müvészet tökélyetes elvei szerint.

3. Falusi jószágokon, vizpartokon, ’s hegyeken keresnek pihenést és
magányt. Te magad is az után szokol sohajtozni. De mind ez egy
müveletlen gondolkozásra mutat; mert szabadságodban áll mindenkor, midőn
akarsz magadba vonulni ’s kipihenni. Pedig sehol sincsen az ember sem
nyugalmasabb sem csendesebb magányban, mint saját lelkében, főkép ha
benne ollyan tulajdonai vannak, mellyek szemlélete igen könnyen
megnyugtatja. A’ nyugalom alatt pedig nem értek egyebet, mint a
kedélynek öszhangzatát. Engedd magadnak sokszor ezen visszavonulást a’
magányba, ’s ujitsd meg magadat. De szükséges, hogy rövidek és
egyszerüek legyenek az elvek, hogy azok legott, mihelyt reájok gondolsz,
a’ lelket egészen megtisztitsák ’s téged azon állapotba helyeztessenek,
miszerint neheztelés nélkül vissza térj ahhoz, a mit elhagytál. – Mert
mi fölött zúgolódol? talán az emberek rosszaságán? Emlékezzél meg azon
elvre, hogy az okos lények egymásért teremtvék; hogy a’ türelem az
igazságnak egy része; hogy ők akaratjok ellen vétkeznek; és hogy minden
ellenségeskedés, gyanu, gyülölség és czivakodás után már hányan haltak
’s hamvadtak el, – és szünjél meg egyszer zugolódni! – De te azon sorson
zúgolódol, melly részedül az egésztől jutott? Ujitsd meg csak magadnak
azon elvet; vagy gondviselés van, vagy vakeset, ’s azon
bizonyitványokat, mellyekben kimutattatott, hogy a’ világ egy
állodalomhoz hasonlit, – De testi állopotod rendit meg? Gondold csak
meg, hogy eszed, midőn egyszer magába vonult ’s önerejét megesmérte,
semmi közösködésben nem áll a’ gyengén vagy erősen fölindult
érzékiséggel; egyébkint vedd fontolóra még azt, mit egykor a’ fájdalomra
és örömre nézve igaznak lenni elfogadtál. – De a’ hirvágy epeszt?
Tekints csak azon gyorsaságra, a’ mint minden feledésbe sülyed; a’ mind
két felöl határtalan idő végtelenségére; a’ dicsőség zajának hiuságára;
a’ rólunk szóló változékony ’s itélet nélküli véleményekre; ’s azon szük
körre melly hirünknek nevünknek határt tüz. Mert az egész föld egy pont
és mi kis zuga ennek a’ te lakhelyed; ’s hányan vannak azok, kik téged
dicsőitenek, és minők. Egyébiránt a’ magadba vonulást el ne felejtsd;
kiváltkép ne tétovázzál és ne erőködjél, hanem légy szabad ’s ugy
szemléld a’ dolgokat mint férfi, mint ember, mint polgár, mint halandó.
Azon igazságok között pedig mellyeket mindig szemed előtt tartasz,
különösen ezen kettő legyen: először, hogy a’ dolgok lelkedet meg nem
érintik, hanem kivüle maradnak mozdulatlanul, a’ nyugtalanságok pedig
egyedül belső képzeletedből szármoznak. Másodszor, hogy mind az, a’ mit
látsz, hamar el fog változni és mulni, ’s magad is már mennyi
változásnak voltál tanuja. Gondold meg, hogy a’ világ – változandóság;
az élet – képzelet.

4. Ha emlékező tehetségünk egymással közös, ugy eszünk is az, a’ melly
által okosak vagyunk; ha ez közös, úgy az okosság is az, melly előnkbe
irja, mit kelljen cselekedni ’s mit nem; ha ez közös, úgy a’ törvény is
az; ha ez, ugy polgárok; ha ez, ugy egy közös álladalom részesei
vagyunk; ha ez igy van, úgy a’ világ szinte egy álladalom: mert mi más
álladalmat nevezhetne akárki mellyben az egész emberi nem részt venne?
Innét tehát, ezen közös álladalomtól van ugyanazon eszünk, okosságunk ’s
törvényeink, avagy mi mástól? mert valamint földi részem egy bizonyos
földből vált ki, a’ hig rész egy más anyagból, a’ szellemi, a’ meleg és
a’ tüz mindenik saját eleme forrásából ered; (mert semmiből semmi sem
lesz, valamint a’ semmi a’ semmiségbe viszsza szál) szükségkép az
okosságnak is valahonnét kell szármoznia.

5. A’ meghalás úgy mint a’ születés természet titka: ez összetétele, az
pedig felbomlása az anyagoknak. Egy általában semmi ollyas, mit
szégyenelni kellene: mert a’ halál sem méltóságával nem ellenkezik egy
okos lénynek, sem rendeltetésünk módjával.

6. Illyen embereknek természetesen igy kell cselekedni; a’ ki ezt nem
akarja, az azt sem akarja hogy a’ figének nedve legyen. Mindenekelőtt
pedig arról emlékezzél meg, hogy mind te mind az, hamar el fogtok halni;
sőt kevés napok múlva még nevetök sem leend.

7. Félre a’ képzelettel, megszünik akkor panaszod is. Félre a’
panasszal, ’s vége leszen minden bajnak.

8. Mi az embert magánál rosszabbá nem teszi, az annak életét sem teszi
rosszabbá, az sem belsőkép sem külsőleg nem árt nékie.

9. A’ hasznosnak természete szükségkép megkivánja az illy cselekvés
módot.

10. Minden események igazságosan történnek! Gondosan megvisgálván, ugy
fogod találni; mondom, nem csak a’ szükséges természeti renddel, hanem
még az igazsággal is megegyezőknek, és mintha valami olly lénytől
volnának, ki mind érdem szerint osztaná el. Továbbá is figyelmezz erre,
és bár mit tész, a’ szerint tedd, hogy jó légy, jó a’ szónak tulajdon
értelmében. Ez minden tettednél szemed előtt legyen.

11. Ne annak tartsd a’ dolgokat, minek a’ megbántó tartja; hanem nézd
meg közelről, minők valóban.

12. Ezen kettőre mindig kész légy: az egyik, hogy csak azt tedd mit az
uralkodó és törvényadó okosság az emberek hasznára nézve parancsol; a’
másik, hogy véleményedet megváltoztasd, mihelyt azt valaki megigazitja,
vagy hamisnak lenni kimutatja. Véleményed ezen változtatásának pedig
mindig igazságos vagy közhasznu voltáróli meggyőződéseden kell nyugodni
’s nem azon, hogy gyönyörrel vagy dicsőséggel kecsegtet.

13. Nincsen e okosságod? De van. – Miért nem használod? mert ha ez
megteszi a’ magáét, úgy mit akarsz többbet.

14. Mint rész benne voltál, és ismét elveszel a’ te alkotódban, vagy
inkább az elváltózás által ismét a’ maganyagok közé fölvétetel.

15. Sok tömjén esik ugyanazon oltárra, ez előbb az utóbb; de ez
különbséget nem tesz.

16. Tiz nap mulva, ugyanazoknak, kik most majom forma állatnak néznek,
istennek fogsz látszani, ha az okosság elveihez ’s az ő tiszteletéhez
hajolsz.

17. Nem mintha ezer esztendeig fognál élni. Közel a’ halál. A’ meddig
élsz, a’ meddig engedtetik légy jó

18. Mi sok üres időt nyer az, ki nem törődik embertársa beszédei, tettei
és gondolatival, hanem egyedül azzal, mit maga tesz, hogy az legyen
igazságos és fedhetetlen, – vagy mint Agathon mondja: fekete erkölcsök
után ne nézz, egyenes vonalban fusd meg a’ pályát ’s azon ki ne
csapongj.

19. Ki útóhiréről aggódik, nem gondolja meg, hogy az, ki róla
megemlékezik, maga is csak hamar el fog halni; ugy tovább, ki ez után
következik, mig végre halandó csodálóktól terjesztett emléke teljesen ki
alszik. Feltévén pedig, hogy hirlőid halhatatlanok ’s emléked
hervadhatlan, mit nyersz vele? nem mondom halálodban, hanem életedben?
Mi egyéb a’ dicsőség, mint valamelly kiváltság dija? Azért ne idején
kivül hagyj fel azzal, mit a’ természet hatalmadba adott, azonban hogy
te folyvást mások beszéditől teszed függővé magadat.

20. Minden szép, bár mi féle legyen, magában szép és magától
határoztatik meg, a’ nélkül hogy tökélyéhez a’ dicséret szükséges volna;
azért nem is lesz a’ dicséret által sem rosszabb sem jobb. Ezt állitom
még a’ felől is, mit közönségesen szépnek neveznek, a’ természet és
müvészet munkáiban. Mi valóban szép, az tovább nem szorul semmire, épen
ugy mint az észtörvény, az igazság, a’ jóakarat ’s a’ szerénység. Mi
lesz mind ezek közül széppé; dicséret által, vagy, ócsárlás által
rosszá? avagy a’ smaragd magánál rosszabb lesz e’, ha nem dicsértetik,
ugy az arany, az elefantcsont, a’ bibor, a’ lant, a’ kés, a’ virágocska
vagy a’ fácska.

21. Ha a’ lelkek maradandók, mint foglalhatja kezdettől fogva azokat a’
lég magában? – Hát a’ föld mint zárhatja mind azoknak testét, kik olly
nagy idő óta bele temettettek? Mert valamint itt a’ bizonyos idő mulva
történni szokott változás és fölbomlás más halottaknak helyt készit;
épen ugy fognak a’ levegőbe átvitt lelkek egy idő mulva elváltozni,
szétömleni, ’s a’ maganyagok rendszerébe fölvételök után megtisztulni,
’s illy módon csinálnak helyet a’ felveendő uj jövevényeknek. Ezt
lehetne felelni, a’ lelkek maradandóságát előre feltévén. De itt nem
csak a’ testek sokaságára kell gondolni, mellyek igy eltemettetnek,
hanem azon temérdek állatokra is, mellyek naponkint általunk ’s más
állatoktól megemésztetnek. Mert mi nagy szám emésztetik meg, ’s igy
mintegy az állatok testébe temettetik el, mellyek belőlök táplálkoznak,
és még is mindnyájokat úgyan azon hely zárja, mivel elváltoznak vérré,
léggé, és tüzi anyagokká! – Innen tehát minő igazság megjegyzendő? Az
anyag és alak felbomlása.

22. Ne csapongj szét; hanem minden vágyaidban az után törekedjél a’ mi
igazságos ’s ragaszkodjál minden képzetidnél a’ fölfoghatóhoz.

23. Oh világ! mind az megegyező velem a’ mi veled megegyezik. Nekem mi
sem jön korán, mi sem későn, a’ mi neked jókor van Mind gyümölcs az
nekem, oh természet, mit a’ te Horáid hoznak. Minden tőled, minden
benned van, és minden beléd tér vissza. Az, (Aristophanes) azt mondja: o
te kedves Cecrops városa, és te nem mondanád: o te kedves isten városa.

24. Keveset foglalkozzál, mondja ama, (Democritus), ha jó kedvü akarsz
lenni. Azonban nem volna e’ jobb csak a’ szükségest tenni, t. i. azt,
mit egy természeténél fogva társadalmi lénynek az okosság parancsol, és
olly módon, mikép az azt parancsolja – Illy magaviselet nem csak olly jó
kedvet szerez, melly a’ jó cselekvényből ered, hanem ollyant is, minő a’
kevés munkából, Mert ha nagyobb részét annak mit beszélünk vagy teszünk
mint szükségtelent elhagynók, – úgy több üres időnk és kevesbb
nyúgtalanságunk lenne. Kérdezd meg azért magadat minden
foglalatosságnál: talán ez is a’ szükségtelenekhez tartozik? De nem csak
a’ szükségtelen tetteket, hanem a’ szükségtelen gondolatokat is kerülni
kell; mert ugy nem fognak fölesleges tettek következni

25. Kisértsd meg, mint folynék neked egy becsületes ember élete, ki
azzal megelégszik, miben a’ természet részesiti; és saját igazságos
tetteiben, ’s jó akaratu érzelmiben megnyugszik.

26. Azt tehát láttad? Úgy jegyezd meg ezt is: Ne nyugtalanitsd magadat.
Tágitsd ki lelkedet! – Hibázik valaki? Ő maga kárára hibázik. – Történik
veled valamí? Jól van; a’ dolgok mindenségéből kezdettől neked
rendeltetett az. Általában pedig: rövid az élet, használd a’ jelent
ildomosan ’s igazságosan Légy mértékletes és semmit se üzz tulságig.

27. Vagy egy jól rendezett világ, vagy egy óssze szórt vegyület, de még
is egy világ? – Avagy lehetne e’ benned rend, a’ világban pedig
rendetlenség? Ez ís pedig olly megegyező összehatásánál illy különböző
’s elszórt dolgoknak?

28. A’ fekete jellem, az asszonyos jellem, a’ makacs jellem, baromi és
állati, gyermekes, gondatlan és ravasz, alávaló, álnok és zsarnoki.

29. Ha a’ világban idegen az, ki a’ dolgokat benne nem esméri: úgy az is
egy idegen, ki azt nem tudja mi abban történik; szökevény ki a’
társasági rendet kerüli; vak, ki lelki szemeit bezárja; koldus ki másra
szorul ’s maga nem bir mind azzal, mi az élethez szükséges; különcz, ki
a’ közös természetnek rendét elhagyja, ’s abból magát kivonja mert az
abban előforduló események nékie nem tetszenek: mert azokat is ugyan
azon természet hozza elő, melly téged; felségsértő, ki saját lelkét az
egyetlen egy ’s minden okos teremtményekkel közös lélektől elszakasztja.

30. Amott philosophus egy, ruha nélkül ís, itt egy másik, bár könyve
nincs, ’s ott megint egy másik csak félig öltözködve. Kenyerem nincs,
úgy mond, és az okossághoz még is hű maradok. Én pedig, noha nem a’
tudományokból élek, még is nálok maradok.

31. Azon müvészetet, mellyet tanultál, szeresd, elégedjél meg vele.
Hátra lévő éltedet úgy töltsd el, hogy minden egyéb ügyeidet teljes
bizalommal az istenekre hagyd, ’s magadat senkinek zsarnoka vagy
szolgájává ne tedd.

32. Gondolj például Vespasianus idejére, ’s ezeket fogod találni mind:
házosulókat és gyermekeiket nevelőket, nyavalásokat és haldoklókat,
hadakozókat és ünneplőket, kereskedőket és földmüvelőket, hizelgőket és
büszkéket, gyanakodókat és ravaszokat, azokat kik másoknak halált
ohajtanak, a’ jelenvalóra zugólódnak, szerelmesek, kincseket gyűjtenek,
consulságra ’s királyságra vágynak. És az ő eletök sincs többé sehol. –
Menj át most Trajanus korára, ismét csak ugyan az; halállal cserélték
fel ezek is az életet. Hasonlókép tekints meg más időszakokat ’s egész
nemzeteket ’s lásd, mi sokan haltak el nagy erőködés után csak hamar ’s
anyagokká föloszlottak. De főleg azokra függeszd figyelmedet, kiket
magad is ollyanoknak esmértél, mínt kik a’ hiú dolgokra törekvés mellett
azt elmulaszták cselekedni, mi sajátlagos rendeltetésökkel megegyező
volt, ahhoz ragaszkodni ’s azzal megelégedni. Itt arra is szükséges
emlékeztetni, hogy azon gond, mit valami ügyre forditasz, ennek
sajátlagos értékétől vegye meghatárzott mértékét. Ekképen nem fogsz
kellemetlenséget érezni, csekélységekkel kelletén tul nem foglalkozván.

33. Hajdan divatos szavak most elavultak; ugy szinte az egykor
felmagasztalt emberek nevei is, Camillus, Ceso, Volesus, Leonnatus, és
csak hamar e’ nevek is Scipio és Cato; aztán Augustus maga is, Adrianus
’s Antoninus. Mert hamar eltűnik minden hasonlón egy regéhez ’s hamar
eltemettetik teljes feledékenységbe. ’S ez még azokról is áll, kik
egykor az emberek bámulatára ragyogtak Mert mások, mihelyt lelköket ki
lehelték: eltünnek esméretlenül, sem láttatva sem hallatva. – Sőt mi
volna maga a’ halhatatlan hir? Üres semmi! Mi az tehát, a’ mi után
kellene törekednünk? Ezen egy: igaz gondolkozásmód, közhasznu tettek,
minden hazugságtól tiszta beszéd ’s olly kedély, melly minden eseményt
örömmel fogad, mint valami szükségest és esméretest, mint egy elvből,
hasonló kutfőböl eredőt.

34. Hagyd magadat önkényt a’ sors vezérletére; engedd nékie, a’ melly
ügyekbe akar, magadat befonni.

35. Csak egy napig tart a’ dicsérő, ugy mint a’ dicsőitett.

36. Visgáld folyvást mind azon dolgokat mellyek változás által
keletkeznek, és szokjál hozzá azon gondolathoz, hogy az egyetemes
természet semmit sem szeret ugy, mint a’ jelenvalóknak változását, ’s új
hasonló dolgok alkotását. Mert némileg mind az, mi létezik, annak magva,
a’ mi leend. Te pedig csak azt tartod magnak, mi a’ földbe vagy máshova
esik csirázni. De ez igen parasztos vélemény.

37. Hamar meg fogsz halni, ’s te még sem vagy őszinte, sem
tántoríthatlan, sem azon balhiedelemtől ment, mintha kül bántalom
érhetne, sem mindenekhez nyájos, sem a’ bölcseséget egyedül az gazságos
cselekvésben nem keresed.

38. Szemléld meg uralkodó véleményeiket s’ mindenek előtt a’ mellyek
ildomosak! Ugyan mit kerülnek ők ’s mire törekednek?

39. Bajod nem mások meggyőződésén alapszik sem testhüveled változása és
megmásulásában. Tehát hol? azon tehetségedben melly a’ rosz felett
véleményt hoz. Ez hagyjon föl véleményével, és minden jól lesz. Sőt ha
bár a’ vele olly szoros összeköttetésben álló testecske bonczoltatik és
égettetik is, ha bár megevesül és elrothad, legyen nyugodt lényed azon
része, melly mind ezekről véleményt ád, azon itéletet hozza tudnillik,
hogy az sem jó sem rosz nem lehet, mi szintén úgy megtörténhetik a’ rosz
emberrel mint a’ jóval. Mert a’ mi azon, ki természet szerint él
hasonlón megtörténik mint azon ki vele ellenkezésben van, az sem
természetszerü sem természet ellenes.

40. Mindenkor ugy képzeld magadnak a’ világot, mint egy élő lényt,
mellynek egy teste ’s egy lelke van; továbbá képzeld, minő viszonyban
áll minden annak érzékéhez; mint tétetik egy mozgató erő által minden
munkálatba; mint hat minden eseményekhez minden össze; és aztán minő a’
dolgok lánczolata és viszonos hatása.

41. Egy holt testtel megterhelt lelkecske vagy te; mint Epictet mondja.

42. Épen olly kevéssé nem valami rosz a’ változásban lévő dolgokra, mint
semmi jó a’ változásból keletkezőkre nézve.

43. Mintegy az események folyama ’s egy erőszakos áradat az idő; alig
jelenik meg valami, már elragadtatik; az is eltünik a’ mi következik ’s
más tolong helyébe.

44. Bár mi történjék is velünk, olly szokott az és olly esméretes, mint
a’ rózsa tavasszal és a’ mag aratáskor. Oda tartoznak tehát betegség és
halál, rágalom és leselkedés ’s más egyéb, mi a’ kábákat örvendezteti
vagy szomoritja.

45. A’ következmények mindig czélszerüen csatlakoznak az előzményhez. Az
összeköttetés nem olly tág, mint midőn ingó tárgyak összeszámláltatnak,
avagy csak erőszak által eszközlött, hanem egy okosság szerinti
összeköttetés; ’s valamint magok a’ lények bizonyos rendszerint vannak
összerakva: ugy az eseményekben sem csupán valami egymásra következés
mutatkozik, hanem egy bizonyos csudálatra méltó összeegyezés.

46. Mindig emlékezetedben tartsd Heraclitus mondását: a’ földnek halála
vizzé lenni, a’ viznek halála levegővé, a’ levegőnek pedig tüzzé lenni
és viszont. Emlékezzél meg azon emberről, ki elfelejtette, hova megyen
az út; ’s azon sokaságról, melly a’ mindent igazgató okosságtól, noha
vele mindig a’ legszorosb összeköttetésben áll, eltávozik ’s azt
idegennek tartja, mi vele naponkint történik; továbbá, hogy nem mintegy
álomban kell cselekednünk és beszélnünk: mert ezen állapotban is
látszunk néha cselekedni és beszélni; és épen olly kevessé úgy, mint a’
gyermekek, kiknek elvök: maradjunk a’ réginél.

47. Valamint ha egy isten neked azt mondaná, hogy holnap, vagy legfölebb
holnap után meg kell halnod; nem sokat gondolnál vele, ha holnapután
vagy holnap halnál meg; ha csak szerfölött nemtelenül nem gondolkodnál;
– mert mi csekély a’ különbség? – Épen olly kevéssé tartsd valami
nagynak, ha hosszu évek után, vagy holnap halsz meg.

48. Eszedben tartsd mindenkor: mi sok orvosok haltak légyen meg, kik
sokszor a’ betegágynál homlokukat komor ránczokba szedték; mi sok
Astrologusok, kik nagy tekintettel mások halálát előre megjövendelték;
mi sok philosophok, kik a’ halálrol és halhatatlanságról olly sok
hypothesiseket állitottak fel; mi sok hősek, kik számtalanokat öltek
meg; mi sok zsarnokok, kik életen és halálon való hatalmukat olly
túlzólag gyakorlották, mintha ők halhatatlanok lettek volna; ’s mi sok
egész városok, ha ugy szabad mondanom, haltak légyen el: Helice,
Pompeji, Herculanum. Gondold ehhez mind azt, mit te esmertél, egyiket a’
másik után, mintemette ez el amazt, aztán mint temettetett maga is el:
mind ez olly rövid időn! – Ugy tekintsd tehát az ember sorsát, mint
valami mulandót és hitványságot; mert mi tegnap még puha volt, holnap
kemény vagy hamu. Azért természetszerün éld ezen pillanatnyi időt ’s
vidáman váljál meg innét mint az érett olaj gyümölcs; le esik ez
termőjét dicsérvén ’s hálát adván azon fának mellyen nőlt.

49. Hasonló légy a’ sziklához, mellyen a’ hullámok mindenkor megtörnek;
ő pedig meg áll és zabolázza köröskörül a’ vizek dühösségét. –
Szerencsétlen vagyok, hogy illy sors ér! Dehogy, sőt: szerencsés, mi
szerint illy sors mellett aggodalom nélkül vagyok, és sem a’ jelen nem
csüggeszt, sem a’ jövőt nem rettegem! – Illy sors akarkit is érhetett
volna; de aggságtól nem mindenik maradt volna ment. Miért volna már az
nagyohb szerencsétlenség, mint minő szerencse ez? De általában valamit
szerencsétlenségnek mondasz e, az emberre nézve, mi az emberi
természettel nincsen ellenkezésben; avagy látszik e’ neked az emberi
természettel ellenkezni, mi természete akaratával össze nem ütközik? Mit
akarjon pedig ez, azt tudod. Ugyan tartóztat e’ sorsod igazságos,
nagylelkü, mérsékelt, eszélyes, visszatartozkodó, egyenes, szerény és
szabad lenni, ’s egyéb olly tulajdonságokkal birni, a’ mellyekben az
emberi természet sajátsága áll. Emlékezzél meg továbbá minden eseménynél
a’ mi bút okoz, használni ezen elvet: Ez nem szerencsétlenség; sőt
inkább nemeslelküen viselni szerencse.

50. Közönséges de még is hatályos eszköz a’ halál megvetéséhez az
azokroli megemlékezés, kik az élettel fösvénykedni látszottak. Mit
nyertek ezek a’ korán meghaltak fölött? Még is mindnyájan feküsznek
valahol: Caducian, Fabius, Julian, Lepidus, vagy bárki hasonló, a’ ki
sok másoknak, kikésérte után, végre maga is kivitetett. Általában igen
parányi az időköz ’s még ez is mi foglalkozással, kinek társaságában ’s
minemü testben töltetik el fárodalmasan. Ne becsüld tehát nagyra! – Mert
nézz hátra a’ megmérhetlen időre, – ’s előre, egy másik végtelenségre.
Mi lesz már itt a’ különbség a’ közütt, ki három évet, és a’ között, ki
három századot élt keresztül.

51. Mindenkor az egyenes úton járj. Egyenes út pedig a’ természetszerü,
tudnillik: magát beszédiben, ’s tetteiben fedhetlenül mutatni, mert az
illy magaviselet meg ment a’ kérkedés és tettetés nehézségeitől.




Ötödik könyv.

1. Reggel nem örömest kelvén fel, magadat ezzel buzditsd: emberi munkára
ébredek föl. – Kedvetlenül fogjak e’ ahhoz, a’ miért születtem, a’ miért
a’ világra jöttem? Vagy talán az rendeltetésem, hogy puha vánkosokon
nyugodva ápoljam magamat? – De a’ nyugalom kellemesebb! – Tehát csak
gyönyörüségre születtél e’ ’s nem cselekvésre ’s erőnyilatkozatra. Nem
látod e’ a’ növények, madarak, hangyák, pókok, méhek mint teszik meg
saját munkájokat, és ékesitik magok helyén a’ világot? Ha tehát emberi
kötelességedet teljesitni nem akarod, úgy nem sietsz azon
rendeltetéshez, melly természeteddel meg egyező. – De nyugalomra is csak
van szüksége az embernek? – Van az igaz; de a’ természet ebben is ki
szabta a’ mértéket; mint az evésben és ivásban. De te ezekben a’
mértéken és szügségen túl csapongsz; nem ugy pedig a’ munkában; itt a’
lehetőség határai közt maradsz. Mert nem szereted magadat, máskép
természetedet ’s annak akaratát is szeretnéd. Mások kik müvészetöket
szeretik, annak gzakorlásával emésztik föl magokat, elfelednek ételt és
tisztaságot. Te kevésbre becsülnéd e’ emberi természetedet, mint az
esztergálos az ő mesterségét, a’ tánczos a’ tánczolást, a’ fösvény a’
pénzt ’s mint a’ dicsőségre vágyó egy kis dicsőséget. Ezek megtagadják
magoktól kedves foglalkozásaik mellett az evést alvást, csak hogy
ügyeiket bevégezzék, mellyekhez vonszódnak. Avagy közhasznu tettek
csekélyebbeknek ’s olly nagy szorgalomra kevésbé méltóknak látszanak e’
neked?

2. Mi könnyü minden nyugtalanitó és helytelen képzeletet mellőzni,
kitörölni és mindjárt teljes lelki nyugalomban lenni.

3. Minden természettel megegyező beszédet és tettet úgy tekints mint
hozzád méltót. És el ne csábitson a’ talán reá következő gáncsolás, vagy
a’ sokaság beszéde; hanem ha véghez vinni vagy megmondani helyes, ugy ne
tartsd hozzád méltatlannak. Mert azoknak az ő magok esze van, és saját
ösztönüket követik. Te arra ne nézz, hanem az egyenes uton haladj; saját
természetedet és a’ köztermészetet követve. Mindeniknek utja egy.

4. Utam mindenütt természetszerü események között vezet, miglen ledőlök
és ki nyugszom, kilehelvén lelkemet azon elembe mellyből naponkint
lélekzem, és leomolván ugyanazon földre, mellytől atyám a’ nemzőanyagot,
anyám a’ vért ’s dajkám a’ tejet kapta, ’s mellytől én olly sok éveken
által ételemet és italomat veszem, melly engem tart noha rajta tipródom,
’s vele olly különfélekép visszaélek.

5. Elmésségedet nem épen csodálják? Legyen úgy. De van még sok más,
miről nem mondhatod: a’ természet megtagadta tőlem. Azt mutasd tehát
elő, mi egészen önhatalmadtól függ, minő: az őszinteség, becsület,
türelem, fedhetlenség, megelégedés, takarékosság, jóakarat,
szabadelmüség, megvonultság, komolyság és nagylelküség. Nem veszed
észre, mi sok kitünő tulajdonokat mutathattál volna elő, miktől sem a’
természeti tehetlenség ürügye, sem az ügyetlenség nem ment föl; ’s te
még is önkényt a’ tökélynek ezen fokán alul maradsz. Valjon
kényszeritetel e a’ természetnek valamelly viszás szerkezete által a’
zúgolodásra, fösvénykedésre, hizelgésre, testecskéd ócsárlására,
dicsvágyra, tökélyeiddel kérkedésre, és szünetlen lelki nyugtalanságra?
Nem, az istenekre, soha! Már mind ezeken régen fölül emelkedhettél
volna. Csak hogy, ha lassuságodat vagy lomhaságodat megesmérhetted, ezen
tekintetben kellett volna magadat gyakorolni is, nem pedig ezen
tökéletlenséged csak elnézned, vagy pedig még tehetetlenségedben
kedvedet találnod.

6. Az egyik mindjárt kész más iránti jótékonyságát annak mint kegyelmet
fölszámitni; a’ másik ugyan nem mindjárt kész arra, mind a’ mellett, más
tekintetből úgy gondolja azt, mint adósát és tudja mit tett vele; egy
harmadik pedig mintegy nem is tudja mit tett, hanem hasonló a’
venyigéhez, melly gerezdeket terem, a’ nélkül hogy többet várna, miután
természeti gyümölcsét leadta. Mint a’ ló, midőn nyargal; mint a’ kutya
midőn vadat hajt, mint a’ méh, midőn mézet készit, szinte ugy az ember,
ha jót tesz, nem csődit nézőket össze, hanem más jó tetthez fog, mint a’
szőlőtő ismét az érett gerezdek terméséhez. – Tehát ne azokhoz
tartozzunk-e, kik mintegy meggondolatlanul tesznek illyest? Igen is
azokhoz. – Hanem itt még is szükséges a’ meggondolás. Mert, azt fogja
valaki ellenvetni, hogy azon öntudat, miszerint társodalmi természetihez
képest cselekedjék, ’s igy azon vágy is, hogy azt a’ vele társalkodó
érezze, társadalmi lény tulajdona. – Igaz ugyan megjegyzésed; de az
imint mondottakat félre értetted; azért azok közt fogsz állani, kiket
először megneveztem; mert azok is valami okosnak látszó gondolattól
hagyják magokat vezetni. De ha csak megjegyzésemnek igaz értelmét
fölakarod fogni, ugy ne félj attól, hogy miatta valami közhasznu tettet
el fogsz mulasztani.

7. Athenei ima: Adj esőt, kegyes Zeüsz! adj esőt, az Atheneiek mezőire
’s földjeire! – Vagy nem is kell imádkozni, vagy igy, illy egyszerüen ’s
illy nyiltszivüleg.

8. A’ mint ezen mondást kell érteni: az orvos ennek lovaglást, vagy
hideg ferdőt vagy mezétláb járást rendelt; ugy kell azt is: a’ természet
annak valami betegséget, kórságot, vagy veszteséget vagy ehhez valami
hasonlót rendelt. – Mert az első esetben az: „ő rendelte nékie,“ annyit
jelent: ő ezt mint egészségére szolgálót rendelte nékie; a’ másik
esetben pedig: sorsa nékie a’ természet szükségeihez képest
rendeltetett. Hasonlókép mondjuk, hogy ez vagy amaz reánk méretett; mint
a’ müvészek a falakban lévő négy szegü kövekről ’s oszlopokról mondják,
hogy össze illenek ’s egybe függnek. Mert az egész világ szerkezete csak
egy. ’S valamint minden testekből össze véve lesz a’ világ illy tökélyes
test, ugy leszen minden okoknál fogva a’ sors illy tökélyes müködő erő.
Ezen állitásomat a’ legtudatlanabbak is megértik, mert azt mondják: ezt
a’ sors rendelte ugy! Tehát ez ennek, az amannak rendeltetik. Fogadjuk
el tehát azon rendeléseket szintén úgy, mint azon szereket, mellyeket az
orvos rendel: mert ezek közt is sok keserü van, még is örömest fogadjuk
azon remény fejében, hogy általa egészségünket vissza nyerjük. Tekintsd
már azt, mit a’ köz természet tökélynek és czélszerüségnek nyilatkoztat,
úgy, mint az egészséghez valami hasonlót, ’s mindent a’ mi történik
örömmel fogadj, ha bár igen keserünek látszanék is neked, mert az a’
czélhoz vezet, tudníllik a’ világ épségéhez ’s hogy isten irányai
szerencsésen eléressenek. Mivel nem mért volna illyest reád, ha csak az
egésznek is egyszersmind hasznos nem volna. Minthogy még egy alacsony
nemü lény sem tenne olly rendelést, mi az általa igazgatott tárgyal
megegyező nem volna. Két okból legyen tehát előtted sorsod kedves;
először, mivel az téged ér, neked van rendelve, és a’ már régen előre
szabályozott okokból reád méretve, veled különös viszonyban áll;
másodszor pedig, mivel az a’ világkormányzóra nézve, az ő szerencsés
működésének, tökélyének sőt fenmaradásának oka. Mert a’ világ egyeteme
meg csorbitatnék, ha a’ müködő okoknak összefüggéséből ’s lánczolatából,
mint megannyi részekből, csak a’ leg csekélyebbet szakasztanád is ki.
Pedig ezen kiszakitáshoz fogsz, a’ mennyiben te rajtad áll, midőn
valamin zúgolódol ’s azt mintegy megszüntetni törekedel.

9. Ne neheztelj; ne légy kicsin lelkü és kedvetlen, ha tökélyesen nem
sikerül mindent bizonyos elvek szerint véghez vinned; hanem ha az
egyenes utról eltávoztál, térj reá ismét vissza ’s légy megelégedett, ha
cselekedeteid nagyobb része az emberi természettel megegyezik és szeresd
azt, a’ mihez visszatértél. Azért ne ugy térj a’ bölcsészethez, mint
valami fenyitő mesterhez vissza; hanem mint a’ szembetegek a’ szivacshoz
és a’ tojáshoz, vagy egy másik az irhez vagy valami gyógyszerhez. Igy
nem fogsz aztán okosság iránti engedelmességeddel kérkedni, hanem abban
megnyugodni. De emlékezetedben tartsd, hogy a’ bölcsészet csak azt
kivánja, mit természeted. És te mást akarnál, valami természet ellenit!
mert hiszen ennél mi van vonzóbb? És nem csal e’ épen a’ kéj meg
kellemével? – Visgáld meg csak, ha valjon a’ nagylelküség,
szabadelmüség, egyenesség, emberség ’s fedhetlenség nem magáhozvonzóbb
e? De mi kellemesb, mint maga a’ bölcseség, ha alatta azon ügyességet
érted, mellynél fogva az emberi értelem és esméret minden tárgyainál
botlás nélkül czélhoz juthatni.

10. A’ dolgok annyira beburkolvák, mi szerint sok nem mindennapi
bölcsészek előtt azok teljesen megfoghatlanoknak, sőt még a’
Stoicusoknak is igen nehezen megfoghatóknak látszottak. ’S valóban
minden helyeslésünk változékony: mert hol van a’ változhatatlan?
Tekintsd csak magokat a’ tárgyakat, mi romlandók ’s hijábavalok azok,
mellyek még egy fajtalan, egy buja, egy zsivány tulajdonává is lehetnek.
Aztán kortársaid erkölcseit szemléld meg. Alig türhetni el közülök még
a’ legnyájosabbat is, elhallgatván, hogy sok még magát sem szenvedheti.
Már ezen burkolat és salakban, az anyag, idő, mozgalom és mozgatott
lények áradó özönében, ugyan mi lehetne érdemes a’ megbecsülésre vagy
törekvésre, által nem láthatom. Ellenben kötelességem, vigasztalva
bevárni természetes felbomlásomat ’s késedelmén nem busulni, hanem
megnyugodni ezen két gondolatban: először, hogy semmi sem történik
rajtam, mi az egésznek természetével meg nem egyeznék, aztán: hogy
hatalmamban áll, istenemnek és nemtőmnek ellenére nem tenni: mert senki
sem kényszerithet, hogy ezekre ne figyeljek.

11. Mire használom most lelkemet? Ezért mindenkor meg kérdezd ’s
megvisgáld magadat: mi történik most nálom azon részecskémben melly
kormányzónak neveztetik? ’s most minő lelkem van? talán gyermek, talán
ifju, talán asszony, talán zsarnok, borom vagy vad állat lelke van
bennem.

12. Minők a’ javak, mellyeket a’ sokaság azoknak tart, innét is
megfogható. Ha magának valaki mint valódi javakat az okosságot,
mértékletességet, igazságot ’s bátorságot képzeli, nem türheti el, ha
ezekhez ollyasmit hall számitni, mi a’ valódi javakkal össze épen nem
fér. Ha pedig azokat véli javaknak, miket a’ sokaság, ugy örömest hallja
’s könnyen meg engedi a’ Comicus mondását. Tehát a’ sokaság maga is
megesméri ezen különbséget. Mert máskép azon mondás nem volna botrányos
és megbánto, sőt helyesnek és elmésnek látszanék, midőn az a’
gazdagságra, a’ fényüzés és kéj eszközeire illesztetik. Menj tehát ’s
kérdezd meg magadat, ha olly dolgokat javak gyanánt kell-e becsülni és
szeretni, a’ mellyeknek képzeleténél helyesen lehet ezen megjegyzést
tenni: hogy az, ki ezekkel bir, a’ nagy bőség miatt elveszti eszét.

13. Alak és anyag vagyok. Ezek egyike sem lesz semmivé, mikép nem is
támadott semmiből. Tehát minden részem a’ változás által, magához képest
a’ világnak valami más részébe ’s ez viszont más részébe tétetik által
’s ez igy megyen végtelenül. Illy változás által lettem én is, és
szülőém ’s igy vissza a’ másik végetlenig Mert semmi sem tartóztat igy
szólni, ha bár kiszabott időszakok szerint igazgattatik is a’ világ.

14. Az okosság és az okoskadás tudománya olly működő erők, mellyek
magokra ’s munkálatikra nézve magoknak elégségesek. Eredetöket saját
alap elvökből veszik ’s kitüzött czéljok felé haladnak. Azért nyerték az
igaz, jó cselekvények nevét a’ belőlek eredő tettek, minthogy általuk az
igaz ut jeleltetik meg.

15. Mit sem mondhatunk azon dolgok közzül az emberének mellyek őt mint
embert nem illetik. Mert azok nem kellékei az embernek, sem az emberi
természet nem igéri ’s tökélyére nem szolgálnak. Bennök tehát sem az
ember rendeltetése nem alapszik, sem azon jó, mi ezen czél elérését
elősegitné. Mert ha ezek valamellyike az embert érdeklené, nem volna
illő őket megvetni, vagy ellenök szegülni, ’s nem is lenne az
dicséretes, ki őket minél inkább nélkülözheti; sőt az sem volna jó
ember, ki ezek egyikét magától megtagadná, ha ezek csakugyan valódi
javak volnának. Most ellenben minél többet megtagad ezekből ’s ezekhez
hasonlókból valaki magától ’s minél nyugodtabban türi veszteségöket
annál erényesb embernek tartatik.

16. A’ minő tárgyat legtöbbször képzelsz magadnak, ollyan lesz
gondolkozásod. Mert a’ lélek a’ képzeletektől veszi szinét; azt tehát
illy képzetekbe mártsd, példáu: a’ hol élni kell, ott boldogul is lehet
élni; neked az udvarnál kell élni, tehát ott is élhetsz boldogul; vagy:
minden dolog valamiért készült; minek meg tételére pedig alkottatott,
arra ösztönöztetik is; a’ mire pedig ösztönöztetik, abban fekszik
rendeltetése czélja; a’ miben pedig czélja van, abban van minden dolog
java és haszna helyezve. Már az okos teremtésnek legfőbb java a’
társaság. Mert hogy társas életre születtünk már fentebb megmutattatott.
Vagy nem elég világos e’, hogy a’ rosszabb a’ jobbért, a’ jobb pedíg
egymásért alkottatott, jobb pedig a’ lelketlennél a’ lelkes lény, ’s a’
lelkesek közt az okosak a’ jobbak.

17. Lehetlenekre törekedni bolondság. Lehetlen pedig, hogy a’ gonoszak
gonoszul ne tegyenek.

18. Mi sem történik senkivel, mit természeténél fogva el nem viselhetne.
Mással is történhetnék épen az, de a’ ki vagy azért, mivel nem tudja mi
történék vele, vagy mivel nagy lelküségét akarja mutatni meg nem indul
és nem neheztel miatta. Szégyen volna pedig, ha a’ tudatlanság vagy a’
büszkeség többet tehetne mint az okosság.

19. A’ kül tárgyak magok semmikép sem érintik a’ lelket. Nincsen utjok
hozzá ’s a’ lelket sem nem változtathatják sem nem indithatják meg. Ő
egyedül magától változik és mozog ’s a’ minők lesznek az elvek,
mellyeknek magában helyt ád, ollyanokká teszi az elébe találkozó
tárgyakat.

20. Egy tekintetben ugyan legszorosabb kapcsolatban áll velünk az ember,
a’ mennyiben kötelességünk vele jót tenni és őt segitni; de a’ mennyiben
némellyek szükséges működésünkben akadályoznak, az ember is eszközömmé
lesz, hosonlón mint a’ nap, a’ szél, vagy az állat; mert ezek is
gátolhatják munkálkodásomat. De eltökélésem ’s indulatomra nézve nincs
akadály, mert az föltételekhez van kötve, ez pedig más irányt vesz. Mert
az okosság a’ működésnek minden akadályát jóra forditja ’s a’ mi ezen
tettnek akadéka volt, az müködésem tárgyává lesz ’s uj utra vezet, mi a’
kezdett uton gátolt.

21. Mi a’ világon legtökélyesb, azt tiszteld, az pedig azon lény, melly
minden mást föl használhat, ’s mindent igazgat. Hasonlókép önmagadban is
azt tiszteld mi legtökélyesb, ez pedig, mi az előbbihez rokon: mert
benned ez az, minek minden szolgálatára van ’s életed ez által
igazgattatik.

22. Mi az országnak nem ártalmas, nem árt a’ polgároknak sem. Minden
bekövetkezhető károsodásnál ezen szabályt alkalmazd: ha az országnak nem
ártalmas, nekem sem káros, ’s ha bár az ország kárositatik is, nem kell
a’ kárositóra boszankodni, hanem meg kell mutatni miben hibázott.

23. Gyakran meggondold, mi gyorsan ragadtatnak ’s vonatnak el mindenek,
mik léteznek vagy keletkeznek: mert a’ lények anyaga, mint az áradat
szünetlen folyamatban van; – az okok örök cserében ’s az okozatok
számtalan változásokon mennek által; alig van valami állandó; továbbá
gondold meg a’ két oldalról környező mult és jövőnek végtelen ’s
megmérhetlen voltát, mellyben mindenek teremtetnek. – Valjon nem volna
e’ az bolond, ki illy dolgokra büszke lehetne, miattuk magát kinozná
vagy zugolódnék, mint ollyas valamin, mi őt sokáig nyomja, noha az csak
rövid ideig tart.

24. Képzeld magadnak az egész természetet; csak egy csekély részének
vagy osztályosa; – és az örökévalóságot, – csak egy rövid, egy
pillanatnyi kor rendeltetett abból neked; – és a sorsot, mellynek mi kis
részecskéje vagy?

25. Vétkezik más ellenem? Ő lássa. Nékie sajátlagos hajlama és működése
van. Nekem pedig az van, mit a’ köztermészet akaratánal fogva most
birnom kell: ’s azt cselekszem, mit most cselekednem természetem
akaratából kell.

26. Lelked kormányzó ’s uralkodó része rendítlen maradjon a’ test szelid
vagy zordon indulatain; ne keveredjék belé, hanem korlátozza magát, és
szoritsa ezen szenvedélyeket a’ testi tagok határai közé. Ha pedig más
hasonszenv által jutnának föl a’ lélekhez, a’ mennyiben tudnillik ez a’
testtel egyesülve van; akkor ne ellenkezzél az érzelmekkel, mert
természeted következményei, csak a’ lélek magától ne bélegezze azon
balvéleménnyel, mintha azok valami jó vagy rosz volnának.

27. Élj az ístenekkel! az él pedig velök, a’ ki nékiek mindenkor lelke
megelégedését mutatja sorsa fölött; ’s azt teszi mit azon szellem akar,
mellyet Zeüsz mint önszármazékát mindenkinek elnökűl és vezérül adott;
ez pedig mindenki esze ’s okossága.

28. Valjon haragszol e’ arra, kinek hónalja rosz szagu, vagy szája
büdös? Mert mit használna az neked? Hiszen néki ollyan szája ’s ollyan
hónalja van, hogy szükségkép illy szagnak kell tőlök származni. De, így
szólsz, az embernek van esze ’s ha csak figyelmez, megesmérheti hibáit.
– Helyesen; tehát neked is lévén okosságod, ébressz okosságbeli
tehetséged által nála is hasonlót. Tanitsad, intsed. Mert midőn hallani
fog, megyógyitod ’s többé boszuságra sem lesz szükség. (Sem ollyan, mint
egy szinész a’ szomorujátékban sem ollyan mint egy kaczér nő, ne légy)

29. Mint pályád végén élni gondolnál, mi sem gátol már most ugy élned;
de ha akadályoztatnál, lépj ki az életből; mind a’ mellett úgy, mint ki
semmi rosszat nem szenvedett. Füst van; eltávozom. Miért látszanék ez
olly nyomos dolognak? Mig pedig semmi illyes ki nem üz, szabad maradok,
és semmi sem fog hátráltatni cselekednem azt, a’ mit akarok. Akaratom
pedig az okos és társadalmi lény természetével megegyező.

30. A’ világ-egyetem szelleme társadalmi. Innét van, hogy a’ roszabbat
a’ jobbért teremtette; ’s a’ jobbat egymással öszhangzólag egyesitette.
Látod, mint rendelte egyikét a’ másiknak alája; mint szerkeszte
mindeneket össze, ’s mérte ki érdeme szerint mindenkinek a’ magáét, és
a’ legjelesbeket kölcsönös egyetértésre mint szövetkeztette.

31. Emlékezzél meg arra, mint viselted eddig magadat az istenek,
szüleid, testvérid, nőd, gyermekeid, tanitóid, barátaid, rokonid és
cselédeid iránt; valjon mind eddig nem illetted e’ őket tettben vagy
szóban ollyassal, mi megbantó. Emlékezzél meg, miken mentél által, és
miknek eltüréséhez voltál elég erős; továbbá, hogy betelt a’ te
életednek története ’s bevégeztetett szolgálatod. Valjon mennyi szépet
észleltél? Mennyi gyönyört ’s fáradalmat vetettél meg? Hány fényes
tárgyat mellőztél el? Hány embertelennel bántál emberül?

32. Mi által zavarhatnának meg müveletlen ’s tudatlan elmék egy müveltet
’s értelmest? De mellyik elme mivelt ’s értelmes? Az, melly eredetét ’s
czélját esméri ’s azon okos lény melly az egészen áthat ’s mindent
meghatárzott időben rendez és igazgat.

33. Rövid időn már hamu vagy és csontváz! vagy egy puszta név, vagy még
csak az sem. A’ név pedig csak egy zaj, egy viszhang. Sőt azon dolgok
is, mik az életben annyira becsültetnek, minő hiúk, veszendők,
csekélyek; – mint a’ marakodó kutyák ’s czivakodó gyermekek mellyek majd
nevetnek, majd sirnak. A’ hit, szemérem, jog és igazság pedig a’ föld
térségéről elköltöztek az égbe. ’S igy mi van még, mi itt tartóztat? Az
érzéki tárgyak olly változók ’s állhatatlanok; az érzékek olly
homályosak és csalékonyak, a’ lélek maga nem egyéb mint a’ vér párája;
’s azoknál lenni jóhirben kik illyenek, ugyan hiú dolog! Mért nem várod
tehát nyugodtan megsemmitésedet, vagy áthelyeztetésedet? De mig ennek
ideje eljön, mit fogsz tenni egyebet, mint az isteneket imádni és
dicsérni, az emberekkel jól tenni, őket türni ’s tőlök ovakodni. ’S
tartsad emlékedben, hogy mind az, mi testecskéd és lelkecskéd határain
kivül van, sem nem a’ tiéd, sem tőled nem függ.

34. Mindenkor czélodhoz juthatsz, ha csak a’ hozzá vezető utra lépni, ’s
azon gondolkodni ’s csekedni akarsz. Mert ezen kettő közös az isten az
ember ’s minden okos lények lelkével; először, hogy senki által meg nem
akadáloztathatik; aztán, hogy javát helyes meggyőződés ’s igaz
cselekvényben leli fel, ’s vágyait erre korlátozhatja.

35. Ha ez sem az én roszaságom, sem az én roszaságomnak mive, sem pedig
a’ közügynek nem ártalmas, miért nyugtalankodom fölötte. ’S valjon mi a’
közügynek megsértése?

36. A’ képzelődés el ne ragadjon: hanem kik reád szorulnak segitsd mint
kitelik tőled ’s mint illik. De bár az eszközökben hiányt szenvednének,
azt mindjárt bajnak ne véld: mert ez rosz szokás; hanem mint a’ korosb
ember elkéri növendéke búgócsigáját, el nem felejtvén, hogy az csak egy
búgó csiga, ugy tégy te is itt. – Midőn a’ szónokszékről a’ néphez
szólsz, ember, elfelejted e, mi legyen az? Nem felejtem, igy szólsz, de
azt mások még is méltónak tartják a’ legnagyobb törekvésre! Tehát azért
te is bolond lész e? – Bár hol légy is, mindenütt lehetsz szerencsés
ember; az pedig szerencsés, ki magának kedvező sorsot készit. A’ kedvező
sors pedig a’ jó erkölcsök, jó indulatok és jó tettekben áll.




Hatodik könyv.

1. A’ világ anyaga engedékeny ’s mivelhető; az őt igazgató lélek magában
semmi okát nem rejti a’ rosz cselekedetnek: mert benne roszaság nincs,
azért semmi roszat nem tesz és nem árt senkinek. Pedig minden általa
történik ’s eszközöltetik.

2. Ne tegyen előtted különbséget, ha hidegben vagy melegben kell
kötelességedet teljesitni; ha alvó félben, vagy alvás után; ha
korholtatva vagy dicsértetve; ha haldokolva vagy egyéb
foglalatosságodban. Mert éltünk kötelességei egyike az is, hogy
meghalunk. Tehát erre nézve is elég, a’ jelent jól használni.

3. Jól megvisgáld, ’s vigyázz el ne kerülje figyelmedet bármi tárgynak
sem saját minősége sem becse.

4. Minden tárgyak gyorsan elváltoznak, és vagy el égnek (ha csak
egyesülve van az anyagi világ), vagy pedig szétszóratnak.

5. A’ mindeneket kormányzó ész tudja, mi állapotban van, mi az ő hatása
és mi tárgyakra.

6. Legjobb módja a’ boszuállásnak: a’ megbántóhoz hasonló nem lenni.

7. Az legyen örömöd és megnyugtatásod: egyik közhasznu tett után a’
másikhoz fogni, megemlékezve az istenségre.

8. Lényed kormányzó része az, melly önmagát felbuzditja ’s vezeti; magát
ugy müveli a’ minő lenni akar; ’s magával az eseményeket ollyanoknak
láttatja, minőknek akarja.

9. Az egyetemes természet által tétetik minden és nem más természet
ereje által, melly ezt körül venné, vagy benne foglaltatnék, vagy pedig
kivül tőle elkülönözve léteznék.

10. A’ világ vagy keveréke a’ lényeknek, mellyek majd történetesen össze
kapcsolódnak, majd ismét szétválnak, – vagy pedig egysége, mellyben rend
és gondviselés uralkodik. Ha az első, – miért ohajtsak olly rendetlen
vegyületben, olly zürzavarban élni? Vagy mi egyébre legyen gondom, mint
hogy egykor mikép váljak földé? Miért nyugtalankodjam? Mert bár mit
tegyek, utol ér a’ romlás. – Ha pedig az utóbbi áll, ugy a’ kormányzót
tisztelem, hozzá állhatatos hűséggel ’s bizalommal viseltetem.

11. Ha a’ körülmények erőszaka által nyugtalanságba helyeztetel, térj
vissza gyorsan magadhoz ’s minden szükség nélkül a’ sorból ki ne lépj,
mert igy az öszhangzat inkább leend hatalmadban, ha hozzá mindenkor
vissza térsz.

12. Ha egyszerre volna mostoha és édes anyád; noha amaz iránt is
tisztelettel viseltetnél, még is mindenkor ehez vissza térnél. Illy
viszonyban állasz most az udvarral és a’ bölcsészettel. Járulj sokszor
ez utóbbihoz, ’s nála nyugodj ki, mert általa lesznek az ottani
körülmények neked eltürhetők ’s te azoknak eltürhető.

13. Valamint a’ húsétkekről ’s hasonló eledelekről igy kell gondólkodni:
ez döglött hal, az döglött madár vagy sertvés; ismit: hogy a’ Falerni
csak szőlő nedv; a’ bibor csak gyapju csigavérrel befestve, és az érzéki
szerelem élvezetről: hogy az csak egy tag dörzsölése ’s nyálka kiömlése
összekötve rángotódzásokkal. – Mert illy képzeletek érintik olly közel
a’ tárgyakat, ’s mivoltukat úgy ki meritik; hogy őket eléggé
megesmérhetjük. Hasonlón kell egész életünkben cselekednünk; a’
legbecsesebbnek látszó dolgokat tegyük mezétlenné, lássuk által
becstelenségöket és fényes öltözetüket, melly által kitűnnek, szedjük
le, mert az ékesség rettenetes csalárd ’s olly tárgyaknál, mellyek
törekvésünkre legméltóbbaknak látszanak leginkább csábitó. Lásd mit
mondott Crates magáról Xenocratesről.

14. Legtöbb tárgyokat, miket a’ sokaság csodál, következő általános
osztályokra lehet szoritni. Az első csupán alakja, vagy természete által
határoztatik meg, mint kövek, fák, figefák, szőlőtők, olajfák; a’
második osztály, mellynek csodálói a’ középrendben vannak, azon
tárgyokat foglalja magában, mellyeknek párájok van, minők a’ nyájak és
csordák; a’ harmadik, mellyet a’ müveltebbek becsülnek, tudnillik azok,
kiknek okos lelke van ugyan, de nem világ polgári, hanem mesterségekre
’s egyéb ügyességekre alkalmas; ide tartozik sok szolgákat birni. A’ ki
pedig a’ világ – ’s honpolgári okos lelket becsüli, egyébre nem fog
ügyelni; hanem mindenek előtt azon törekszik, hogy önmagát olly
állopotban ’s munkásságban tartsa, melly az okossággal ’s közjóval
megegyező, ’s hogy a’ fajtájabelieket ugyan arra segitse.

15. Némellyek a’ lételre sietnek, némellyek a’ lételből: ’s annak is, mi
levő félben van, már egy része eltünt. Hullámzás és változás a’ világot
mindenkor megujitják, valamint az idő szakadatlan folyása szemeink előtt
egy uj határtalan kort nyit meg. Ki akarna tehát e’ ragadó folyamban,
mellyben megállni nem lehet, ezen elhullámzó tárgyok közül valamit
különösen becsülni? Épen mintha valaki egy előtte elrepülő madárba
akarna beleszeretni! De az már szemei elöl eltünt. – Ollyan mindenki
élete, mint a’ vérnek kipárolgása ’s a’ légnek belélekzése. Mert egészen
ugyanaz, a’ levegőt egyszer beszivni és ismét kilehelni, mit minden
pillanatban teszünk: avagy pedig egész lélekzet tehetségünket, mellyel
tegnap vagy tegnapelőtt óta bírunk, ismét oda vissza adni a’ honnét
először kaptuk.

16. Sem a’ kipárolgás, melly a’ növényekéhez hasonlit, sem a’ lehelés,
mi a’ szelid és vad állatokkal közös, nem méltó nagy becsülésre.
Valamint az sem, hogy a’ képzelet által a’ tárgyok benyomásait vesszük;
hogy indulatoktól ösztönöztetünk; társulatokba állunk és táplálkozunk.
Mert mind ez semmivel sem fontosb, mint az ételekből a’ föleslegest
kiüritni. De tehát mi becsülésre méltó? Talán a’ megtapsolás? Nem! Tehát
a’ nyelvvel való megtapsolás sem, mert a’ sokaság magasztalása csakugyan
a’ nyelvvel való tapsolásnál nem egyéb. Igy tehát a’ hirecskéről is
lemondván, ugyan mi marad még becsülésre méltó? Gondolom ez: sajátlagos
állopotja szerint erejét használni ’s vágyait korlátozni. Erre vezetnek
a’ mesterségek ’s müvészetek is. Mert minden mesterségnek az czélja,
hogy müvét azon dologra alkalmassá tegye, a’ miert készitetik. Erre
törekszik a’ kertész, ki a’ szőlőtővel bánik; erre a’ lovász, erre a’
kutyász. És a’ gyermekek nevelése ’s oktatása mire czéloz egyébre? Itt
van tehát a’ tiszteletre méltó. ’S ha ez jó állapotban van, semmi másnak
megszerzésére szükséged nem leszen De ha meg nem szünöl sok mást is
becsben tartani, ugy nem lész szabad, nem magadnak elégséges, nem
szenvedély zaklatása nélkül. Mert akkor szükségkép irigy, féltékeny ’s
gyanakodónak kell lenned azok ellen, kik azon dolgoktól, miket te olly
nagyra becsülsz, megfoszthatnának; ’s cselt készitni azoknak kik azokat
birják. Általában zavarba kell jönnie, ki ezekből valami nélkül
szükölködik; és sokat panaszkodnia még az istenekre is. Azon tisztelet
és becsület pedig mellyel saját okosságod iránt viseltetel, magaddal
megelégedésben, a’ közönségnél kedvességben ’s az istenekkel
egyetértésben tart, midőn mindent, a’ miben csak részeltetnek ’s a’ mit
neked rendelnek, köszönettel fogadsz.

17. Föl, alá, ’s körben mozognak az anyagok; de az erény semmi illy
irányban nem mozog. Ő valami istenibb és észre nem vett ösvényen halad
szerencsésen előre.

18. Valjon mit müvelnek az emberek? Kortársaikat nem akarják dicsérni,
még is magok nagyra becsülik az utódoktól, kik őket sem nem esmérték sem
nem látták, dicsértetni. Ez közelit ahhoz, midőn valaki azon
szomorkodnék, miért nem tartottak fölötte elődei magasztaló beszédeket.

19. Ha neked valami munka nehéz, azért ne véld, hogy az embernek az
lehetetlen; ha pedig valami nem lehetetlen az embernek és köttelessége,
hidd el, az neked is lehetséges.

20. A’ vivói gyakorlatban, ha bár valaki körmével megsért, vagy fejünkre
egy daganatot üt, azért neheztelésünk semmi jelét nem adjuk, magunkat
megbántottnak nem tartjuk és nem vesszük mint alattomos üldözőt gyanúba.
Még is óvakodunk tőle, nem ugyan mint ellenségtől, vagy gyanúból, hanem
nyugodt szivvel kikerüljük. Igy tegyünk az élet egyéb viszonyaiban is;
’s ne gondoljunk sok tetteikkel azoknak, kik velünk mintegy küzdőhelyen
vannak: mert szabadságunkban áll, mint mondám, őket kikerülni minden
gyanakodás ’s gyülölség nélkül.

21. Ha valaki arról meggyőzni ’s nékem azt kimutatni képes, hogy nem jól
gondolkozom vagy cselekszem, ugy örömest változtatom. Mert az igazságot
keresem, melly által még senki meg nem károsult; de megkárosodik a’ ki
megmarad tévelgésében ’s tudatlanságában.

22. Én a’ mi kötelességem, megteszem, más dolgokról nem aggódom; mert
azok vagy lelketlenek, vagy oktalanok, vagy eltévedettek és az igaz utat
nemesmérők.

23. Okos ember létedre az oktalan állatokkal s dolgokkal általában, mint
ollyanokkal mellyeknek esze nincsen, nemeslelküen és szabadelmüleg
bánjál; az emberekkel, mint kiknek lelkök van, közszellemileg; könyörögj
pedig mindenekért az istenekhez és ne törődjél azzal, mennyi ideig fogsz
igy cselekedni, mert igy eltöltött három óra is elegendő.

24. Nagy Sándor és öszvérese haláluk után ugyan azzá váltak; vagy a’
világnak maganyagai közé vétettek föl, vagy egyenlőn elszórattak az
atomok közé.

25. Gondold meg mi sok történik mindenikünkben ugyan azon időpontban, mi
a’ testet szinte ugy illeti mint a’ lelket! És illy módon nem fogod
csodálni, ha még sokkal tőbb, sőt minden mi létre jön ezen mindenségben,
mellyet világnak nevezünk, együtt létezik.

26. Ha valaki azon kérdést tenné: mint iratik Antonin neve? Valjon
minden egyes hangot indulatosan ejtenél e’ ki? Hát midőn haragszanak,
ugyan viszont haragszol e’? ’S azon esetben nem fogsz e’ inkább
türelmesen minden betüt előszámlálni? Erről tehát az utóbbi esetben is
megemlékezzél: hogy kötelességed általában egyes részei által
teljesitetik.

Ezekre illő ügyelned ’s meg nem zavarodni, sem a’ neheztelőkre viszont
nem neheztelni, hanem az igaz uton haladni kitüzött czélod felé.

27. Minő kegyetlenség, meg nem engedni az embereknek, hogy az után
törekedjenek, mit hozzájok tartozónak ’s hasznosnak vélnek, és pedig te
némileg nem engeded nékiek azt tenni, midőn neheztelsz, hogy vétkeznek.
Mert midőn vétkeznek általában csak az után törekednek, mit sajátuknak
’s hasznosnak tartanak. – De nem igy van! – Tehát tanitsd őket ’s mutasd
meg nékiek a’ hibát, de harag nélkül.

28. A’ halál megszünteti az érzékek benyomásait, az indulatok ösztönit,
az elme csapongásait ’s a’ testkörüli szolgálatot.

29. Gyalázat, azon életben a’ léleknek kifáradni, mellyben még a’ test
nem fáradt el.

30. Vigyázz, el ne császárosodjál; azon külszint föl ne vedd; mert ez
könnyen megtörténik. Tehát tartsd meg magadat egyszerűen, jól, meg nem
hamisitva, komolyan, pompátlanul, igazságosan, istenfélőn, jóakarón,
szeretettel teljesen és minden kötelességedben állhatatosan. Törekedjél,
hogy ollyan maradj, a’ milyenné a’ bölcsészet tenni akart. Tiszteld az
isteneket, segitsd az embereket. Rövid az élet ’s csak egy gyümölcse van
a’ földi létnek: fedhetlen gondolkozásmód ’s közjóra szolgáló tettek. –
Mindent ugy tégy, mint Antoninus tanitványa, kövesd éber szorgalmát az
okos cselekvényekben, magaviselete mindenkori egyenlőségét, jámborságát,
arcza vidámságát, nyájasságát, hirvágy nélküli lényét, ’s törekvését a’
dolgok visgálatában Ő semmitől nem távozott, mi előtt pontossan
megszemlélte és éretten meggondolta volna. Mi türelmes volt azok iránt,
kik őt igazságtalanul korholták a’ nélkül, hogy őket viszont gáncsolta
volna! Mint nem hirtelenkedett ő soha; és mint nem hallgatott az
árulkodásra! Mi gondosan figyelt erkölcseire és tetteire! Ő nem volt
gunyoló, félénk, gyanakodó, vagy szőrszálhasogató. Mi kevéssel
megelégedett háza, ágya, ruházata, élelme ’s szolgálatára nézve! Mint
kedvelte a’ munkát, ’s mi nehezen haragudott meg! Igy egyszerü élelme
mellett képes volt estélyig egy helyben maradni, a’ nélkül hogy máskor
mint a szokott órában szükségére szoritatott volna. Barátságos
viszonyaiban hű és változatlan volt. Eltürte a’ gondolatira tett szabad
ellenvetést, sőt örült, ha valaki jobbról győzte meg, és istenfélő volt
babonaság nélkül. Kövesd ezeket; hogy te is hasonló jó lélekesméretü
légy midőn végórád föltünik, mint ő.

31. Ébredj és serkentsd föl magadat, ’s ha ébren megesméred, hogy csupa
álom a’ mi nyugtalanit; ugy tekintsd ezt is most éber állapotodban, mint
amazt, (t. i. az éber állapot bajait is csak álmok gyanánt kell
tekinteni).

32. Testből és lélekből vagyok. A’ testnek minden közönyös: mert
megkülönböztetni nem képes; az okosságnak pedig mind az közönyös, mi nem
az ő müve. Minden működései pedig teljesen önmagától függnek. Azonban ez
egyedül az ő jelen működésére vonatkozik; mert mult és jövő munkálatit
jelenleg egykedvüen veszi.

33. Semmi fáradság a’ kéz vagy láb természetével nem ellenkező, mig a’
kéz a’ maga ’s a láb ís a’ maga kötelességét megteszi. Ugy az ember
természetével semmi munka nem ellenkezik; mig megteszi azt, mi az
embernek kötelessége; de ha az nincs természete ellen, nem is rosz
nékie.

34. Mi sok gyönyört élveztek még a’ zsiványok, gonoszok, apagyilkosok,
és zsarnokok is.

35. Nem látod e, miképen a’ müvészek bizonyos pontig a’ tudatlanokhoz
alkalmazzák magokat, de mind a’ mellett müvészetök törvényéhez
ragaszkodnak ’s attól eltávozni nem mernek? Tehát illő e, ha az épitő
mester, vagy az orvos többre becsüli a’ müvészet törvényét, mint az
ember az övejét, melly nékie az istenekkel közös.

36. Asia, Europa, – világ zugai az egész oceán – egy csepje a’
mindenségnek! Athos hegy – egy görönye a’ világnak; a’ jelenkor –
csekélyebb mint az öröklétnek egy pillanata. Minden parányi, változó,
mulandó. Mindennek eredete egyféle: ugyanazon közös világkormányzótól,
vagy közvetlen, vagy szükségképeni következés által. Még az oroszlány
agyara, a’ méreg, és minden mi ártalmas, mint a’ tövisek és mocsárok,
függeléki a’ tetszetesnek és szépnek. Hagyj föl tehát azon balgasággal,
mintha ezek ama lénynyel, mellyet imádsz, semmi összeköttetésben nem
állnának, és gondolj minden dolgok eredetére.

37. Ki a’ jelent látja, mindent látott, mi örök óta lett ’s mi örökké
leend. Mert minden egynemü és egyforma.

38. Sokszor meggondold minden dolgoknak, mik a’ világban léteznek,
összeköttetését ’s egymáshozi viszonyát. Mert némikép mind egymásba
fonódvák, ’s ez által mind egymásiránt barátságosak. Mert az egyik a’
másikból következik, az anyagi világ élénk müködése, viszonos hatása és
egysége által.

39. A’ mit rendeltetésed magával hoz, azon körülményhez alkalmazd magad
és szeresd azon embereket, kiket a’ sors hozzád kötött; de igazán!

40. Minden gép, minden szerszám, minden edény jó állapotban van, ha arra
alkalmas, a’ mire készitetett; és pedig sokszor távol van alkotója. Azon
tárgyokban, miket a’ természet magában foglal, bennök létezik és marad
a’ teremtő erő. Azért annál inkább kell azt tisztelned ’s ugy
vélekedned, hogy ha annak akarata szerint cselekszel, és viseled
magadat, minden saját eszed szerint történik. Hasonlón a’
világegyetemben: itt is minden annak saját lelke szerinti.

41. Ha azon dolgok közül, mellyek nem önkényedtől függnek, valamellyiket
jónak vagy rosznak tartod; ugy illy rosznak reád háromlása, vagy illy
jónak elvesztése miatt szükségkép zúgolódnod kell az istenekre ’s az
embereket gyülölnöd, kik ezeknek okai voltak, vagy jövőre e’ miatt
gyanúsak. És valóban sok jogtalanságot követünk el, midőn ezek után
törekedünk. Ellenben, ha csak hatalmunkban álló dolgokat tartunk jónak
vagy rosznak, ugy nincs többé okunk akár az istent vádolni, akár az
emberekkel ellenségeskedni.

42. Mindannyian egy czélra munkálkodunk; némellyek öntudattal és
akarattal, mások a’ nélkül hogy tudnák. Valamint még az alvók is, ha nem
tévedem Heraclit mondása szerint, munkásak és dolgozó társak abban, mi
a’ világon történik. De mindenik maga módja szerint dolgozik! még az is
nagy hatásu, ki az eseményeken zúgolódik, ellenök szegül ’s akadályozni
törekszik. Mert illyenre is volt a’ világnak szüksége. Egyébiránt csak
vigyázz, kiknek számához csatlakozzál. Mert ama világkormányzó minden
esetre helyesen fog téged használni tudni, és a’ dolgozók ’s munkatársak
sorába tagul felvenni. De te vigyázz, hogy ezen sornak ne olly tagja
légy, mint ama rosz és nevetséges vers a’ szinmüben, mellyről Chrysippus
emlitést tesz.

43. Talán a’ nap az eső szolgálatát akarja megtenni, vagy a’ földét
Aesculap? És minden csillagok, – noha különbözők, nem egy czélra
munkálkodnak e?

44. Ha rólam ’s arról, mi velem történendő, az istenek valamit végeztek:
ugy az ő határzatuk helyes. Mert tanácsban fogyatkozó istent még csak
gondolni sem könnyü; mi ok indithatná őket velem roszat tenni? Mert ők,
vagy az egész, mellyről leginkább gondoskodnak, mi hasznot huzhatna
abból? De ha különösen rólam nem gondoskodnak is, van gondjok az egészre
általában; ’s azért nekem is, a’ szinte az által meghatárzott sorsomat,
örömmel és kedvesen kell fogadnom. Ha pedig semmiről sem rendelkeztek, –
de mi gonosz ezt gondolni is, – miért nékiek az áldozás, imádkozás,
esküvés, ’s egyéb cselekvények, mellyeket mindenikünk, mintha az istenek
jelen volnának ’s velünk élnének, úgy viszen véghez? Ha tehát semminkről
sem rendelkeztek, ugy tőlem függ határozni, ’s nekem itt a’ hasznosat
kell tekintetbe vennem. Az hasznos pedig minden lénynek, mi
szerkezetével és természetével megegyező. Az enyém okos természet és
közjóra törekedő. Országom és hazám pedig, ugy mint Antoninusnak Róma,
úgy mint embernek a’ világ. Tehát csak a’ mi ezen társaságoknak hasznos,
csupán az jó nekem.

45. A’ mi csak minden egyessel történik mind az hasznos az egésznek, és
még, – mit szoros visgálat után mindenütt ugy fogsz találni, – valami az
emberrel történik az más embereknek is hasznos. Itt tudnillik közönséges
értelemben kell a’ hasznost az eszközökről venni.

46. Valamint a’ szinkör ’s hasonló helyek mutatványai kellemetlenek
neked; ’s mint ott az örök egyféleség és hasonlóság meg unatják a’
nézést; ezt tapasztalod az egész életben is. Fölötted, alattad, minden
ugyan az, és ugyanazon anyagból való. De tehát meddig?

47. Meggondold gyakran mint haltak meg minden sorsu, különféle
foglalatosságu, ’s minden nemzetbeli emberek, Szálj igy le Philistion,
Phoebus és Origanionhoz. Aztán más osztálybeliekhez is fordulj. De
nekünk oda kell költözködnünk, hova annyi nagy szónokok, annyi komoly
bölcsek vándoroltak, Heraclitus, Pythagoras, Socrates, továbbá annyi
régi hősek, annyi későbbi vezérek és uralkodók, ezeken kivül még egy
Eudoxus, Hypparchus, Archimedes és sok más éles, fellengős, munkás,
ügyes ’s magukban bizakodó elmék; sőt ama’ gúnyolói is ezen mulandó és
egynapi életnek, minő Menippus és más hozzá hasonlók. Mind ezekről
gondold meg, hogy régen fekszenek; és mi rosz éri őket azért ’s azokat
kiknek nevei nem emlegettetnek? Tehát csupán egy nagyra becsülendő: hogy
a’ valóhoz és igazsághoz hiven, még a’ hazugok és csalárdok közt is, jó
akaratot gyakorolj.

48. Midőn föl akarod magadat viditni, elmélkedjél a’ veled élők
erényiről; egyiknek munkássága, másiknak szerénysége, egy harmadiknak
bőkezüségéről ’s másoknál egyébről. Mert semmi nem gyönyörködtet
annyira, mint az erény példái, mellyek kortársaink erkölcseiben föl
tünnek, és lehető legnagyobb számban szemünkbe ötlenek. Azért mindig
szemeid előtt tartsd őket.

49. Talán megkeserit, hogy csak annyi és nem háromszáz font nehéz vagy?
Szinte olly kevéssé tehát az, hogy csak annyi és nem több évekig fogsz
élni. Mert mint a’ termetből, ugy az időből is annyival elégedjél meg,
a’ mennyi neked rendeltetett.

50. Másokat az igazság felöl meggyőzni törekedjünk. De akaratuk ellenére
is azt cselekedd, mit az igazság törvénye kiván. Ha valaki erővel
ellentáll, folyamodjál a’ türelem és lelki nyugalomhoz ’s az
ellenszegülést használd föl más erényhez. Megemlékezzél arról is, hogy
csak föltételileg fogsz a’ dologhoz, ’s az után nem vágyol, mi
lehetetlen. De tehát mire? Illy eltökélésre: ezt eléred, ha azok, mikre
vágytál nem teljesednek.

51. A’ nagyravágyó mások magaviseletébe helyzi önjavát; a’ kicsapongó
saját szenvedélyibe, az okos pedig tetteibe.

52. Szabadságodban áll egy vagy más tárgyról semmit sem itélni, ’s igy
a’ lelket föl nem háboritni, mert magokban a dolgokban nincs olly erő,
melly itéletünket kicsikarná.

53. Szokjad meg másnak beszédire feszitett figyelmet forditni ’s a’
mennyire lehet a’ szólónak leszállani lelkébe.

54. Mi a’ rajnak nem hasznos, a’ méhnek sem használ.

55. Ha a’ kormányost a’ hajósok, az orvost a’ betegek kárhoztatnák,
valjon kire figyelnének másra? Vagy mint vihetnék ők azt véghez, mi a’
hajósoknak szerencsét, a’ betegeknek gyógyulást szerez.

56. Azok közül, kikkel együtt jöttem e’ világra, már mi sokan
eltávoztanak.

57. A’ sárgaságban sinlődőknek a’ méz keserünek tetszik; a’ dühös
kutyától megmarottaknak irtózatos a’ viz; a’ gyermekeknek pedig a’ lapta
szép; tehát miért neheztelsz bár kire? Vagy csekélyebb hatásunak véled e
a’ lelki hibát, mint a’ sárgaságban szenvedőnél az epét, vagy a’
megmarottaknál a’ mérget.

58. Természeted törvénye szerint élni mi sem gátolhat; a’ köztermészet
törvényén kivül pedig misem történik veled.

59. Minők, kiknek tetszeni vágynak? és mi czélból? és melly tettek
által? Mi hamar eltemetend az idő mindeneket! és mi sokat eltemetett
már!




Hetedik könyv.

1. Mi a’ gonoszság? Nem egyéb, mint a’ mit sokszor láttál. Minden
eseménynél szemed előtt legyen ezen gondolat: olly valami az, mit
sokszor láttál. Fent és alant, mindenütt ugyanazt fogod találni, a’
mivel a’ régi közép ’s jelenkori történetek tömvék ’s mivel az országok
és családok teljesek; semmi sem uj, megszokott és mulandó minden.

2. Elveidet mint lehetne kiirtani, ha a’ velök megegyező fogalmak nem
oltatnak ki, mellyeknek fölélesztése tetszésedtől függ? – Ugy
vélekedhetem ezek felől, mint nekem kell. Ha ezt tehetem, miért
nyugtalankodom? Mi a’ gondolkodó elmén kivül van, az általában nem is
illeti az elmét – Igy érezz és állni fogsz. – Hatalmadban van ujéletet
kezdened. Nézd ismét a’ tárgyokat olly szempontból mint egykoron. Mert
abban áll újjan élni.

3. Hiú fényüzés, színi előadások, nyájak, csordák, bajvivások, kutyáknak
vetett csont, halastóba szórt morzsák, hangyák nyomorai ’s
teherviselései, megijedt egerek futkozásai, dróton mozgatott bábok.
Tehát ezekben józan légy és nem szenvedélyes. Tudjad meg azonban, hogy
annyit ér mindenki, a’ mennyit érnek azok, mikért fáradozik.

4. A’ beszédnél a’ kifejezésekre; minden szándéknál a’ tettre figyelj.
Egyiknél nézd hova czéloz, másiknál pedig vigyázz mit jelent?

5. Valjon eszem elégséges e erre vagy nem? Ha elégséges, használom ezen
munkára mint egy eszközt, mit a’ természet adott; ha pedig nem
elégséges, vagy által adom azt annak, ki jobban elvégezheti mint én,
hacsak máskép tisztemhez nem tartozik; vagy megcsinálom a’ mint tudom,
és segitségül veszem azt, ki eszméimet használva, képes teljesitni, mi
a’ közügyre nézve korszerü és hasznos. Mert mit magam vagy más által
cselekszem, arra szabad egyedül irányozva lennie, mi a’ közre hasznos ’s
vele öszhangzó.

6. Mi sokan, megéneklettek egykoron, már feledésnek adattak által? Mi
sokan, a’ megéneklőkből, letüntek régen?

7. Ne szégyeneld a’ segitséget. Mert feltételed, kötelességedet
teljesitni, mint katona az ostromban. Mit árt, ha sántán a’ várfokra
felmenni magad nem birsz, de mással arra képes lennél?

8. A’ jövendőért ne aggódjál: mert nékie, ha szükséges leend, ugyan azon
észszel fölfegyverkezve fogsz elébe lépni, mit most a’ jelenre nézve
használsz.

9. Minden kapcsolatban van egymással, és ezen kötelék szent és semmi nem
idegen egymáshoz! Mert össze van szerkesztve, és ugyanazon világot
diszíti. A’ világ pedig egy mindenekből, isten egy mindenekben, és egy
az anyag, és a’ törvény egy, minden eszes lények okossága közös, és egy
az igazság, valamint tökélye egy minden rokon ’s ugyanazon okosságból
részesült lényeknek.

10. Minden anyagi hamar eltünik az egésznek őselemében; és minden működő
erő az egyetem’ okosságába gyorsan vissza vétetik; és minden emlék
gyorsan megtalálja az örök időkben a’ feledékenység sirját.

11. Okos lénynél a’ természet szerinti cselekvény egyszersmind okosság
szerinti is.

12. Állani vagy tartatni?

13. Mint összefüggő testekben a tagok, hasonlón állanak szétválasztva az
okos lények egymáshoz, lévén közös működésre rendelve. E’ gondolat annál
nagyobb benyomást teend elmédre, ha gyakran igy fogsz szólni magadhoz:
tagja vagyok az okos lények rendszerének! Ha csak ‚részének‘ mondod
lenni magad, szivedből nem szereted az embereket. A’ jó tett még nem
gyönyörködtet önmagában, csak ugy teljesited mint hozzád illőt, nem ugy
mint jótéteményt magadiránt.

14. Érje mi akarja kivülröl azon részeket, mellyek illy eseményeknek
kitétetvék. ’S ezek, ha akarnak panaszkodjanak szenvedésök fölött. Ha
csak én azon véleményben nem vagyok, hogy rosz az, mi velem történt, ugy
sértve nem vagyok. Tölem függ pedig annak nem tartani.

15. Bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem jónak kell lennem. Mintha
az arany vagy a’ smaragd vagy a’ porphyr mindig azt mondaná: bár mit
tegyen vagy beszéljen más, nekem smaragdnak kell lennem és saját
szinemet megtartanom.

16. Az elme nem maga nyugtalanitja e önmagát? például, nem maga dönti e
önmagát félelembe, szomoruságba? Ha más őt ijeszteni vagy szomoritni
képes, ám tegye! Mert ő saját gondolatival illy indulatokra magát nem
inditja. A’ test, hogy ne szenvedjen gondoskodjék maga, ha tud, és
panaszkodjék ha szenved. Az elme pedig, melly fél, szomorkodik, ’s mind
ezekről képzelődik, mit sem szenved, ha csak magad illy véleményre nem
birod. Önmagában szükség nélkül van az elme, ha csak önmagának szükséget
nem teremt. Épen azért sem nyugtalansága sem akadálya, ha csak önmagát
nem zavarja vagy hátráltatja.

17. A’ boldogság jó nemtő vagy józanság. Tehát mit csinálsz itt
képzelet? Távozzál, az istenekre! mikint jövél. Mert reád semmi
szükségem; jövél régi szokás szerint; nem haragszom reád; csak távozzál!

18. Valaki fél a’ változástól. Pedig mi történhetik változás nélkül? ’S
igy mi kedvesebb, mi inkább sajátja az egyetemes természetnek?
Fürödhetel e, ha csak a’ tüzifa át nem változik? Táplálkodhatol e, ha
csak az étkek által nem változnak? Vagy más hasznos jöhet e létre
változás nélkül? Tehát nem látod e, hogy a’ te elváltozásod is hasonló,
’s az egyetemes természetnek hasonlón szükséges?

19. A’ világ egyetemén mint egy folyam árján mennek által minden testek,
és, mikint tagjaink egymás között, az egészszel kapcsolatban vannak ’s
együtt működnek. Hány Chrysippot, hány Socratest, hány Epictetet nyelt
el már az idő? Ez legyen minden ember minden tárgy szemléleténél
előtted.

20. Engem csupán egy aggaszt, nehogy magam valamit tegyek, mit az ember
szerkezete nem akar, vagy igy nem akar, vagy most nem akar.

21. Nem sokára mindeneket elfeledsz. ’S csak hamar mindenek elfelednek
téged.

22. Sajátsága az embernek, megbantóit is szeretni Ez pedig ugy történik,
ha eszedbe jut, hogy rokonaid, hogy tudatlanságból ’s akaratlanul
vétkeznek, hogy rövid időn mindenitek meghaland, és, a’ mi fő, hogy
téged nem kárositott meg ellened: mer elmédet roszabbá nem tette, mint
minő előbb volt.

23. Az összes természet a’ mindenség anyagjából, mint, viaszból, majd
egy lovat képez; majd ezt mintegy összeolvasztja ’s anyagjából egy fát
termeszt, aztán embert, aztán más valamit. ’S ezek mindegyike csak igen
rövid időn létezik. De a’ szekrénynek a’ szétbontatás épen olly kevessé
bántalom, mint összerakatása nem volt az.

24. A’ tekintet zordonsága igen természetelleni, minthogy sokszor általa
az arcz nyájassága elhal, és annyira ki alszik, hogy többé földeritni
nem lehet. Épen ebből értheted, hogy okosság elleni. Mert ha valaki úgy
elfásitá arczát, hogy még a’ bün érzete is elhagyá, mi oka még az
életre?

25. Mindent, mit látsz, hamar el fog változtatni az egészet kormányzó
természet. ’S anyagjából másokat teremtend, ’s ezekéből ismét másokat,
hogy mindig megujuljon a’ világ.

26. Midőn valaki vétkezik ellened, mindjárt visgáld, a’ jóról vagy
roszról minő véleményben követte légyen el azt. Mert ezt látván
könyörülsz rajta és sem csodálkozni, sem haragudni nem fogsz. Mert talán
vagy ugyanazt, mit ő, vagy más valami hasonlót te is jónak tartasz és
akkor meg kell bocsátanod nékie; vagy pedig illyeseket sem jónak sem
rosznak nem tartasz ’s ekkor balvéleménye iránt méltányos lész.

27. Ne a’ hiányzóra gondolj, hanem a’ mid van. Ebből pedig a’
legkedvesbet válaszd ki, ’s képzeld magadnak azon szorgalmat, mit
megszerzésére forditanál, ha nem birnád. Azonban őrizkedjél, nehogy mig
bennök gyönyörködöl, hozzá ne szokjál őket túlbecsülni; minthogy akkor
nélkülözésök megzavarna.

28. Vonulj önmagadba, mert az uralkodó okosság olly természetü, hogy
igazságos tette ’s ebből eredő nyugalma által önmagának elégséges.

29. Irtsad ki a’ képzeletet; csillapitsd az indulatokat; szoritkozzál a’
jelenre; vizsgáld meg mi történik veled vagy másokkal; oszsz föl ’s
különits el minden tárgyat anyagra és alakra; gondolj az utolsó órára;
mi más vétke, hagyd ott hol az történt.

30. Forditsd figyelmedet arra, a’ mi mondatik és szálj le elméddel a’
tényekbe ’s azok okaiba.

31. Ékességed legyen egyszerüség, szerénység, ’s közönyösség az iránt,
mi az erény ’s bün között középen áll. Szeresd az emberi nemet;
engedelmeskedjél istennek. – Minden bizonyos törvény szerint megyen; igy
szól az. De hát ha csak az anyagiak? Elég megemlékezni, hogy mindennek
meg van törvénye, vagy csak keveset kivéve.

32. A’ halált illetőleg: akár szétszóratás, vagy parányokra fölbomlás,
vagy kiürités legyen; még is vagy kioltás az vagy által tétel.

33. A’ fájdalomról. Az eltürhetlen meg öl; a’ tartós pedig eltürhető. És
az elme önnyugalmát meggyőződése által fentartja ’s roszabbá nemesb
részed nem lesz. Ám tegyenek azon tagok, mellyeket fájdalom ért, ha
tudnak, fölötte panaszt

34. A’ dicsőségről. Nézd elméjöket, minők mit kerülnek, mit keresnek.
Továbbá: mint a’ homok halmok, egymásra hordatva, az előbbieket
eltemetik, ugy az emberi életben, az előbbiek a’ következők által
gyorsan elfedetnek.

35. Platoból: Egy kitünő elméjü ’s éles látásunak, ki minden időn ’s
minden anyagon keresztül hat, valjon fog e’ az emberi élet valami
nagynak látszani? Lehetetlen; volt a’ válasz. Tehát a’ halált sem
tartandja valami rémitőnek? Épen nem.

36. Antisthenestől: Királyhoz illő, midőn jót tesz roszúl hallani.

37. Rút dolog, hogy az arcz, az észnek engedelmeskedve, ennek akaratja
szerint alakul és disziti föl magát, az ész pedig önakaratjához nem
alkalmazkodik, ’s a’ szerint nem ékesiti föl magát.

38. A’ dolgokra haragudni balgaság: mert azok semmivel nem gondolnak.

39. A’ halhatatlan isteneknek ’s nekünk adj örömöket.

40. Arasd az életet, hasonló az a’ szemteljes kalászokhoz: míg azok
megérnek, ezek már elhervadnak.

41. Ha engem ’s gyermekimet elhagyják az istenek, oka van ennek is.

42. A’ jó ’s igaz tőlem van.

43. A’ panaszlókkal ne jajgass és meg ne indulj.

44. Plató mondása. Én annak ezen érvényes okot vetném ellene: Illetlenül
szólsz ember, midőn azt véled, hogy az, ki csak valamire való,
tekintetbe veszi az életet vagy halált, ’s nem néz inkább arra, ha
cselekedvén, jót vagy roszat mivel e’? ha az jó vagy rosz embernek tette
e?

45. Ugyanazé. Mert ugy van az Atheneiek valóban, a’ hová valaki vagy
azon véleményben állott, hogy ő legjobb, vagy a’ fejedelem által
állitatott, ott, mint nekem látszik, veszély között is meg kell
maradnia, és sem a’ halált, sem mást, kivevén a’ gyalázatot, tekintetbe
vennie nem szabad.

46. Ugyanazé. De vizsgáld, o boldog, ha a’ jó nem áll e’ másban, mint
fentartani vagy fentartatni. Mert ki igazán ember, nem kivánand illy
vagy amolly hosszan élni, gyáva szeretettel nem függend az életen, hanem
az istenekre hagyja ezt, és elhiszi az asszonyoknak is, hogy sorsát
senki el nem kerüli, ’s csak arra ügyelend, hogy kiszabott életidejét
mint élje le legjobban.

47. Vizsgáld a’ csillagok futását, mintha velök együtt forgattatnál!
Tartsd eszedben mindig az elemek egymásba által változását. Illy eszmék
kitisztitnak a’ földi élet salakjaitól.

48. Szépek Plato e’ szavai: Ki az embereket beszéde tárgyává teszi,
annak mintegy magasb szempontból kell által tekintni földi viszonyaikat,
gyüléseiket, hadaikat, földmivelésöket, nőszüléseiket, békekötéseiket,
születésöket, halálukat, törvényszéki vitáikat, a’ puszta tájakat, az
idegen népek különféle szokásait, ünnepeit, temetkezéseit, vásárait,
egyszóval azon összes vegyületet, azon ellenkező dolgok egyesültét egy
világba.

49. Tekintsd a’ multat, a’ kormányok annyi változásait. A’ jövőt is
előre láthatod, mert minden hasonló nemü leend ’s a’ jelen események
szabályitól nem térend el. Azért ugyanannyi, ha az emberi életet negyven
vagy tizezer esztendeig vizsgálod: mert mit fogsz többet látni?

50.

  Mi földből jött, az ismét földbe száll
  És a’ mi égi magból származott
  Az vissza ismét a’ mennyekbe tér.

Vagy az összekötött parányok szétoldatása ez, vagy az érzéktelen elemek
némi szétszóratása.

51.

  Étel ’s ital ’s varázsszerekkel él,
  Utból kitér, hogy el ne érd, halál;
  – De istenin lengő lehelleted’
  Kinok ’s könyűk közt türni kénytelen.

(Euripid)

52. Vitézebb valaki, de ne legyen nyájosb mint te, ne szerényebb, ne
türelmesb bár mi eseményeknél, ne engedékenyebb mások hibái iránt.

53. Hol egy dolgot az istenek és emberekkel közös okosság szerint
bevégezhetni, ott mi sem rémitő. Mert hol egy szerencsés ’s állapotunk
természete szerint haladó működés gyümölcsét elérhetni, ott semmi
veszteség gyanuja nincs.

54. Mindenütt ’s mindenkor egészen tőled függ, mind jelen állapotodban
istenfélőn megnyugodni, mind kortársaiddal jogszerün bánni, mind jelen
nézetidet gondosan átvizsgálni, nehogy valami észrevétlenül lopódzék be.

55. Ne tekintsd mások vezéreszméit, hanem nézz egyenest azon czélra,
hova a’ természet vezet, tudnillik a’ mindenség természete az
eseményeknél fogva, ’s a’ tiéd kötelességeid által Az pedig mindenki
kötelessége, mí szerkezetével megegyező. A’ többi lények pedig az
okasakért teremtettek, mint általában a’ rosz a’ jobbért, az okosak
pedig egymásért. – Az ember szerkezetében tehát legfőbb a’ társasélet.
Második pedig, daczolni a’ testi szenvedélyekkel. Mert az okos és
értelmes indulatnak sajátsága, magát korlátozni, és sem az érzékek sem
az ösztön kivánságainak nem engedni. Mert ez mindenik állati. Az ész
pedig főnökösködni akar ’s magán ezek által uralkodni nem enged; ’s ez
igazságos: mert arra született, hogy mind ezeket hasznára forditsa.
Harmadik egy okos lény szerkezetében, hogy tévedéstől ’s hibától ment
legyen. Ezen elsőbbségekkel ékesitve járjon a’ kormányzó ész az egyenes
uton, ’s birja mind azt mi övé.

56. Mintha már meg haltál ’s csak mostanig éltél volna, mi mintegy
fölöslegből még hátra van, természetszerűn éld által.

57. Csak azt szeresd a’ mi téged ér, ’s mit sorsod ád; mert mi
öszhangzóbb veled.

58. Mindennél a’ mi ér, azokat szemeid előtt tartsd, kiket ugyan az
érvén, fölötte nehezteltek idegenkedtek, ’s panaszkodtak. És most hol
vannak ők? Sehol. Tehát miért akarod hasonlón viselni magad? ’s miért
nem hagyod azon idegen indulatokat inkább azoknak, kik illy módon
magokat ’s másokat fölinditnak, magad csak azzal foglalkodván, mint
fordisd azon eseményeket nemesen hasznodra? Mert van olly nemes
használat, mi által munkásságodnak anyagul szolgálnak. Csak légy
figyelmes és törekedjél, hogy minden cselekvénynél mint becsületes ember
állhass magad előtt. Emlékezzél meg e’ két szabályra, ’s hogy
cselekvényed tárgya mindig bir érdekkel.

59. Tekints belsődbe. Belől van a’ jónak forrása, ’s örökre folyhat, ha
mindig ásod.

60. A’ testnek is szilárdsággal kell birni, hogy sem mozgásában, sem
állásában szabálytalanságot el ne áruljon. Mert mint az ész, az
arczvonalokban mutatkozik, ’s a’ gondolkodást ’s becsületességet bennök
kifejezi, ugy valami hasonlót lehet az egész testre nézve várni. De mind
ezekre mesterkéltség nélkül kell ügyelni.

61. Az élet mestersége a’ viváséhoz hasonlóbb, mint a’ tánczoláséhoz.
Mert várotlan megtámodásokra is készen kell lenni, és rendűletlenül
megállani.

62. Gondold meg mindenkor azok tulajdonit és elveit, kiknek helyeslése
után törekszel. Mert sem akaratlan hibáik miatt haragudni, sem
helyeslésökre vágyni nem fogsz, ha véleményeik és szenvedélyeik
forrásait látod.

63. Minden lélek, ugymond Plato, akaratlanúl fosztatik meg az
igazságtól. Hasonlón a’ jogosság, mérséklet, méltányosság ’s más illy
erényektől. Igen szükséges erre mindenkor megemlékezned: ugy mindenek
iránt szelidebb lész.

64. Minden fájdalomnál legyen előtted, hogy az nem becstelenitő ’s a’
kormányzó észt roszabbá nem teszi; mert azt sem önmagában, sem
társadalmi viszonyában tekintve, meg nem ronthatja. A’ legtöbb fájdalmas
érzelmeknél már Epicur mondása megnyugtathatna, hogy azok sem
elviselhetlenek, sem öröké tartók, ha megemlékszel határaikra és semmit
hozzájok nem koholsz. Arrólis megemlékezzél, hogy sok, mi a’ fájdalommal
egyenlő, nekünk észrevétlenül okoz kellemetlenséget, p. o. az álom, a’
nagy hőség, az étvágy hiánya. Mihelyt tehát illyesmi terhedre van, mond
magadnak: hogy a’ fájdalom alatt roskadozol össze.

65. Vigyázz, nehogy az embertelenek iránt ugy viseld magad, mint ezek az
emberek iránt.

66. Honnét tudjuk, ha Telauges nem volt e’ nemesebb jellemü, mint
Socrates? Mert nem elég, hogy Socrates dicsőségesebben halt meg, hogy a’
sophistákkal ügyesebben vitatkozott, hogy a’ legnagyobb hidegben az éjet
nagyobb türelemmel tölté a’ szabad ég alatt, hogy ama Salamisit vissza
hozni rendelő parancsolatnak nemesebben szegült ellene, és (mit azonban
ha igaz volna is, alig lehetne hihetőnek tartani) hogy ő az utczán
büszke léptekkel járkált; hanem inkább azt kell visgálni minő volt
Socrates lelke? Megelégedetté tehette e, ha embertársaihoz igazságos ’s
az istenek iránt kegyes volt? Mások roszaságának nem hizelgett e soha?
Az egésztől reá mért sorsot nem fogadta e’ idegenkedve, ’s nem viselte
e’ mint valami eltürhetlent ’S nem engedte e’ a’ testecske szenvedésiben
részt venni a’ lelket.

67. A’ természet nem vegyitett ugy a’ tömeggel össze, hogy magadat saját
határid közé vissza nem vonhatnád, ’s magad űgyeít önmagad el nem
végezhetnéd. Mert igen könnyen megtörténhető, hogy valaki isteni ember
legyen, és senkitől ollyannak el nem esmértetik. Emlékezzél meg arra
mindig, hogy a’ boldog élethez csak kevés szükséges, és hogy azon
reménnyel fölhagynod nem szabad, mi szerint, szabadelmü, szerény,
községbarát, és az istenség iránt engedelmes ember lehess, ha mindjárt
azon kétségbe kellene is esned, hogy a’ vitatkozásban vagy a’
természettanban nagyra vihesd.

68. Semmi hatalom nem gátolhat, a’ legnagyobb lelki derültségben élni,
ha bár minden még olly igen ellened emelje is szavát; ha bár vad állatok
eltépik is a’ tégedkörnyező tömeg tagjait. Mert mi gátol, hogy elméd,
mind e’ mellett magát nyugodtan tartsa, a’ körülmények fölött igazán
itéljen, ’s a’ nyujtott alkalmat czélszerüen használja? hogy az itélet
igy szóljon az eseményhez: te ez vagy valóban, ha bár a’ képzeletnek
máskép látszol is? hogy a’ tényerő az alkalomnak mondja: épen téged
kerestelek? Mert a’ jelen mindenkor nyujt anyagot nekem, okszerü és
házafiúi erénynek gyakorlatára, röviden olly müvészetnek, melly egy
emberhez vagy istenhez méltó Mert minden esemény vagy az istenre, vagy
az emberekre vonatkozik. Egy sem hallatlan, vagy nehezen kezelhető,
hanem inkább esméretes és könnyü.

69. Az erkölcsi tökély azt hozza magával, hogy minden napot, mintha az
utolsó volna, úgy töltsünk el, ingerlettség, bágyadtság, ’s képmutatás
nélkül.

70. Az istenek, halhatatlan létökre nem elégedetlenek a’ miatt, hogy
olly végtelen időn által; annyi gonosztévőt kell eltürniök, sőt
míndenképen gondjokat viselik; és te, ki olly hamar meg fogsz szünni ’s
ki szinte egyike vagy a’ vétkezőknek, te akarnál kifáradni?

71. Nevetséges nem saját roszaságát kerülni, mi lehető, hanem másokét,
mi lehetlen.

72. Mit az okosság és közszellem okszerünek és közhasznunak nem talál,
azt józanon tartja maga alattinak.

73. Ha te jót tettél, ’s egy másik jótéteményben részesült, miért
keresz, mint egy bolond, még valami harmadikat, legyen az jó tetted
dicsérete vagy viszonzása.

74. Senki nem fárad bele, önhasznát keresni: a’ természetszerü
cselekvény hasznot hoz; tehát fáradhatlan légy hasznot keresni, másoknak
hasznot hajtván.

75. Az egyetemes természet eltökélé egykor magát világot alkotni. Most
pedig, vagy minden, mi történik, szükségképi következmény szerint
leszen; vagy még a’ legfőbbek is, mikre a’ világot kormányzó ész kitünő
figyelmét forditja, minden okszerüség nélkül léteznek. Sok esetben
vidámabbá teend, ha erre megemlékszel.




Nyolczadik könyv.

1. Az is a’ hiu dicsvágy elnyomására szolgál, hogy nem tölthetted egész
éltedet, legalább nem gyermekséged óta úgy, mint philosoph. Tehát
egyszer már annyira ki jöttél a’ sorból hogy egy bölcsnek hirét nem
igényelheted Ennek világi helyzeted is ellene küzd. Ha tehát valóban
átláttad, miben áll a’ fő dolog, ugy hagyj föl minden dicsvággyal, ’s
elégedjél meg azzal, hogy mi éltedből talán még hátra van, azt a’
természet akarata szerint töltsed el. Arra ügyelj tehát, mit kiván az,
és – félre minden egyébbel. Hiszen saját tapasztalásod mondja, milly sok
utakon jártál a’ nélkül hogy a’ boldogságot meglelted volna: sem
mesterséges okoskodásokban, sem gazdagságban, sem hirben, sem kéjekben,
sehol sem. – Hol van tehát? Azon tettekben miket az emberi természet
követel. – Mint fogjuk ezeket gyakorlatba venni? Ha bizonyos elvekhez
ragaszkodunk, mellyekből vonszalmak és cselekvények származnak. – Minő
elvek azok? Mik a’ jóra és roszra vonatkoznak; hogy tudniillik az
emberre nézve semmi nem jó, mi őt igazságos, mértékletes, szilárd és
szabaddá nem teszi, és semmi nem rosz, mi a’ nevezett tulajdonok
ellenkezőjét nem okozza.

2. Minden tettnél kérdezd magadtól: mint leszen az reám nézve? Meg fogom
e bánni? – Nem sokára – aztán meghalok és mindennek vége! Mit kivánok
tehát többet, mint hogy jelen cselekvényem egy okos és társas lény
cselekvénye legyen, melly az istenséggel ugyan azon törvény alatt áll.

3. Alexander, Cajus és Pompejus – mik ők Diogenes, Heraclit és
Socrateshez képest? Ezek esmérték a’ tárgyokat, azoknak működő erejét és
alkatrészeit; és vezérelveik mindig ugyanazok voltak. De amazok, mi sok
fölött voltak aggodalomban? mi sokhoz szolgailag lekötve?

4. És ugyanazt fogják cselekedni, ha megpukkadsz is fölötte.

5. Az első, hogy ne engedd magad megzavarni! mert minden az egésznek
természete szerinti. És rövid időn sehol sem létezel, olly kevéssé nem,
mint Trajan és Augustus. – Azután figyelmezz tetteidre, mindenkor
meggondolván, hogy becsületes embernek kell lenned, és mit az ember
természete tőled kiván, azt tedd folyvást, és ne szólj egyebet, mint mi
neked legigazságosbnak látszik és pedig nyájosan, szerényen ’s tettetés
nélkül.

6. Az egyetemes természet munkája, az itt lévő tárgyokat, által helyezni
más hová, elváltoztatni, innen eltakaritni, ott előteremteni Minden
változat! – nem kell tehát félni, hogy valami uj történik. Minden
megszokott! Minden hasonló törvényekhez kötve!

7. Minden természet elégedett, ha czélját eléri. Az okos természet ezt
eléri, ha gondolkodásába semmi hamisat és bizonytalant föl nem vesz,
vágyait csak közhasznu tettekre irányozza, hajlamát vagy ellenszenvét
egyedül azokra szoritja, mellyek hatalmában vannak. ’s a’ közös
természettől minden reá mért sorsot kedvesen fogad: mert ő ennek egy
része, mint a’ levél a’ növényé, csak azon különbséggel, hogy a’ levél
egy érzéketlen, okosság nélküli ’s akadályoknak alá vetett természetnek
része; az emberi természet ellenben része egy minden akadályon
fölülemelkedett okos ’s igazságos természetnek: ez pedig minden lénynek
saját értéke szerint oszt időt, anyagot, alakot, tehetséget, jó és bal
sorsot. Ezen aránylagos rész fölfedezése végett, a’ lényeknek nem egyes
sajátságait kell összehasonlitnod, hanem azokat egybevéve, mind, a’
másiknak összeségével.

8. Még csak nem is olvashatsz! – De tartóztathatod magadat a’
rágalmaktól, kellemes ’s kinos érzelmeken fölülemelkedhetel, szemtelenek
’s hálátlanok iránt türelmes lehetsz, sőt mi több, jót is tehetsz velök.

9. Senki ne halljon tőled soha panaszt az udvari vagy saját életedre.

10. A’ bánat némi önkorholat, valami hasznosnak elmulasztása miatt. A’
jó pedig szükségkép hasznos is, ’s azért a’ jó és nemes embernek
gondoskodását követeli. De egy jó és nemes ember soha sem fogja
megbánni, hogy egy érzeki kéjt elmellőzött. Tehát a’ dorbézolás sem nem
hasznos valami, sem nem jó.

11. Ez itt – mi önmagában? sajátlagos szerkezete után? minő lényege vagy
anyaga? minő alakja? mit csinál e’ világon, és mennyi ideig tart?

12. Midőn az álmat nehezen hagyod el, emlékezzél meg, hogy közhasznu
tények teljesitése sajátlagos szerkezeteddel ’s emberi természeteddel
megegyező, hogy ellenben az álom az állatokkal közös. A’ mi pedig
mindenkinek egyéni természetével megegyező, az annak inkább sajátsága,
nékie alkalmasb, sőt kellemesb is.

13. Mindenkor ’s minden fogalomnál szemeid előtt tartsd a’ természet, az
erkölcstan és a’ dialectica elveit.

14. Ha valakivel találkozol, legott igy szólj magadhoz: minő elvei
vannak ennek a’ jórol és roszról? Mert, kinek a’ kéjről és fájdalomról
vagy ezek okairól, a’ becsületről és becstelenségről, az életről és
halálról illyen fogalmai vannak, nem csudálhatod ’s nem látszhatik
különösnek, hogy az igy cselekszik. Sőt eszembe jut, hogy ő kénytetik
igy cselekedni

15. Megemlékezzél, hogy épen olly rút, a’ fölött idegenkedést
nyilvánitni, hogy a’ világ azt termeli a’ minek termelésére kepes, mint
a’ fölött, hogy a’ figefa figét terem. Egy orvoshoz ’s kormányoshoz
illetlen volna, ha az egy hideglázas ’s ez egy ellenszél fölött
csudálkoznának.

16. Megemlékezzél, hogy véleményid változtatásánál ’s mások tanitásai
iránti engedékenységed mellett, még is teljes szabadságodat
fentarthatod: mert a’ te müved ez is, melly saját szándékod ’s itéleted
szerint, ’s igy lelkeddel megegyezőleg vitetik véghez.

17. Ha hatalmadban van, miért teszed? Ha mástól függ, kire panaszkodol?
A’ parányokra? vagy az istenekre? Mindenik ostobaság. Senkire nem kell
panaszkodni. Ha teheted, javitsd meg az alkotót; ha ezt nem tudod, ugy
javitsd meg a’ müvet magát; ha ezt sem tudod, – mit használ a panasz?
Pedig hijában mit sem szabad tenned.

18. A’ mi meghal nem esik ki a’ világból. Ha pedig itt marad, ugy itten
is változtatik el, ’s oldoztatik föl veled és a’ világgal közös
elemeibe. Ezek is elváltoztatnak ’s még sem zúgolódnak.

19. Minden lény, például a’ ló, a’ szőlőtő, valami czélra létezik. Mit
csudálkodol. Maga a’ nap megmondja neked hogy bizonyos működésért
létezik, ’s igy a’ többi istenek is. És te mi végre? talán csupa
élvezetért? Gondold meg, ha eszméleted helyesli e ezt.

20. A’ természet, mint az, ki a’ labdát földobja, tekintettel van
mindenre, ugy a’ végére mint kezdetére ’s haladására a’ dolgoknak. Mi
haszna a’ labdának midőn fölemelkedik, vagy mi kára, midőn alá száll,
vagy földre esik. Mi haszna a’ buboréknak, melly még egész, vagy mi kára
melly már elpattanik? Hasonlót lehetne a’ világosságról mondani.

21. Forditsd ki a’ testet és szemléld meg, mint van mint leszen, ha kor,
betegség, vagy kicsapongás fölemészti! Rövid ideig tart, mind a’
dicsérőnek, mind a’ dicsőitettnek élete; úgy azé is, ki megemlékezik ’s
a’ ki emlegettetik. Azonkivül ezen éghajlatnak csak egy zugában történik
ez, ’s még itt sincsenek mind egy értelemben egymással, sőt sokan
önmagokkal sem; pedig az egész föld csak egy pont.

22. Figyelmezz arra, mivel találkozol, legyen az tett, itélet, vagy
kifejezés. – Ezeket méltán szenveded te, ki inkább akarsz hónap jóvá
lenni, mint sem ma.

23. Cselekszem valamit, ugy az emberek segitésére vonatkozólag teszem
azt; – ér valami, úgy fogadom azt tekintettel az istenekre ’s mindennek
közös kutfejére, honnan minden események szármoznak.

24. Mit látsz a’ fürdésnél? Olajat, verejtéket, piszkot, tisztátlan
vizet; mind kellemetlen dolgok. Hasonló nemü az életnek minden része és
minden, mivel benne találkozunk?

25. Lucilla látta Verust meghalni; aztán Lucilla is meghalt. Secunda
Maximust, aztán követte ő; Epitynchanus Diotimust, ’s csak hamar követte
ő is; Antonin Faustinat, ’s hamar követte ő; Celer Hadriant ’s követte
őt. Igy mindnyájan. Amaz éleseszüek, ama’ jóslók, ama’ fölfuvalkodottak
– hol vannak? Hol például azon elmés férfiak Charax, Demetrius a’
Platonicus, Eudämon, vagy más hasonlók? Minden mulandó, mind már rég
eltüntek! Némellyek csak egy rövid időre sem tarthatták fen emléköket;
mások a’ regék hősei közt állanak; mások innét is eltüntek. Emlékezzél
meg tehát arra, hogy testszövedéked szétszóratni, lelked kioltatni vagy
elvándorolni, vagy máshová tétetni fog.

26. Öröme van az embernek annak teljesitésében, mi tulajdonképen emberi.
Valólag emberi pedig a’ jóakarat társaink iránt, az érzékiség iránti
közönyösség, valószinü fogalmaink gondos birálata és az egyetemes
természet ’s müködése fölötti visgálat.

27. Viszonyod hármos: egyik környékzeted, másik az isteni erő, mellyből
mindenek mindene származik, harmadik kortársaid irányában.

28. A’ fájdalom vagy a’ testre nézve rosz, – ’s ugy ez nyilatkozzék
fölötte; vagy a’ lélekre. De ennek egészen hatalmában van derültségét és
nyugalmát fentartani, és a’ fájdalmat rosznak nem venni. Mert az itélet,
a’ hajlam, a’ vágy és gyülölet bensőnkben van, ’s oda rosz nem juthat
be.

29. Képzeletidet töröld ki, ’s mindig így szólj magadhoz: tőlem függ,
hogy ezen lélekben semmi gonoszság, semmi bujaság, ’s általában semmi
szenvedély ne létezzék, hogy minden tárgynak minőségét megvizsgáljam ’s
mindeniket becséhez képest használjam Emlékezzél meg ezen természetadta
tehetségedre.

30. Mind a’ tanácsban mind magánosoknál, igyekezzél inkább szerényen
mint ékesen szólni Használd a’ józan észt.

31. Augustus udvara, neje, leánya, unokái, vejei nővére, Agrippa,
rokonai háznépe és barátai, Arius, Maecenas, orvosai, áldozópapjai, az
egész udvar – halál martalékja! Fordulj innen más nemzedékekhez, nem
egyesek halálához talán, hanem például a’ Pompeiekéhez, – ’s tekintsd
azon föliratokat az emlékeken; „családjából utolsó.“ Gondold meg
mennyire törekedtek elődeik, hogy utódot hagyjanak hátra ’s hogy még is
egynek szükségkép utolsónak kelle lenni. ’S itt ismét vegyed tekintetbe
egy egész nemzet halálát.

32. Rendezd éltedet szabályszerüleg tettről tettre, ’s ha csak ezek
mindegyike lehetőleg a’ magáét lerója, ugy nyugodjál meg benne! hogy
pedig mindenik teljesitse a’ magáét, abban senki nem gátolhat. – De
kivülről akadályoz valami? Semmi abban mi igazságos, józan ’s meggondolt
tett. – De egy más müködő erő talán még is gátoltatik? Ha ezen akadályt
eltüröd, ’s eszélyesen ahhoz fogsz, mi még előtted szabad, ugy legott
egy más működés áll amannak helyébe, melly a’ fentemlített szabadszerü
renddel épen olly jól öszhangzik.

33. Fogadd a’ nélkül hogy gőgössé légy, ’s elvesztét viseld egykedvüleg.

34. Ha valaha egy levágott kezet, lábot vagy fejet, elkülönözve, a’
többi testtől elválasztva feküdni láttál; épen illyenné teszi az magát
ki nem akarja az eseményeket, másoktól magát elkülönzi vagy valami
társaságellenit cselekszik. Igy mintegy kivetve, a’ természetszerü
egységtől elkülönitetél! Mert része voltál a’ természetnek; ’s most
magad különzéd el tőle magadat. – Egyébkint az itt tudva van, hogy ismét
egyesülhetsz vele. Ezen tehetséget: elválása után magát ismét
egyesithetni; nem adta isten a’ természet semmi más tagjának. Gondold
meg tehát jóságát, mellyre az embert méltatá! Mert azon kettős
tehetséget adá nékie; először, hogy az egésztőli elválását
eltávoztathassa; aztán hogy elválása után, ismét vissza térhessen, magát
egyesithesse ’s mint részes előbbi helyét vissza foglalhassa.

35. Mint a’ többi tehetségeket minden okos lény az egyetemes
természettől kapta, ugy attól kaptuk azon tehetséget is: hogy, mint a’
természet mindennek, mi utjában áll ’s ellene müködik, más fordulatot
ad, a’ sorsnak kényszerüségébe befonja ’s igy maga’ részévé teszi, úgy
teszen egy okos lény is, minden akadályt müködése tárgyává ’s
felhasználja ahhoz, mit szándékolt, bár mi volt legyen is az.

36. Ne zavarjon meg egész életednek képzelme. Ne foglald össze
gondolatodba mind azon szenvedéseket, mellyek talán még érni fognak;
hanem kérdezd magadtól minden jelenvalónál: mi van, benne olly
eltürhetlen, olly nyomasztó? Mert szégyenleni fogod ezt megvallani
Emlékezzél meg továbbá, hogy sem a’ jövő, sem a’ mult nem nyom, hanem
mindig csak a’ jelen Ez pedig csökkenni fog, ha egészen magába
elkülönzöd ’s lelkedet megdorgálod, hogy még csak ennek elviselésére sem
képes.

37. Valjon Panthea vagy Pergamus még sirva ülnek e’ urok sirhalmánál?
Chabrias és Diotimus Hadrianenál? – Ez nevetség volna! Hát ha ott
ülnének, érzenék e’ azok? ha pedig érzenék is, vigasztalná e’ őket? ’s
ha vigasztalná, lennének e azért halhatlanok? nem sorsuk kénytelensége
e, először megvénülni, aztán meghalni? – Tehát mit csinálnának azok,
miután ezek elhaltak? – Az egész testszöveg – véres salak tömlője.

38. Ha éles látással birsz, mutasd azt a’ dolgok bölcs megitélésében.

39. Semmi erényt nem találok egy okos lény szerkezetében, melly a’
jogszerüséggel ellenkeznék; de látom a’ tartózkodást a’ bujaságnak
ellenében.

40. Ha fölhagysz véleményeddel arról, mi téged bántani látszik, – úgy
magadat a’ legnagyobb biztosságba helyezted. Ki ez a’ „magad“? Az ész.
De én nem vagyok ész! – Tehát légy azzá, és eszed ne szomoritsa meg
önmagát. Ha pedig más valamid érzi roszul magát, ugy az nyilatkozzék
maga e’ fölött.

41. Az érzékiség korlátozása baj az állati természetnek, az indulatok
korlátozása szinte annak baj. Hasonlag van gát ’s következőleg baj
tenyészetedre nézve is. Épen ugy az ész korlátozása baj az okos
természetnek Alkalmazd most ezt magadra! – A’ fájdalom vagy a’ gyönyör
hatással van reád? lássa az érzékiség! Indulatodnak valami ellenszegül?
ez ugyan, ha ezen indulatot okvetlen kielégitni akarnád, egyszersmind
baj is volna reád, tekintve mint okos lény, ellenben ha csak általában
veszed tetteid elvét, úgy sem korlátozás sem baj nem ér. Mert az észnek
sajátlagos müködését senki sem korlátozhatja. Sem tüz, sem fegyver, sem
zsarnokság, sem rágalom, sem egyéb valami el nem érheti. Ha egyszer
golyóilag készült (mi a’ tökély mintája), ugy gömbölü alakját megtartja.

42. Méltatlannak tartom, hogy én magamat bántsam, ki soha senkit akarva
nem bántottam.

43. Ez ebben leli örömét; az abban; én józan ész birtokában találom,
melly sem az embert, sem azt mi emberi, meg nem veti, hanem mindent
nyájas szemekkel néz ’s fogad el, és mindent érteke szerint használ.

44. Gondoskodjál, hogy a’ jelen időt kellemessé tegyed magadnak; mert
azok, kik inkább emlékezetök fölött aggódnak, nem gondolják meg, hogy az
utókor emberei épen olly tulajdonuak lesznek, mint azok, kik ellen most
panaszkodnak. Hiszen azok is halandók, és általában, mit aggódol rajta,
ha köztök illyen vagy amolyan szózatok hangzanak fölötted, ha illyen
vagy ollyan véleményben vannak felőled?

45. Emelj föl és vess le, hova akarsz. Ott is megelégedés nemtője leend
velem, olly nemtő, mellyet sajátlagos ’s természetszerü minősége ’s
működése kielégit. – Valjon ez méltó e’ hogy lelkem miatta roszabbul
érezze magát, és megalázás, szolgaiság, zavartsák, ’s levertség által
saját méltóságából lesülyedjen? Ugyan mit találhatnék, mi ezt
megérdemlené?

46. Emberen mi sem történhetik, mi emberi esemény nem volna; mint az
ökrön nem mi ökör természetével, vagy a’ szőlőtőkén nem, mi a’ szőlőtőke
természetével, a’ kövön nem, mi a’ kövével meg nem egyező. Ha tehát
mindeniket csak a’ szokott ’s természetszerü éri, – miért neheztelsz?
Hiszen eltürhetlent nem hoz magával a’ közös természet.

47. Ha valami kül tárgy kedvetlenit; tudjad, hogy az nem a’ tárgy
magában, hanem itéleted fölötte, de a’ mellynek eltörlése egészen
hatalmadban áll. – Ha pedig kedvetlenséged kedélyeden alapszik; – ki
gátol elveid kiigazitásán? Hasonló eset az, ha a’ kedvetlenség a’ miatt
támad, hogy azt nem teljesited, mit jónak tartasz, – miért nem akarsz
inkább tevékenységet, mint kedvetlenséget mutatni? – De legyőzhetlen
akadály támad ellene! Azért ne légy kedvetlen; hiszen a’ tehetlenség oka
nem benned van. – De az életnek előttem nincs becse, ha ez meg nem
történik! Tehát ugy váljál meg az élettől, és pedig épen olly
készséggel, mintha munkásságod közepett halnál meg, és jó szivvel azok
iránt, kik ellened dolgoznak.

48. Megemlékezzél, hogy a’ kormányzó ész legyőzhetlen, midőn magába
térve, önmagával megelégszik, midőn mit sem tesz, mit maga nem akar, ha
bár ok nélkül helyezné is magát ellenséges állapotba. Hát midőn okkal ’s
móddal itél valami fölött? Azért erős vár a’ szenvedélytelen ész. Az
emberre nézve nincs erősebb hely, hol menedéket kereshetne, hogy
meghódithatlan legyen. Ki ezt nem esméri, az – tapasztalatlan; ki
esméri, ’s nála menedéket nem keres, az – szerencsétlen.

49. Semmit ne tégy magadtól ahhoz, mit a’ tünemények neked közvetlenül
mutatnak. Mondják például, hogy valaki téged rágalmaz. Csak ez mondatik
neked, de már az nem, hogy te általa kárt szenvedsz. Én látom: gyermekem
beteg. Ezt látom, hanem hogy veszélyben forog azt nem látom. Igy álj meg
mindig az első benyomásoknál, a’ nélkül, hogy bensődből valamit hozzá
tennél, és semmi baj nem érend! – Vagy is inkább tégy hozzájok valamit,
– hanem mint ollyan, ki minden világeseményekkel esmérős.

50. Az uborka keserü! Félre vele. Az ösvény tövises! kerüld ki. Ez elég.
Ne kérdezd tovább: miért vannak illy dolgok a’ világon? A’
természetesmérő kinevetne miatta; valamint te, az asztalosnak vagy
vargának nevetségére volnál, ha a’ miatt akarnád őket korholni, hogy
mühelyökben gyaluforgácsot és bőrszeleteket találtál. Noha még ezeknek
volna hová vetni mind ezt. De egyetemes természetnek magán kivül nincs
helye; hanem ügyességének csudálatos volta épen abban mutatkozik, hogy
ő, önmagára szoritkozva, mindent, mi benne elromlani, elvénülni és
hasztalanná válni látszik, magába fölveszi, és belőle ismét mas nemü
ujtárgyokat alkot. Semmi kivüle létező anyagokra, semmi olly helyre,
hová a’ rothadót vetné, szüksége nincs. A’ maga helye, a’ saját anyagja
és ügyessége nékie elégséges.

51. Tetteidben ne mutatkozzék elhamarkodás; beszédedben szórakodottság;
gondolatidban kicsapongás, általában elmédben korlátoltság vagy láz ’s
éltedben teljes hiánya a’ nyugalomnak. Bár öljenek meg, tépjenek szét,
átkozzanak el! Mit teszen? Mind e’ mellett, a’ gondolkodó lélek nem
maradhat e tiszta és okos, józan és igazságos? Hát ha valaki egy tiszta
’s édes forráshoz menvén, azt szidalmazná, – megszünnék e azért enyhitő
italát ömlesztem? Sőt ha piszkot és szemetet vetne is bele, nem oszlatná
e ezt el, ’s vetné e ki legott, a’ nélkül, hogy ez által legkevésbé is
megzavartatnék. – De mi által szerezhetsz illy kiapadhatlan forrást, nem
pedig talán egy tespedő mocsárt, magadnak Az által hogy
szabadelmüségedet mindenkor megtartod, ’s vele kedélyt, egyszerüséget ’s
szerénységet egyesitesz.

52. Ki nem tudja mi a’ világ, az nem is tudja hol van; ki pedig a’ világ
czélját nem esméri, az sem azt nem tudja ki ő maga, sem hogy mi a’
világ. Ki ezek valamellyikében téved, az a’ maga rendeltetését sem
határozhatja meg. Ugyan mit tartasz a’ felől, ki azok hangos helyesléseé
verseng, kik azt sem tudják, hol vannak ’s kik legyenek önmagok.

53. Valjon ohajtasz e hangos dicséretet attól, ki minden órában magát
háromszor elátkozza; – vagy akarnál e annak tetszeni, ki önmagának nem
tetszik? Vagy tetszik e az önmagának, ki majdnem minden tetteit megbánni
kénytelen.

54. Nem csak leheleted legyen a’ téged környező léggel megegyező, hanem
elméd is a’ mindent környező okossággal. Mert az észerő szintugy
eláradozik mindenfelé ’s hasonlag áthatja mind azt, ki azt magához vonni
képes, mint a’ lég azt, ki belehelni birja.

55. A’ gonoszság sem a’ világnak általában nem árt, sem különösen
másoknak. Csak annak árt, kinek egészen tehetségében áll, magát, mihelyt
akarja, tőle megszabaditni.

56. Akaratomnak épen olly közönyös más akaratszabadsága, mint lelke vagy
teste. Mert jól lehet még olly igen egymásért születtünk is, mind a’
mellett, mindenki magasb tehetségének meg van saját urodalma. Különben
szomszédom gonoszsága reám nézve is rosz volna. De ez nem igy tetszett
az istenségnek, nehogy szerencsétlenségem egészen más önkényétől
függjön.

57. A’ nap alá árasztatni látszik, ’s ő valóban mindenüvé árasztja
magát, a’ nélkül hogy kiürülne. Mert ezen kiáradás tulajdonkép csak
kiterjeszkedés, ’s azért sugarai nevöket (a’ görögben) a’
kiterjesztéstől vették. A’ sugár természetét megvisgálhatjuk, midőn a’
napvilág, valami szük nyiláson egy setét szobába bemegyen. Mert egyenest
halad; ha pedig valami tömör ’s levegőtöl által nem hatott testre talál,
akkor mintegy megtörik; meg áll ott, a’ nélkül hogy vissza esnék vagy
elsikamlanék. Igy kell a’ gondolkodó léleknek mintegy fölolvadni ’s
kiáradni, de azért nem kiürülni, hanem csak magát kiterjeszteni; és
semmi akadályokkal erőszakosan és indulatosan össze nem ütközni ’s épen
olly kevéssé hátrálni, hanem megállani ’s a’ tárgyat, melly azt
megengedi fölvilágitni. Mert a’ mi befolyását kizárja, maga magát
fosztja meg fényétől.

58. Ki a’ halált féli, vagy teljes érzéketlenségtől fél, vagy valamelly
idegenszerü érzelemtől. Azonban – vagy semmi érzelemmel nem fogsz birni;
’s ezen esetben semmi rosszat sem érzesz, – vagy valami más nemü
érzelemmel birandsz – ’s akkor valami más lény is lész, ’s igy nem
szünöl meg élni.

59. Az emberek egymásért születvék; tehát tanitsd őket, vagy türd.

60. Máskép megyen a’ nyil, és máskép az ész. Mert az ész, mind midőn
kikerül, mind midőn valamelly visgálatnál megállapodik, egyenesen halad
kitüzött czéljához.

61. Hass mindenkinek lelkébe; de meg is engedd mindenkinek hogy lelkedbe
hasson.




Kilenczedik könyv.

1. Az igazságtalan nem kegyes. Mert az egyetemtermészet az okos lényeket
egymásért alkotta, hogy egymásnak érdemök szerint szolgáljanak, de
semmikép ne ártsanak. Tehát, ki akaratát megszegi, nyilván a’ legfőbb
istenség ellen vétkezik. Ez ellen vétkezik az is, ki hazudságot szól.
Mert az egyetemtermészet minden valónak teremtője. Minden való pedig
egymásközt a’ legszorosb összeköttetésben áll. A’ természet igazságnak
is neveztetik ’s ő is minden igaznak első kutfeje. Ki tehát készakarva
hazudik, az vétkezik, a’ mennyiben csalván igaztalanul cselekszik; ha
pedig nem készakarva teszi, a mennyiben az egyetemtermészettel viszályba
jön ’s ellene küzdve rendét zavarja. Ezen küzdelem abban mutatkozik,
hogy önhibája viszi az igazságellenes felé: mert kezdetben a’
természettől olly tehetségeket kapott, mellyek elhanyaglása által
képtelenné lett, a’ valót a’ hamistól megkülönböztetni. – Továbbá, ki az
érzéki gyönyöröket mint javakat keresi, a’ szenvedéseket mint valami
roszat kerüli, az vallástalan. Mert az illyen sokszor kénytelen az
egyetemes természetre panaszkodni, mintha a’ jók és gonoszak sorsát nem
érdemök szerint osztaná ki; minthogy a’ roszak sokszor érzéki kéjekben
’s annak birtokában élnek, a’ mi által azok elérhetők; a’ jók ellenben
sokszor olly szenvedések ’s olly körülményekbe jutnak, mellyek
fájdalmakat okoznak. – Továbbá, ki fájdalmaktól fél, olly valamitől fél,
minek a’ világban szükségkép lennie kell; és ez is vallástalanság; ki
érzéki gyönyörök után törekszik, nem mindig ovakodhatik a’
jogtalanságtól: és ez nyilvános vallástalanság. Azoknak, kik a’
természetet akarják követni vele egy értelemben kell lenniök, ’s illy
dolgok iránt magokat hasonlóan víselniök, mihelyt a’ természet magát a’
szerint viseli; – de a’ természet egyiket sem alkotta vala, ha viszonya
mindegyikhez nem ugyan az volna. A’ ki tehát fájdalmak és örömök, halál
és élet, becsület és gyalázat iránt, miket az egyetemtermészet
egyenlőkép használ, szinte nem hasonlóan viseltetik, az nyilván
vallástalan ember. Mondom, hogy a’ köztermészet azokat egyenlőkép
használja, ’s pedig azon okból állitom ezt, mert az imint emlitett
dolgok, különbség nélkül, az okozatok törvénye szerint érik mind a’
mostani embereket mind a’ jövendőket, és pedig a’ gondviselésnek egy
bizonyos ősi határzatánál fogva; melly szerint az magát egy bizonyos
kezdet óta ezen világrendszerhez eltökéllé, a’ jövendő dolgoknak
bizonyos elemeit alkotta, ’s ezen lények, átváltozások, ’s
következmények hatalmát meghatározta.

2. Az volna legnemesb, ki az emberek közül eltávoznék, mi előtt a’
hazugságot, képmutatást, fényüzést és büszkeséget csak izlelte is. A’
második fokon állna az, ki ezen dolgokat megelégelve, készebb éltét
kilehelni, mint a’ gonoszsággal együtt élni. És valjon maga a’
tapasztalás még nem tanácsolja e, hogy ezen dögvészből fuss? Mert
valóban dögvész az észnek megromlása, még sokkal roszabb dögvész, mint
az, melly a’ légkörnek romlott mérsékletéből ’s rögtöni el változásából
szármozik. Mert ez csak állati lényekre dögvész, a’ mennyiben állatok;
amaz pedig az emberekre, a’ mennyiben emberek.

3. Ne vesd meg a’ halált, hanem fogadd nyájosan, mint valami olly
valtozást, melly a’ természet akaratával megegyező. Mert fiatal lenni és
korosodni, növekedni és férfiu lenni, fogat, szakált, és ősz hajat
kapni, fogamzani, terhes lenni, és szülni, ’s más hasonló természeti
működések, miket élted kora hoz magával, a’ „fölbomláshoz“, egészen
hasonlók. Az okos embernek tehát a’ halál iránt sem megvetést, sem
makacsságot ’s gőgöt nem kell mutatni, hanem reá, mint valami természeti
müködésre várni. A’ mint te most vársz mig a’ magzat nőd méhéből kijön,
ugy várd az órát, midőn lelked hüvelyéből kimenend. Ha pedig valami igen
esméretes sziverősitő szert akarsz használni; ugy azon tárgyoknak,
mellyektől meg kell válnod ’s azok erkölcseinek szemlélete, kik közé
lelked többé elegyedni nem fog, a’ halállal egészen ki engesztelend.
Azért még sem szabad megbántatnod tőlök; sőt inkább értök gondoskodni ’s
őket szeliden türni kell. Azonban azt emlékezetedben tarthatod, hogy
azon megválás nem olly emberektől leend, kik veled hasonló elvüek. Mert
ha valami vissza vonhatna ’s az életben tartóztathatna, úgy egyedül az
volna, ha megengedtetnék, hasonló elvü emberekkel élnünk. De most látod,
mi sok sérelem támod a’ kortársak meghasonlásiból, hogy elmondhatod:
Gyorsan jöj halál, nehogy még magamról megfelejtkezzem!

4. A’ ki vétkezik, maga ellen vét; a’ ki igazságtalanul cselekszik,
magának árt, roszabbá tévén önmagát.

5. Igazságtalan sokszor, ki nem tesz valamit, nem csak az ki tesz.

6. Elég ha jelen meggyőződésed biztos, ha jelen cselekvényed közhasznu,
’s ha jelen kedélyed mindent örömmel fogad, mi kül októl szármozik.

7. Nyomd el a’ képzelődést; uralkodjál a’ szenvedélyen; csillapitsd le
a’ vágyat! A’ kormányzó ész uralkodjék önmagán!

8. Az oktalan állatokba egy lélek osztatik ki, az okosakba pedig egy
okos lélek, valamint minden földi testeknek az egy föld közös, ’s mikép
mi is mind, kik látunk és élünk, egy világosság által látunk és egy
levegőt lehelünk be.

9. Minden, mi valami közösben részt veszen, a’ hasonnemühez hajlik.
Minden földi, a’ földre hull, minden nedv és légszerü össze folyik.
Erőszakot kellene használni, hogy ezen egyesülés meggátoltassék. A’ tüz
ugyan az elemi tüz miatt föl felé lobog, még is annyira hajlandó
egyszersmind minden földi tüzzel föllobbanni, hogy minden anyagok,
mellyek csak némüleg is szározak, ’s igy kevesbé vannak azzal vegyülve,
mi a’ meggyulást gátolja igen könnyen gyulnak meg. Épen ugy, sőt még
inkább hajlik minden, mi a’ közös ’s okos természet részese, a’ vele
rokon társaihoz. Mert minél nemesb a’ lény, annál hajlandóbb rokon
lényekhez simulni ’s velök egyesülni. Igy már az oktalan állatoknál is
találunk rajt, nyájat, fajzataiknak élelmezési intézetet, sőt némileg
szerelmet is. Mert már bennök lélek van s azért találtatik itt a’
közösséghezi hajlam olly erőben, mikép azt sem növények, sem fák vagy
köveknél föl nem leljük. Innét vannak az okos lényeknél köztársaságok,
barátságos viszonyok, családok ’s társadalmi összeköttetések s még a’
háboruban is szövetségek ’s fegyverszünetek. A’ még nemesb lényeknél,
például a’ csillagoknál elkülönzöttségök mellett is egyesülést találunk;
úgy hogy a’ nemesb emelkedettség a’ távoli lények iránt is részvétet
gerjeszteni képes. – De visgáld most a’ dolgok jelen menetét! Csak a’
gondolkodó lények feledkeznek meg a’ kölcsönös hajlandóság ’s
egyetértésről. Csak ezeknél nem látjuk azon összeolvadást. És még is –
bár megszaladnak, utóléretnek! Mert a’ természet fentartja uralkodását.
Ha figyelsz, úgy fogod találni, mint mondom. Előbb találsz még egy
földrészecskét, melly semmi más földrésztől nem érintetik, mintsem
embert, más emberektől egészen elkülönözve.

10. Gyümölcsöt terem mind az ember mind az isten, mind a’ világ ’s
mindenik a’ maga idejében; habár a’ nyelvszokás ezen kifejezést főkép a’
szőlő tőre ’s hasonló tárgyokra alkalmazza is Az ész gyümölcsöket terem,
az egésznek és önmagának épen olly nemü gyümölcsöket, minő maga.

11. Ha tudod, tanitsad jobbra a’ hibázót; ha nem, úgy emlékezzél meg,
hogy e’ végre adatott az engedékenység neked. Az istenek is engedékenyek
illyek iránt, sőt még némellyekben, mint egészség, gazdagság ’s dicsőség
dolgában segitségökre is vannak. Illy jótékonyak ők! Ez neked is
szabadságodban áll, avagy mond meg, ki akadályoz?

12. Dolgozzál, nem mintha boldogtalan volnál, sem hogy könyört vagy
bámulást gerjessz magad iránt. De akaratod egyedül oda legyen irányozva:
hogy erődet nyilvánitsd vagy vissza tartsd mikép azt a’ közügy kivánja.

13. Ma minden bajtól megmentém magamat, vagy is inkább, minden bajt
kiüztem belőlem; mert kivülem nem volt az, hanem bennem – véleményimben.

14. Minden ugyanaz! A’ tapasztalásra nézve, mindennapi; az időre nézve,
rövid tartósságu; ’s megvetendő, anyagjára nézve.

15. Az érzéki tárgyak kivülünk vannak, magokban, elkülönözve, a’ nélkül
hogy ön magokról valamit tudnának, vagy magokat megitélhetnék. Mi itél
tehát fölöttük? Az ész.

16. Nem a’ szenvedőség, hanem a’ cselekvősígen alapszik az okos és
társadalmi lény java vagy baja; valamint erénye is, nem szenvedő, hanem
cselekvőségben áll

17. A’ kőnek, melly fölhajitatik, épen olly kevéssé baj leesni, mint jó
fölszálni.

18. Visgáld az emberek belsejét ’s látni fogod, minő biráktól félsz, ’s
minő biráik ők önmagoknak.

19. Átalakulásban van minden; te magad is folyvást változol, és némileg
már rothadásban vagy, hasonlón az egész világ.

20. Mi másnak vétke, hagyd reá!

21. A’ munkásságnak vége, a’ vágyak és vélemények szünete, – mintegy az
ő haláluk – magában semmi rosz. Menj csak élted korain keresztül
gyermekséged, ifjuságod, férfi korod ’s öregségeden; mindeniknek
átváltozása egy halál volt. De ugyan valami rettenetes e? Gondold által
éltedet, mellyet nagy atyád, aztán anyád, majd atyád alatt töltöttél el;
és ha itten is többféle változásokat találsz, kérdezd magadtól: Valjon
azok valami rettentők e’? Epen olly kevéssé leend az egész életed
bevégzése, szünete ’s elváltozása.

22. Rajta, ’s visgáld meg egész lelkedet, a’ világegyetemét ’s
társaidét. A’ tiédet, hogy igazság érzetét oltsd belé; a’
világegyetemét, hogy megemlékezzél, minek része vagy; társaidét, hogy
láthasd, ha öntudatlanul, vagy tudva cselekedtek e’, ’s hogy
meggondolhasd, miszerint véreid.

23. Mint te egy társadalmi rendszernek kiegészitő része vagy, ugy minden
tetted, egy közhasznu élet kiegészitő része legyen. Tehát mínden tett,
melly semmi közelebb vagy távolabb viszonyban valami közhasznu czéllal
nem áll, széttépi éltedet ’s feldulja egységét és mintegy olly lázadást
okoz, mint ki népgyülésben a’ közhatárzatnak ellene szegül.

24. Gyermeki czivódások ’s játékok, és halottat hordozó lelkecskék: hogy
annál erősebb benyomása legyen a’ temetkezéseknek.

25. Visgáld minden tárgynál alakja minőségét ’s ezt anyagjától
elkülönzötten szemléld. Határozd meg aztán az időt is, a’ mig az, e’
sajátlagos minősége mellett tarthat.

26. Számtalan bajokat szenvedtél, mert eszeddel nem elégedtél meg, midőn
rendeltetése szerint cselekedett, hanem vele másokra visszaéltél.

27. Ha más korhol vagy gyülöl; ha rólad e vagy ama hirt költik, lépj
csak kedélyökhez közelebb, hass belsejökbe ’s visgáld meg, minők
legyenek ők; ’s találni fogod, hogy mit sem nyugtalanithat ha illy nemü
emberek igy vagy amugy itélnek fölötted. Mind a’ mellett tartozol
irántok jó akarattal lenni: mert természettől barátid.

28. Fölfelé, lefelé – egyenlő kerengése a’ világnak öröktől öröké! És
vagy a’ világegyetem értelme műkődik minden változásnál, – és ha ez az
eset, ugy örülj munkássága sikerének! – vagy csak egyszer nyilvánitá
hatását, és minden egyéb az okok összeköttetéséből származott és némileg
csak egy. Vagy végre a’ világ valami zürzavara a’ parányok és
föloszthatlan részecskéknek. Egy szóval, ha van egy isten, ugy minden
jól van; ha pedig a’ vakeset kormányoz: úgy te még se kövesd azt. – Nem
sokára a’ föld mindnyájunkat befedez; aztán ő is elváltozik, ’s ezen
átalakulás után ismét elváltozand ’s igy öröktől öröké! Ki ezen tolongó
hullámit az átalakulások ’s elváltozásoknak az ő rohanó gyorsaságukban
szemléli, az minden halandót kevésre becsülend.

29. Egy áradathoz hasonló a’ világegyetem ősereje; elragad mindent
magával! Minő hitvány, minő csekély hozzá képest az emberek cselekedete
mi által ők, mint kormányférfiak, vagy épen mint valódi bölcsek kivánnak
mutatkozni. Ember, tegyed csak egyszer, mit természeted most követel.
Légy munkás, mig lehet, és ne nézz körül; ha talán valaki észre veszi e.
Ne várj egy Platói köztársaságra, hanem légy elégedett, ha csak egy
kevéssel előbbre mégysz, ’s gondold meg, hogy minden haladás nem
csekélység. Mert hiszen az emberek elveit ki változtathatja? De elveik
megváltoztatása nélkül valjon mit eszközlesz egyebet, mint szolgaságot,
mellyben nyögnek ’s engedelmességet tettetnek. Jöj csak most és beszélj
még nekem egy Alexander, egy Philipp, egy Demetrius Phalereusról; lássák
ők magok, ha esmérték e az egyetemtermészet akaratát ’s lettek e önmagok
nevelői. Ha pedig csak egy nagy szerep volt a’ mit játszottak, úgy senki
nem fog arra kárhoztatni, hogy azt utánnok játszam. Egyszerü és szerény
a’ bölcseség müve. Ne vezess engem fölfuvalkodó kevélségre!

30. Tekintsd mintegy fölülről, a’ számtalan csoportozatokat, számtalan
ünnepélyeikkel, az ezernyi hajózásokat zivataros ’s nyugodt tengeren,
eldődeink, kortársaink ’s utódink különféleségét. Tekintsd az életmódot,
minő volt az mások alatt, minő leend utánnad, ’s minő az még most is
miveletlen népek között; – továbbá, hányan nem tudják még csak nevedet
sem, ’s hányan fogják azt csak hamar elfeledni ’s jelen magasztalóid
közül hányan fognak nem sokára korholni ’s hogy igy tehát sem bir sem
dicsőség sem egyéb, mivele összefüggésben áll becsülésre nem méltó.

31. Mutass tántórithatlan szilárdságot mindennél, mi valami külső okból
szármozik; mind annál pedig mi belsődből jön, jogszerüséget; az az
minden szándékod ’s tetted közhasznu működésre legyen irányozva, mint
melly természeteddel egyedül megegyező.

32. Sok hasztalan alkalmaknak a’ panaszra elejét veheted, mellyeknek
alapja csak képzeletedben van, és már ez által is táguland hatásköröd. –
Karold föl lelkeddel az egész világegyetemet, tekintsd saját
korszakodat, ’s minden tárgy gyors változatát, – milly rövid az idő azok
kezdete ’s elpusztulása között! midőn születésök előtt mérhetlenség áll,
’s kimulásuk után örökség következik.

33. Minden mit látsz gyorsan fölbomlik; azok is, kik ezen bomladozásokat
látják, hamar kimulnak; ’s a’ halál által a’ legidősb öreg, a’ korán
elhunyttal ugyan egy állapotba lép.

34. Tegyed törvenyeddé, elveik minőségét, törekvéseik, vonzalmaik ’s
becsülésök tárgyait, egy szóval, lelköket leplezetlenül visgálni! Ha azt
vélik, hogy ócsárlásaikkal ártanak, vagy dicséreteikkel használnak – az
merő képzelődés.

35. A’ veszteség nem egyéb, mint változás. De abban kedvét leli a’
természet, melly azt akarja, hogy minden mi történik, jó legyen. Öröktől
hasonló módon történt ’s örökké hasonló dolgok történendnek. És te
akarnád azt állitni, hogy minden roszul szerkeztve jött létre, ’s minden
rosz állapotban maradand örökre, ’s hogy következőleg annyi istenségek
közül egyiknek sem volt elég hatalma ezen javitni: hanem a’ világ el van
kárhoztatva szünetnélkül bajokba bonyolodni.

36. Mi kellemetlen minden érzéki tárgy anyagja: viz, por, csont, piszok;
– és ismét a’ márványok – dagadványai, az arany és ezüst üledékei a’
földnek; a’ ruházat – szőrből áll; a’ bibor vérből; ’s hasonló nemü
minden egyéb. Maga az élet szellem valami hasonló ’s egyből másba
folyvást átváltozik.

37. Elég volt már a’ nyomorut élet, a’ zúgolodás, a’ bohóczkodás; Miért
vagy olly nyugtalan? Mi van ebben, mi olly hallatlan volna? Mi rémit? Az
alak? Tekintsd meg! Az anyag? Tekintsd meg. Pedig ezeken kivül semmi
sincsen. Ugy légy te is végre gyanutlanabb ’s bizalmasabb az istenek
iránt! Hiszen egyenlő, ugyan azt száz vagy három év alatt megesmérned.

38. Ha valaki vétkezett, az reá nézve rosz; de talán nem is vétkezett.

39. Vagy egy észből, mintegy közös kutfőből folyik minden a’ világba,
mint egy testbe; ’s akkor a’ résznek nem szabad a’ fölött panaszkodnia,
mi az egésznek hasznára válik; vagy pedig minden a’ parányok zürzavara,
vakesettől függő egyesülés és fölbomlás. Minek tehát a’ nyugtalanság? Az
által megfosztod magadat a’ magasabb tehetségtől, halott vagy és
elvesztél, és lesülyedtél az állatig; kiürited magad, legelőre mégysz és
ismét eszel.

40. Vagy tehetnek az istenek valamit vagy nem. Ha nem tehetnek; minek
imádkozásaid? Ha pedig tehetnek; mért nem kéred inkább tőlök valamelly
rosznak elháritása, vagy valamelly jónak megadása helyett, inkább azon
tulajdonságot tőlök, hogy ezen dolgoktól mit se félj, illyeket ne
ohajts, és semmi hasonló fölött ne busulj? – Mert ha az embert
általában, ugy erre nézve is segithetik. De talán azt mondod, hogy az
istenek azon tehetséggel önmagadat ruháztak föl. Ugy nem helyesebb e
azt, mi önmagadtól függ, teljes szabadsággal használni, mint azt, mi nem
tőled függ, szolgai alázattal és szorongatottsággal ohajtani? És ki
mondja neked, hogy az istenek az önmagunktól függő dolgokban is
nincsenek segélyünkre? Tökéld el tehát magad mostantól illy dolgokért
imádkozni, ’s meg fogod látni! – Az sohajt: mint jutok ama’ kedves
élvezetéhez! Te: mint menekszem meg azon élvezet vágyától! Az: mint
tegyem, hogy azon baj elől szabaduljak! Te: mint tegyem, hogy azon baj
elől szabadulnom szükséges ne legyen! Az: mint kezdjem, hogy fiucskámat
el ne veszitsem: Te: mint kezdjem, hogy a’ veszteségtől ne féljek. Ide
irányozd minden imádságodat, ’s a’ sikert látni fogod.

41. Betegségemben, úgy mond Epicur, nem foglalkoztam testi fájdalmimmal
és róluk látogatóimmal nem beszéltem. Inkább folytattam nyomozásimat a’
természet ’s azon mód fölött, mint maradhat az ész, noha a’ testi
érzelmekben részt veszen, még is rendületlen és mint ovhatja meg
sajátlagos javát; az orvosoknak sem adtam alkalmat azzal kérkedhetni,
mintha valami nagyot tettek volna rajtam; akkor is vidámon ’s
elégedetten éltem. – Igy cselekedett ő betegségében, és te hasonlón tégy
beteges ’s más illy állapotokban. Mert minden iskolák közös elve,
bármilly események közt a’ bölcsészettől nem távozni, ’s tehát tudatlan
a’ természetet nem esmérő emberek csevegésibe bele nem egyezni.
Mindenkor csak jelen tetted ’s a’ hozzá tartozó eszközökkel
foglalkozzál.

41. Ha valakinek szemtelenségén meg botránkozol, kérdezd magadtól:
lehetséges e, hogy szemtelen a’ világon ne legyen? Nem! – Tehát ne
kivánd a’ lehetlent. Mert az is csak azon szemtelenek egyike, minő a’
világon mindig leend. Legyen ez a’ ravasz, a’ csalárd, ’s minden
vétkesre nézve szemed előtt. Mert mihelyt arról megemlékszel, hogy
lehetetlen, miszerint illy emberek egyáltalában ne létezzenek, úgy
mindegyikök iránt engedékenyebb leendsz. Annak is meg van a’ maga nagy
haszna, ha mindjárt meg gondoljuk, minő erényt adott a’ természet,
valamelly idegen vétek tekintetéből. Igy adta ellenszerül az oktalan
ellen a’ szelidséget, más ellen pedig más szert. Minden esetre pedig
szabadságodban áll, a’ tévedőt oktatni. Mert minden hibázó elhibázza
czélját ’s igy eltéved. De minő kárt vallasz te az által? Hiszen
egyetsem találsz azok között a’ kiken megbotránkozol, kinek
cselekvésmódja lelkedet roszabbá tehetné; pedig a’ te bajod ’s
károsulásod csak ebben áll. Ha a’ müveletlen müveletlenül cselekszik –
mi van abban olly különös, olly föltünő? Lásd, ha nem kell e inkább
önmagadat vádolnod, hogy illy embernek illy magaviselete neked olly
váratlan volt. Hiszen az okosság ád neked alkalmat azon gondolatra, hogy
ez épen ebben hibázand, – és te ezt még is elfeleded, ’s csodálkozol
fölötte, midőn ezen hibát elkövette! Főkép pedig, midőn valakit
hűtlenséggel vagy hálátlansággal vádolsz, forditsd figyelmedet
önmagadra. Mert a’ tévedés nyilván részeden van; vagy mivel illy jellemü
embertől azt vártad, hogy szavát meg tartandja; vagy mivel a’
jótéteményt, mit iránta mutattál, nem teljesited minden önzési tekintet
nélkül, és nem ugy, mintha már a’ cselekvénytől magától megkaptál volna
minden gyümölcsöt. Mert mit akarsz többet, midőn valakivel jót tettél?
nem elég e ez neked? Olly valamit cselekedtél, mi természeteddel
megegyező. Kivánsz e még jutalmat érte? Mintha még a’ szemek is, azért
hogy látnak, jutalmat kérnének. Mert valamint ezek bizonyos czélra
rendeltetvék, ’s ennek szerkezetökhez képesti teljesitésével a’ magokét
is elérték; épen ugy eléri az ember, ki jótékonyságra van rendeltetve,
minden jó cselekvény által, ’s mind az által, mi embertársai kűl javát
előmozditja, minthogy czéljához vezet, a’ magáét is.




Tizedik könyv.

1. Mikor lész, lelkem, egyszer már jó, mesterkéltség, változás, leplezet
nélkül, ’s a’ téged fedező testnél átlátszóbb? Mikor fogod végre a’
szerető ’s gyengéd kedélyességet megizlelni? Mikor jutsz olly
teljességhez, mellyben semmi nélkül nem szükölködöl, többé semmire nem
vágysz, semmit nem ohajtasz élvezetül, sem lelkest sem lelketlen, – sem
időt hogy tovább élvezhess, sem helyet, tájat, vagy levegőt, melly
szelidebb volna, sem embereket, kik veled jobban egyeznének, hanem
mindenkori állapotoddal megelégedve, a’ jelennek örülsz, ’s meggyőződöl
arról, hogy semminek nem vagy hiányával, hogy minden javadra szolgál,
hogy minden az istenektől van, ’s hogy mind az hasznodra válik, mi
nékiek tetszik ’s mit ők egy tökéletes, jó, igazságos ’s tiszteletre
méltó lény üdvére elhatároznak, az mind azt egyesiti, körül veszi, ’s
magában foglalja mi hasonló dolgok teremtésénél fölelemződik? – Mikor
állsz végre minőségednél fogva olly viszonyban az istenek és emberekkel,
hogy soha ne panaszkodjál ellenök, sem te általuk soha ne kárhoztassál.

2. Figyelj arra, mit követel természeted, a mennyiben csupa természet
törvények alatt áll, – és teljesitsd vagy elégitsd ki ezen követelést,
ha állati természeted szerkezete általa roszabbá nem leszen. Aztán arra
figyelj, mit követel állati természeted, ’s teljesitsd követelését, ha
okos természeted az által roszabbá nem tétetik. De az okos lény
mindenkor társadalmi is. Alkalmazd ezen szabályokat és semmi mással ne
törődjél.

3. Vagy birsz a’ természettől annyi erővel, hogy képes vagy minden
eseményt elviselni, vagy a’ természettől nem vagy képes. Ha tehát olly
sors ér, mellyet elviselni elég erővel birsz, ugy ne neheztelj miatta,
hanem türd el, természeti erődnél fogva. Ha pedig az esemény természeti
erődet tulhaladja, azért ne neheztelj; hiszen mig fölemészt, elveszti
erejét. Azonban jusson eszedbe, hogy a’ természettől erőt nyertél
mindent elviselni, ’s csak képzelmedtől függ, azon gondolat által
türhetővé ’s könnyüvé tenni, hogy illy magaviseletet önjavad vagy
kötelességed kiván.

4. Ha ki hibázik, tanitsd jó kedvüleg, ’s mutasd meg neki tévedését. Ha
pedig ezt nem tudod, ugy neheztelj önmagadra – vagy még magadra sem.

5. Bár mi érjen, öröktöl, reád van mérve; ’s az okok lánczolata kezdet
óta össze kapcsolá létedet és azon eseményt.

6. Nézzék mások a’ világot atomok’ zavarának, vagy egy rendezett
egésznek, – ez legyen első elvem: része vagyok azon egésznek, melly
természettörvények alatt áll. – Második elvem ez: bizonyos szorosabb
összeköttetésben állok a’ velem hasonnemü lényekkel. – Mert az első
elvet eszemben tartva, nem fogok semmiért zugolódni, mi reám mint az
egész részére hárul: mert semmi sem káros a’ résznek, mi az egésznek
hasznos. Az egész pedig nem foglal mit sem magában, mi nékie hasznos nem
volna Ez minden természetek közös tulajdona Sőt a’ világtermészetnek még
azon elsősége van, hogy kivülről mi által sem kényszeritethetik,
önmagának valami karost teremni. Tehát ha csak azt meggondolom, hogy egy
illy egésznek része vagyok, nem fogok semmiért zúgolódni mi reám jut. –
A’ mennyiben pedig hasonnemü lényekkel szorosabb viszonyban állok, nem
fogok semmit a’ közjó ellen kezdeni, sőt inkább tekintettel a’ velem
rokon lényekre, minden igyekezetemet oda irányzom, mi a’ közre hasznos,
’s attól mi ezzel ellenkező, magamat tartóztatom. Ezen elvek alkalmazása
mellett életem szeliden folyand; olly szeliden, mint tapasztalás szerint
a’ polgár élete folydogál, ki polgártársai javára szilárdul dolgozik, ’s
mit az ország reá ró örömmel viseli.

7. Az egész minden részének, az az minden dolgoknak, mellyek a’ világban
léteznek, szükségkép el kell romlani, vagy bélyegzőbb kifejezéssel,
elváltozni. – Ha ez a’ dolgokra nézve valami rosz, és egyszersmind
szükséges volna, valóban úgy a’ világ, az ő részeinek folytonos átmenete
mellett a’ változásba, ’s azoknak ezerféle szétromlására való
rendeltetésében, nem igen jeles szerkezetet nyert volna! Valjon az
egyetemes természet maga intézkedett e ugy, hogy saját részeire rosszat
háritson, ’s azokat ugy alkotta e, hogy reájok nézve ne csak lehető
legyen ezen rosz, hanam szükségképeni? Vagy talán működésök eredménye
önmaga előtt esméretlen vólt? Mindenik hihetlen. – Ha pedig valaki ezen
átváltozást, minden tekintet nélkül az egyetem-természetre, csupán a’
dolgok eredeti hajlamábol akarná szármoztatni, mi nevetséges volna akkor
is egy részről azt állitni, hogy a’ dolgoknak eredeti hajlamuknál fogva
szükségkép el kell változniok, ’s más részről ugyan akkor a’ vaksors
fölött, melly nem vezettetik munkás erő által, csodálkozást vagy
neheztelést nyilvánitni! Egyébkint is ezen átváltozás csak feloszlása a’
dolgoknak abba, a’ miből szármoztak, legyen az bár az elemi részek
szétszóratása, mikből szerkesztvék, vagy pedig átmenete, például a’
kemény részeknek földbe, a’ szellemieknek levegőbe, úgy hogy ezek
következőleg a’ világegyetem elemeibe fölvétetnek, találja ez bár tüz
által pusztulását, avagy örök változat által ujuljon meg. De ne is
gondold, hogy lényed azon tömör és szellemi részei születésed óta
léteznek. Mind ezeket tegnap ’s tegnapelőttöl vetted föl az élelem
szerekből ’s a’ beszivott légből. Az változik tehát el, mit természeted
ugy vett föl, nem pedig az, mit az anyatermészet keletkezésedkor
teremtett. Sőt föltéve, hogy téged ezen neked sajátszerüvel még olly
szoros összeköltetésbe tett is, azért ezen ellenvetést a’ mondottak
irányában igen csekélynek tartom.

8. Ha egyszer ezen czimeket: becsületes, szerény, igaz, józan, kedélyes,
nagylelkü, magadnak megszerzéd, vigyázz, nehogy máskép neveztessél, ’s
ha valaha ezen czimeket eljátszanád, térj vissza gyorsan hozzájok. És
emlékezzél meg, hogy a’ józanságnak annyit kell jelentenie neked,
miszerint az minden tárgynak észlelő figyelmes szemlélete; – a’
kedélyességnek annyit, mint önkénytes fogadása mind annak, mit az
egyetemes természet reád mér; nagylelküségnek annyit, mint gondolkodó
részed fölülemelkedése minden gyengéd és gyengédtelen testi érzelmeken,
dicsőségen, halálon és minden hasonlón. Ha tehát ezen czimek birtokában
magadat megtartod, a’ nélkül azonban, hogy törekednél mások által azok
szerint neveztetni, úgy egészen más ember lész, ’s egészen más életet
kezdesz. Mert még mindig ollyan maradni minő eddig voltál ’s magadat
illyen életben huzni vonni hagynod, félreismerhetlen jele volna olly
embernek, ki, minden érzékei elhalván, az élettel fösvénykednék, mint
azon félig szétmarczangolt állatvivók, kik sebekkel és fekélyekkel
elboritva, még más napra fenhagyatni könyörögnek, noha ugyan azon körmök
’s mardosásoknak lesznek kivetendők. Törekedjél tehát ezen czimek után,
és ha lehetséges, tartsd fen nálok magadat, mintha az üdvezültek
szigeteire volnál helyezve. Ha pedig talán észre veszed, hogy nincs elég
erőd nálok magadat fentartani, úgy vonulj vissza bátran egy zugba, hol
őket meg őrizheted, avagy lépj ki az életből, de harag nélkül, egyenes,
szabad, és szerény lélekkel, mint ha illy kilépted az életből lett volna
abban egyedüli kitünő tetted. Hogy ezen czimeknél fentarthasd magadat,
igen segitend, ha sokszor megemlékszel az istenekre, és hogy ezek,
minden okos lényektől nem hizelgést várnak, hanem hasonlatosságot; és
hogy, valamint az figefa, mi a’ figefa rendeltetését teljesiti, az kutya
vagy méh, mi a’ kutya vagy méh rendeltetését teljesiti, épen ugy, csak
az ember, ki az embernek rendeltetését teljesiti.

9. Szinészek, háboru, bámulat, lustasag, szolgaság, naponkint elfogják
nálad homályositni azon szent elveket, mellyeket mint természetbúvár
valóknak találtál, a’ nélkül hogy őket eléggé méltányoltad volna. De
szükség hogy mindent olly figyelemmel szemlélj és cselekedjél, hogy
egyszerre mind gyakorlati itélőtehetséged tökéletesedjék, mind elméleti
értelmed munkálkodhassék, és hogy azon titkos de nem észrevehetlen
önérzetre juss, melly a’ teljes fölfogásból származik. Mert akkor örülni
fogsz egyeneslelküségeden, méltóságodon és minden tárgyróli
tudományodon; mi legyen az lényegében, minő helyet foglal az el a’
világban, hajlamánál fogva meddig tarthat, miből áll, kit illethet, ’s
kiadhatja vagy ragadhatja el.

10. A’ pók büszke reá, ha egy legyet fogott; az, ha egy nyulacskát, ez,
ha hálójában egy kis halacskát, egy másik, ha vadkant, vagy medvét, ’s
ismét egy másik, ha – Sarmatákat fog. De valjon ezek, ha az indokokat
visgálod, nem mind rablók e?

11. Szerezd meg magadnak azon ügyességet, hogy azon módot, mikép
változnak által minden dolgok egymásba, rendszeresen megvisgálhasd, légy
erre mindig figyelmes és gyakorold magad e’ tekintetben! A’
léleknagyságot mi sem segiti jobban elő. Testét, mint egy ruhát
levetkezi, ’s azonban hogy el esméri, miszerint nékie – ki tudja mi
hamar? – mind ezt az emberektől megváltában el kell hagynia, átadja
magát arra nézve mit cselekednie kell, egészen az igazságnak, sorsára
nézve pedig az egyetemtermészetnek. Mit mondanak vagy gondolnak pedig
róla mások, vagy mint viselik iránta magokat, azzal nem törődik. Ezen
két dologgal kielégitetvén, tudnillik azt cselekedve, mit jelenleg
cselekednie kell, ’s azt szeretve, mi mostan reáméretik, minden egyéb
törekvésekkel ’s vágyakkal fölhagy, kivévén azon igyekezetet,
törvényszerüen haladni az egyenes uton czéljához ’s igy az istenséget
követni, melly egyenesen közelg a’ czél felé.

12. Mi haszna a’ gyanunak? Hiszen hatalmadban áll megvisgálni, mit kiván
kötelességed? és midőn ennek esméretéhez jutsz, nyugott, szilárd
lépéssel ezen uton haladni; ha pedig nem látsz világosan, meg állani, és
a’ legjobb tanácsadókat venni segédül. Sőt ha más nehézségek lennének is
utban, azért meggondolás és szilárd ragaszkodás mellett ahhoz, mit jónak
tartasz, mindenkor a’ körülményekhez képest haladhatsz. És pedig a’
legdicsőbb ezen czélt elérni; valamint elhibázni, meghasonlás az
emberiséggel Nyugott és még is nyughatatlan, vidám és még is komoly –
illyen a’ férfi, ki mindenekben okosságát követi.

13. Kérdezd magadtól, mihelyt fölébredtél: valjon azon jó és nemes
cselekvények, miket más visz véghez, nekem javamra lesznek e? Soha. –
Talán elfelejtéd, hogy azok, kik mások iránti dicséretök vagy
korholásukra olly büszkék, minők tanyájakon ’s asztaluknál? mit tesznek,
mit kerülnek, miután törekszenek, mit lopnak és rabolnak nem kezeik és
lábaikkal, hanem legnemesb részőkkel, melly által, ha akarnák, magokat
a’ becsületesség, szerénység, igazság, törvény ’s jó szellem birtokába
tehetnék.

14. A’ mivelt és szerény ember igy szól a’ mindent adó ’s vevő
természethez: adj mit akarsz, és vegyed el a’ mit akarsz. De ezt dacz
nélkül, iránta való engedelem ’s kegyeletből mondja.

15. Kevés az mi hátra van életedből. Ugy töltsd azt el, mintha egy
hegyen élnél! Mit sem érdekel, itt vagy ott él e valaki, ha csak
mindenütt a’ világon ugy él, mint szülő városában. Ha csak az emberek
benned egy valódi, az az természetszerün élő embert szemlélnek és
esmérnek! Ha mint illyet nem türhetnek el – ugy öljenek meg! Mert ez
jobb, mint ugy élni.

16. Ne álj meg a’ becsületes ember tulajdonai vísgálatánál; hanem inkább
légy magad is az.

17. Képzeld sokszor magadnak az egész örökévalóságot, az egész
világtömeget, ’s hogy minden egyes lény, ányagjára nézve egy fige
maghoz, tartósságára nézve a’ pillanathoz hasonlitható, melly alatt egy
furó megforditatik.

18. Minden érzéki tárgy szemléleténél képzeld azt magadnak szétbomlott,
átváltozott, és mintegy elrothadt vagy szétdult állapotjában, vagy azon
oldalrul, mikép a’ természettől míntegy halálra van rendelve.

19. Mik az emberek, midőn esznek, alszanak, nőszülnek, üritnek ’s a’ t?
És mik, midőn férfi erőt, büszkeséget, haragot mutatnak, vagy magas
helyzetökből másokat leszidnak? Még kevéssel előbb mennyit élveztek, és
minő árón? ’S mi lesz belőlök rövid időn?

20. Mindenkinek hasznos, mit az egyetemtermészet mindenkinek hoz, és
épen akkor hasznos, midőn az hozza.

21. Az esőt szereti a’ föld; és szereti a’ felséges lég. A’ világ
szereti azt csinálni, minek történni kell. Azért mondom én a’ világnak:
szeretem én, mit te szeretsz. Épen azért használjuk e’ kifejezést: ez
vagy amaz szeret történni.

22. Vagy élsz itt – és ehhez már hozzá szoktál; vagy kiléptél – ’s ez
ohajtásod volt; vagy meghalsz – ’s ekkor kiszolgáltál. Negyedik eset
nincs. Tehát csak jó kedvü légy.

23. Az mindig világos legyen előtted, hogy ezen darab föld szinte egy
darab föld, és hogy te itt épen azt fölleled, mit mások valamelly hegy
ormán vagy máshol keresnek. Mert megerősitve találandod Plato azon
nyilatkozatát: a’ város falai közt, ugy mond, mint egy magányos
pásztorkunyhóban.

24. Mi nekem most az én eszem? Vagy mivé teszem? Mire használom most?
Talán nincs belátása, vagy a’ társaságtól elvált és elszakadt? vagy a’
testtel ugy összeragadt és vegyült, hogy annak minden mozgalmiban részt
kell vennie?

25. Ki urát elhagyja az szökevény. De ur a’ törvény is. Tehát a’
törvényszegő szökevény. Ugy az is, ki kicsinylelküséget, boszut, vagy
félelmet muat: mert nem akarja, hogy az történjék, az történt légyen,
vagy jövendőben történendjék, mit a’ mindenség kormányzója a’ törvény
rendelt, melly mindenkinek meghatározza, mi illeti. Tehát a’ félénk,
kicsinylelkü ’s boszús ember is szökevény.

26. Ki az anyaméhébe ereszté a’ magot eltávozik; aztán egy más működő
erő veszi által, földolgozza ’s bevégzi a’ csecsemő képletét. – Illy
anyagból minő lény! – Ez ismét nyeldeklőjén magához veszi az ételt, ezt
fölveszi egy más működő erő, ’s belőle készit érzelmet, indulatot ’s
általában életet és erőt, ’s ki tudja mi sok és nagy dolgokat még
Visgáld ezen olly rejtelmes működéseit a’ természetnek ’s tanuld az
okot, melly szüli, épen olly helyesen esmérni, mint azon erőt, melly
által a’ testek magokat lefelé vagy fölfelé mozgatják, nem szemmel
ugyan, hanem azért nem kevésbé világosan.

27. Gondold meg sokszor magadban, hogy mind az, mi most van, már előbb
épen ugy vólt ’s jövendőben épen ugy leszen; álitsd szemeid elé, azon
egészen hasonnemü szinjátékokat ’s jeleneteket, miket saját
tapasztalásodból vagy a’ történetekből esmérsz, Hadriannak egész
udvarát, Antoninusét, Philippét, Alexanderét, és Krősusét! Mindig ugyan
azon szinmü, csak más személyektől adva.

28. Ugy képzeld magadnak azon embert, ki valamik fölött szomorkodik vagy
boszús, mint a’ malaczot, melly az áldozó oltáron rugdalódzik, és ordit.
Az is hasonló, ki magános ágyán csendesen sohajtozik az ember
korlátoltsága fölött! Gondold meg; Csak az okos lénynek jutott azon
sors, önkényt eltűrni az eseményeket; mert kényszerülve engedni, a’
szükség mindennek parancsol.

Minden egyes tárgy szemléleténél, mellyel dolgod van, kérdezd magadtól:
kell e a’ haláltól azért félned, mert ettől megfoszt?

30. Midőn valakinek hibáján megbotránkozol, térj vissza magadba és
gondold meg, minő hasonló hibát követsz te el, ha te, például a’
gazdagságot, vagy a’ gyönyört, vagy a’ hirt jónak tartod? Mert ha csak
ezt meggondolod, ugy hamar elfeleded a’ haragot, főkép ha eszedbe jut,
hogy az kényszeritetik ugy cselekedni. Mert valjon mit tegyen? – De ha
te képes vagy, mentsd ki őt azon erőszakból.

31. Ha talán a’ Socraticus Satyriont látod, képzeld magadnak Eutychest
vagy Hymenest; ha Euphratest látod, emlékezzél meg Eutichion vagy
Silvanra; hasonlókép jusson eszedbe Alciphron szemléleténél
Tropeophorus, Xenophonénál Kriton vagy Severus; épen ugy gondolj egy más
császárra, midőn magadat látod, és mindeniknél viszont a’ hozzá
hasonlóra. Aztán jusson eszedbe ezen kérdés: Valjon hol vannak ők?
Sehol! Vagy ki tudja hol? – Mert illy módon minden emberi, mint füst és
üres semmi fog megjelenni előtted, különösen, ha egyszersmind
megemlékszel, hogy mind az mi egyszer átváltozott, örök időkön tartani
nem fog. Hát te meddig? – Miért nem elégszel meg tehát ezen rövid időt
illendőn tölteni el? A’ cselekvésnek mi szép anyagját és alkalmát hagyod
használatlanul? Mert mi egyéb minden, mint az észnek gyakorlata melly az
életnek minden eseményeit, mintegy gondos természetvisgáló, úgy
szemléli? Késsél tehát, mig ezt mind sajátoddá tetted, mint egy erős
gyomor, melly minden ételeket sajátává lesz, mint a’ lobogó tüz, melly
mindent mit bele vetnek, lánggá és szikrává változtat által.

32. Senkinek se szabadjon rólad igazsággal azt mondani, hogy te
egyeneslelkü, becsületes nem vagy! Hazugnak kelljen annak lennie, ki
rólad ezt gondolná? Mind ez csak tőled függ! Mert ki gátoland, hogy
egyeneslelkü és becsületes ne légy? Csak azt határozd el, hogy tovább
nem élsz, ha illyen nem lehetsz. Hiszen az ész sem helyesel mást, mint
ki illyen.

33. Mit lehet ez alkalommal leghelyesebben tenni vagy mondani? Mert
legyen bár mi, szabadságodban áll, azt tenni vagy mondani. Csak, azt ne
vesd ellene, hogy gátoltatol! Ne szünjél meg addig sohajtozni, mig
minden elődbe adott vagy akadt alkalomnak az emberi természettel
megegyező fölhasználása benned épen azon érzelmet nem idézi elő, mit a’
kéjhajhászban a’ fényüzés bősége. Mert minden sajátlagos természeteddel
megegyező működést, melly hatalmadban áll, úgy kell tekintened mint
örömélvet. Ez pedig hatalmadban van mindenütt! Egy hengernek igen is
nincs azon tehetsége, maga elszántából mindenfelé mozdulhatni, épen olly
kevéssé mint a’ viznek, tüznek, ’s más dolgoknak, mellyek
természettörvények, vagy oktalan szellem kormánya alatt állnak. Itt
sokszor van ellentállás vagy akadály. De az ész és okosság veleszületett
tehetsége és saját akaratja szerint minden akadályokon
fölülemelkedhetik, Ha csak azon könnyüséget szemeid előtt tartod mellyel
az okosság, mint a’ tüz föl, a’ kő alá, a’ henger résut, mindenfelé
mozdul, ugy többet ohajtani nem fogsz. Mert minden egyéb összeütközések,
vagy csak a’ testet érik, tekintve azt mint holt tömeget, vagy csak
képzeletedben ’s okosságod hanyatlásakor sebzenek meg, ’s téged
semmiképen roszabbá nem tesznek. Mert különben annak, kit illyes ér, ez
által legott roszabbá kellene lennie. Más dolgokkal valóban ugy van,
hogy ha valami összeütközésök történik, az által roszabbá lesznek.
Ellenben az ember, ha igy mondhatom, az által még jobb és dicsőbb
leszen, ha ezen eseményeket kellőleg fölhasználja. Általában emlékezzél
meg, hogy a’ valódi polgárt semmi nem sérti, mi az országot nem sérti;
az országot pedig semmi nem sérti, mi a’ törvényt nem sérti. De mind az,
mit szerencsétlenségnek hivunk, nem sérti a’ törvényt ’s következőleg
sem az országot sem a’ polgárt.

34. Annak ki igaz elvektől van által hatva, a’ legkisebb csak oda vetett
jelszó elégséges a’ bú és félelem elüzésére, mint ez:

A’ falevél elhull, ha a’ télnek éri fuvalma:

Illyen az emberi nem!

Levelek a’ te gyermekeid is; azok is levelek, kik olly hitelt-igénylőleg
’s olly harsányan dicsérnek másokat, és megfordulva ismét őket
elátkozzák, vagy alattomban gáncsolják és gunyolják Levelek azok is, kik
halálod utánni dicsőségedet terjesztik. Mindnyájan „a’ kikelet melegében
foganva.“ Egy förgeteg ismét földre szórja őket. És a’ örzsök ismét
másokat hajt elő. Az élet rövidsége mindnyájoknál közös. És te mind ezt
kerülöd és keresed, míntha örökké tartana! Még kis időt, és a’ te
szemeid is behunyódnak és az, ki téged sirba kisér, nem sokára egy másik
által fog megsirattatni.

35. Az egészséges szemnek minden láthatót kell látnia, a’ nélkül hogy
mondaná: a’ zöldet akarom: mert ez a’ szembeteg esmértető jele. Igy az
ép hallásnak és szaglásnak is minden hallható és szagolható fölfogására
képesnek kell lenni: az egészséges gyomornak hasonlón kell lenni minden
étkek irányában, valamint a’ malomnak mind arra nézve, mit megőrleni
rendeltetése. Épen igy kell az egészséges észnek is minden események
iránt fogékonynak lenni. De ha igy szól: bár csak gyermekeim életben
maradnának! bár csak mindenek dicsérnék tetteimet! ugy hasonlit a’
szemhez, melly a’ zöldet, a’ fogokhoz, mellyek a’ porhanyót keresik.

36. Senki sem olly szerencsés, hogy azok között, kik halálos ágyánál
állanak, nem lennének néhányan, kik közelgő végét kedvesen nem
szemlélnék. Ha bár nemes, bölcs volt is. Végre még is leszen egy, ki igy
szól magában: valahára most nyugtunk leszen még is ezen erkölcsbirótól;
ő ugyan közülünk egyik ellen sem volt szigoru; de mi még is észrevettük,
hogy minket titkon megvetett! Igy a’ nemesről. De mi sok más körülmény
jön reánk nézve össze, mellyek sokaknál azon ohajtást szülik, hogy bár
tőlünk szabadulnának! Gondolj erre haláod óráján, ’s nyugottabban
távozol el innen, ha ezt meggondolod: olly életből távozom el, hol még
kortársaim is, kikért annyit dolgoztam, imádkoztam ’s gondoskodtam,
jövendő könyebbség reményében, elköltözésemet ohajtják. Miért kivánjak
itt még tovább késni? – Csakhogy azért ne váljál tőlök kevésbé
jóakaratulag! Sőt annál inkább tartsd meg sajátlagos jellemedett: légy
barátságos, jóakaratu, szelid! – Más részről nem mintha erőszakkal
szakasztatnál el; hanem inkább mikint a’ nyugottan haldoklónak lelke a’
testből kiszáll, olly szelid legyen tőlök megválásod Összeköttetésedet
velök egykor a’ természet kötötte ’s most ugyanaz oldozza föl. Azért
tehát ugy akarok, mint laktársaimtól tőlök ellenszegülés nélkül
önkénytesen megválni. Mert ezen megválás is természetszerü.

37. Szokjál hozzá, minden emberi tettnél magadban kérdezni: ezt ez mi
végett teszi? Kérdezd ezt magadtól ’s visgáld először önmagadat.

38. Emlékezzél meg, hogy minden mozgalmaid oka bensődben rejlik; ott van
a’ rábeszélési tehetség, ott az élet, ott ugy szólván az egész ember. Ne
cseréld el soha ezen lakót az őt körül vevő lakkal, vagy azon
műszerekkel, mellyek hozzá illesztvék. Hasonlók ezek a’ kötelékhez (csak
azon különbséggel hogy vele születtek), és reá nézve tehát azon erő
nélkül, melly őket mozgásba hozza és ismét megállitja, épen olly
hasztalanok: mint e’ nélkül a’ szövőnének a’ vetélő, az irónak az
irószer ’s a’ vontatónak az ostor.




Tizenegyedik könyv.

1. Ezek tulajdonságai az okos léleknek: látja önmagát, taglalja ’s kénye
szerint képzi. Önmaga élvezi a’ gyümölcsöket mellyeket terem, – midőn
ellenben a’ növények gyümölcsei ’s az mi az állatoknál a’ gyümölcsnek
meg felel, csak másoknak nyujt élvet. Ő mindig eléri czélját, bár hol
tétessék is nékie az élethatár; nem ugy mint a’ táncz vagy szindarabban
’s hasonlókban, holly valamelly közbejött esemény miatt az egész
cselekvény csonka marad; ő minden részben szándékát a’ legtökéletesben
teljesitheti, ugy, hogy el mondhatja: én birom, mi enyém! Továbbá
bejárja a’ világot, ’s az üres tért, melly azt körül veszi, és szemléli
alakjokat; kiterjeszkedik az idő örökévalóságán, ’s minden dolgok
korszakonkinti ujászületését fölfogja ’s belőle megérti, hogy utódink
semmi ujat látni nem fognak, ’s hogy elődeink sem láttak egyebet. Sőt
némileg már a’ negyvenévesnek, ha csak valamennyire eszes, a’
hasonlatosság törvénye szerint, az egész mult és jövő mintegy szeme
előtt van. – Az okos léleknek tulajdonságai ezek is: társát szeretni,
igazság ’s szerénység után törekedni, és semmit fölebb nem becsülni,
mint magát. Ez a’ törvénynek is tulajdonsága, következőleg a’ helyes és
a’ jogszerüleg működő ész között semmi különbség nincs.

2. Az ének, a’ táncz, a’ harczjáték kellemeit nem nagyra fogod becsülni,
ha például a’ kedves hangot egyes részeire fölelemzed, ’s mindegyikénél
ezt kérdezed magadtól: valjon ez által el hagynád e magadat ragadni?
Mert ezt pirulnál megvallani. Épen ezt tedd a’ tánczra nézve, minden
fordulatánál ’s állásánál a’ tánczosnak Ezt a’ harczjátéknál! Tehát,
kivevén az erényt ’s az ő tetteit, el ne felejts minden egyebet részeire
föloszlatni, hogy ezen föloszlatás által megvetésökhez juss. Alkalmazd
ezt egész életedre!

3. Minő fenséges lélek az, melly kész mindjárt megválni a’ testtől és,
vagy kimulni, vagy elporlani, vagy fenmaradni! Ha tudni illik ezen
készség saját meggyőződés eredménye, és nem csupa makacsság, mint a’
keresztényeknél, hanem eszmélettel, méltósággal, és hogy másokat
meggyőzzünk, minden szinpadi fitogtatás nélkül nyilatkozik.

4. Valami közhasznut tettem e? Helyesen; belőle magamnak van előnyöm. Ez
mindenkor szemeid előtt legyen – és ne szünjél meg soha közhasznulag
működni

5. Minő mesterséget üzesz? Hogy jó legyek. Ez pedig úgy történik
leginkább, ha helyes esméretet szerzesz magadnak mind az
egyetemtermészetről, mind a’ te sajátlagos szerkezetedről.

6. Először a’ szomorujátékok hozattak be, hogy a’ hallgatók az
eseményekre ’s azok kikerülhetlen kényszerüségére emlékeztessenek, hogy
a’ világnak nagy szinpadán a’ fölött ne panaszkodjanak, mit a’
szinházban olly szivemelőnek találnak. Mert látni fogják, hogy mindennek
szükségkép úgy kell történnie, és hogy végre azoknak is, kik igy
kiáltanak föl Ah Kithaeron! el kell türniök. És valóban a’
szinmüköltőktöl több igazságok hasznosan mondatnak, mikhez főleg ezek
tartoznak:

  „Bár gyermekem hagyják is el az istenek:
  Meg lesz méltó oka!“

És egy más helyen:

  „Dolgok miatt tehát ne légy boszús!“

És ismét

„Arasd az életet! ollyan mint telt kalász“ és több hasonlók. – A’
tragoediára a’ régebbi komoedia következett, melly erkölcsbiráló
szabadsággal élt, és a’ gőgösséget leplezetlen előadása által nagy
haszonnal korholta, e’ végett Diogenes is alkalmazott ezekből
némellyeket. – Az erre következő közép komoedia azonban valjon mi volt?
És mi végre hozatott be utóbb az ujabb, melly lassankint majmoló
szemfényvesztéssé fajult el? Ezt mondaná meg nekem valaki! Mert hogy
ezen darabokban is mondatnak némelly hasznos igazságok, tagadhatlan;
azonban illy szinmü egész szerkezetének mi czélja lehet?

7. Mi világosnak kell előtted lennie, hogy az élet semmi más helyzete a’
bölcselkedésre nem alkalmatosb mint épen jelenleg a’ tiéd.

8. Az ág melly a’ vele összefüggő ágról levágatik, szükségkép az egész
fáról is levágotik. Igy az ember is, ki egy emberrel meghasonlott,
szükségkép az egész községtől elszakad. Az ág egy másik ágtól elvágotik;
az ember ellenben maga választja el magát embertársától gyülölet és
megvetés által, a’ nélkül hogy észrevenné, mi szerint ez által az egész
községgel meghasonlik. Azonban nékie Zeüsztől a’ társaság alkotójától
azon ajándok jutott, hogy mindenkor szabadságában áll, magát a’
legközelebbi ággal egyesitni ’s az egésznek ismét kiegészitő részévé
lenni. De minél többszer elválik, annál nehezebben megyen ezen viszonti
egyesülés ’s helyreállitás. Általában azon ág, melly kezdet óta együtt
növekedett a’ fával ’s ugyanazon növési ösztönt megtartotta, egészen más
minőségü, mint az, melly levágotván ismét beoltatott; bár mit mondjanak
is a’ kertészek, ezen utóbbi össze forr ugyan a’ törzsökkel, de össze
nem simul.

9. Azok, kik az ép ész utjáni előhaladásodat gátolni akarják, csak nem
fognak képesek lenni, józan tetteidben föltartóztatni. Épen olly kevessé
engedd magadat általuk, irántoki jóakaratodban zavarni! Mindenikre nézve
légy vigyázattal, nem csak a’ szilárd gondolkozás és cselekvés módot
illetőleg, hanem az azok iránti szelidséget tekintve is, kik abban
gátolni akarnak vagy máskép terhedre vannak. Mert nem kevésbé gyengeség
az, ha reájok haragszol, mint ha tetteddel fölhagysz és megrendülve
vissza lépsz. Mindenik esetben állomásodat bünösen elhagytad, ott
félelemből, itt gyülöletből természetes rokonod és barátod ellen.

10. A’ természet soha sem áll a’ müvészetnek alatta. Hiszen a’
müvészetek csak a’ természet utánzói. Ha ez igy van, ugy a’
legtökéletesb ’s mindent magában foglaló természet a’ müvészi
ügyességnek mögötte nem áll. De minden müvészetben az alábbvaló a’
nemesebbért készül; igy a’ közös természetben is. És már ebben
mutatkozik az igazság eredete; ’s ezen alapulnak a’ többi erények: mert
mind addig, mig minket a’ tárgyak érdekelnek, vagy mig könnyen
elcsábitható, könyelmű és állhatatlan emberek leszünk, addig az
igazságot sem fogjuk követni.

11. A’ kül dolgok, mellyek fölött, akar utánnok való vágyból, akar
ellenszenvből nyugtalankodol, hozzád nem jönnek; hanem némileg te mégysz
hozzájok. Azért csak hallgasson itéleted fölöttük – ’s ők mozdulatlanul
fognak magokra maradni, ’s nem látandjuk, hogy te akar keresd, akar
kerüld őket.

12. A’ lélek mindenkor megtartja sajátlagos teke alakját, midőn sem ki
nem terül, sem össze nem vonul, sem föl nem emelkedik, sem le nem száll,
hanem azon világosságtól sugároztatik körül, mellynél az igazságot mind
minden egyéb tárgyakra, mind magára nézve láthatja.

13. Egy megvet engem; ő lássa azt. Én ahhoz fogok látni, hogy semmi
megvetendőt ne tegyek és ne mondjak. Gyülöl valaki, az ő dolga; én
mindenki ’s ő iránta is szelid és jó akarok lenni ’s kész minden
szemrehányás ’s türelmem fitogtatása nélkül, hibáját megbocsátni, épen
azon őszinteség ’s kedélyességgel, mint egykor Phokion, ha csak tettetés
nem volt az. Bensődnek ollyannak kell lennie, hogy az istenek olly
embert lássanak benned, ki semmi miatt neheztelést ’s haragot nem mutat.
Mert ugyan minő baj léteznék is reád nézve, ha csak az, mit cselekszel,
természeteddel megegyező? És te, o ember, ki arra vagy rendelve, hogy
mindenképen a’ közjónak szolgálj, nem fogadnád e el azt, mi az
egyetem-természettel megegyezik?

14. Azok, kik egymást gyülölik, hizelgnek egymásnak, – és azok, kik
egymás fölé akarnak emelkedni, meghajolnak egymás előtt.

15. Milly romlott, milly csalárd az ki igy kezdi: elhatárzám, veled
őszintén bánni! – Mit cselekszel te ember? Mire ezen bevezetés? Mindjárt
meg fog látszani. A’ homlokon kell a’ nyilatkozat igazságának irva lenni
és a’ szemekből világitni; mint a’ szerető mindjárt olvashat szeretettje
szemében mindent. Általában a’ becsületes és jó embernek a’ maga nemében
épen ollyannak kell lennie, minő a’ rosz szagu. Ki hozzá közel áll,
megérzi, vagy akarja vagy nem! A’ képmutatás csak az együgyüek hurokja.
És semmi nem gyalázatosb, mint a’ farkas barátság. Kerüld ezt mindenek
előtt! A becsületes, egyeneslelkü, és jóakaró ember világosan
nyilatkozik tekintetében

16. Azon tehetségnek, hogy a’ legkellemesben éljünk, alapja a’ lélekben
van, ha ez közönyös dolgok iránt közönyös marad. Közönyös marad pedig,
ha minden tárgyat részletesen ’s egészben megvisgál, ’s megemlékszik,
hogy a’ dolgok magok nem kényszerithetnek, miszerint róluk igy vagy
amugy itéljünk, és nem jönnek hozzánk, hanem mozdúlatlanul megállnak. Mi
vagyunk magunk, kik róluk véleményezünk, ’s itéletünket mintegy magunkba
beirjuk, noha szabadságunkban áll, ezen beirást elhagyni, és ha talán
titokban belopódzott volna, ismét kitörülni. Ezen elővigyázatra csak
rövid ideig leszen szükség, és aztán az életnek vége! Mi van ezen
magaviseletben nehéz? Ha valami természetszerü, örülj nékie, ’s könnyen
fog esni! Ha pedig természetelleni, visgáld meg, mi természetszerü ’s
ezen utóbbi után törekedjél, ha mindjárt hirt nevet nem szerez is. Mert
mindenkinek megadják a’ jogot, hogy maga javát keresse.

17. Visgáld meg, honnan és milly anyagokból szármozik minden, mire
változik által, ’s ezen változás következtében mivé leszen, ’s mikép
ezzel semmi baj nem éri.

18. (Ha valaki ellened hibázik, igy gondolkozzál) Először: minő
viszonyban állok én vele? Mi mindnyájan egymásért vagyunk itt; ’s más
tekintetben én főnökük vagyok, mint a’ kos vagy a’ bika a’ csorda
főnöke. Azonban ezen viszonyt is egy magasabb szempontból nézd: ha nem
minden atomok zavara, ugy a’ természet az, melly mindent igazgat; ha ez:
ugy a’ nemtelenebb lények a’ nemesbekért vannak itt, a’ nemesbek pedig
egymásért. – Másodszor: Minők asztaluknál, ágyokban ’s más helyeken?
Főkép elveik által minő korlátozást szenvednek? és tetteik minő
önhittséggel végeztetnek el? – Harmadszor: Ha helyesen cselekszenek: úgy
nem szabad neheztelned. Ha pedig helytelenül tesznek, ugy az nyilván
öntudatuk ’s akaratjok ellen történik. Mert valamint minden lélek nem
örömest veszti el az igazságot, ugy nem örömest mond le az illendő
magaviseletről mindenki iránt. Innét fájdalmuk, ha a’ hir nékiek
jogtalanságot, hálátlanságot, fösvénységet ’s egy szóval embertársaik
elleni hibákat vet szemökre – Negyedszer: Te magad is sokszor hibázol;
te is hasonló vagy. Ha e’ hibák némellyikétől tartózkodol is, azért elég
erős hajlamod van reájok, ’s hasonló vétkektől talán csak gyávaságból,
dicsvágyból, vagy más hasonló tisztátlan indulatokból óvakodol. –
Ötödször: Bizonyossággal nem határozhatod el; ha tulajdonkép részükröl
vétek e az. Mert sok történik a’ körülmények kényszeritéséből. És
általában sok esméretet kell előbb szerezned, mi előtt egy másiknak
tettéről elhatárzó itéletet hozhatsz. – Hatodszor: Ha még olly
elégedetlen és szomoru lész is, gondold meg: csak egy pillanatig tart az
emberi élet! Nem sokára mindnyájan a’ sirban nyugszunk. – Hetedszer: Nem
mások cselekvényei nyugtalanitnak bennünket, mert ezek az ő
meggyőződésökön alapulnak, hanem saját képzelmeink. Csak ezeket szüntesd
meg; legyen akaratod, abbeli itéleteden, mintha a’ dolog maga valami
rémitő volna, túladni, ’s vele haragod is eltünik. – De mint szüntessem
meg azokat? Ha megfontolod, hogy semmi bántalom meg nem becstelenithet:
csak a’ bün gyaláz meg; ha ez nem volna, ugy téged minden bünökre, még
az utonállásra is lehetne kényszeritni. – Nyolczadszor: Mennyivel
kellemetlenebb a’ harag és szomoruság ezen dolgok fölött, mint e’
tárgyak magok, mellyek haragot és bánatot szereznek. – Kilenczedszer: Ha
jó akaratod valódi; ha az nem egy képmutatónak mosolygása talán, úgy
rendithetlen is. Mert mit tehet a’ legszemtelenebb gonosz is rajtad, ha
irantai jó akaratodban megmaradsz, ’s őt adandó alkalomkor nyájas
szelidséggel inted ’s ugyanakkor, midőn veled roszat akar tenni, a’
gondos barát hangulatával mintegy igy szólitod: Nem ugy fiam! Létünk
czélja egészen más; nekem ugyan nem ártasz ez által, hanem magadnak,
fiam! – Mutasd meg aztán nékie a’ legnagyobb kimélettel és
világossággal, hogy az csak ugyan a’ szerint van, és hogy sem a’ méhek,
sem más állatok, mellyeknek rendeltetése seregenkint élni, soha igy nem
tesznek. Tegyed ezt gúny és szemrehányás nélkül, szerető és fanyartalan
lélekkel, nem egy iskolamester hangján, sem azért hogy a’ körülallók
bámulatát megnyerd; sőt vezesd őt félre, ha mások jelen vannak. Vedd
ezen kilencz fő szabályt, mintha a’ szende Musák ajándékai volnának,
emlékezetedbe. ’s végre kezdj el életedben ember lenni! De a’ milly igen
kell őrizkedned, nehogy az emberekre haragudjál, épen annyira ovakodjál
nékiek hizelgeni. Ez mindenik ellenkezik a’ társasággal; mindenik
romlásba vezet. Midőn a’ harag föl forr, mindenkor jusson eszedbe, hogy
a’ fölháborodás nem árul el férfi erőt; ellenben a’ szelidség és
nyájosság, épen azon mértékben, a’ mint emberiebbek, ugy szilárdabb
férfi erőre is mutatnak. Csak itt van erő, izmosság és bátorság, és nem
ott, hol valaki neheztel és zúgolódik. Minél közelebb az
indulatlansághoz, annál közelebb az erőhez is! És valamint a’ bánat a’
gyengének tulajdona, ugy a’ harag is. Mindenik meg sebez ’s a’ győző
zsákmányai leszünk! – Ha ugy tetszik vegyed a’ Musák főnökétől tizedik
ajándokul azon gondolatot: mi szerint bódultság, ha nem akarod, hogy a’
gonoszok vétkezzenek: (mert hiszen valami lehetlent kivánnál) –
ostobaság és kegyetlenség volna pedig, ha megakarnád nékiek engedni,
miszerint mások iránt ugy viselhessék magokat, föltévén, hogy a’ te
személyed ellen ne vétkezzenek.

19. Gondolkodó tehetségednek négy tévedései érdemlik meg leginkább
folytonos őrködésedet, ’s ha valamellyiken rajta kapod, vezesd ismét
vissza az igaz utra. Az egyik esetben igy szólván magadhoz; ezen
gondolat szükségtelen; a’ másikban igy: ez eltépi a’ társaság kötelékét;
a’ harmadikban: ez nem jön szived mélyéből; – pedig valami ollyast
mondani, mi nem a’ sziv mélyéből jön, helytelennek tartsd! – a’ negyedik
eset az, midőn bensőd maga tesz szemrehányást, mert tudd meg: az isteni
részed szava, mellyet te lényed nemtelenebb, halandó részének, a’
testnek ’s az ő gyönyöreinek szolgálni kényszeritesz.

20. Lényed szellemi és tüz részei ugyan természetöknél fogva föl felé
törekszenek; mind a’ mellett, mintegy az egyetemtermészet rendelete
iránti engedelmességből, testszövegedben visszatartatnak! Épen így
szólana lefelé természeténél fogva mind az, mi lényedben föld és nedv;
és még is fölemelkedik, ’s olly helyzetben tartja fen magát melly saját
természetével meg nem egyező Illy nagy az elemek engedelmessége az
egyetemtermészet iránt; ha valahová erőszakkal helyezvék, ott maradnak,
mig a’ feloszlatásra jeladatik. Nem bálmulatos e, hogy csupán lényed
gondolkodó része lesz engedetlen ’s helyzete miatt nyugtalan; És pedig
épen ő reá nem erőszakoltatk semmi, mint mi természetével megegyező. De
még az ellen is daczoskodik ’s az ellenkezőre hajlik. Mert
igazságtalanságok, kicsapongások, csüggedés ’s félelem – mik mint
lázadás a’ természet ellen? És midőn a’ lélek valami esemény fölött
neheztel, saját állomását hagyja el. Mert nekünk valóban az erőslelküség
és jámborság épen ugy rendeltetésünk, mint a’ jogszerüség! mert azon
erények is, ben vannak a’ közszellem fogalmában, sőt még régiebbek mint
az igazságos tettek.

21. Kinek nem mindig ugyan azon egy az életczélja, az nem is lehet
mindenkor ugyanazon egy. Azonban e’ mondat nem egészen elégséges; még
hozzá kell tenni, minő legyen ezen czél. Mert valamint a’ javakról,
mellyek közönségesen azoknak tartatnak, nem mindenek vannak egy
véleményben, hanem csak bizonyos javakról, tudni illik a’ közösekről,
azért magának csak közös a’ társodalommal megegyező czélt kell kitüzni.
Ki minden sajátlagos törekvéseit ezen czélra irányozza, az minden
tetteiben öszhangzást mutat ’s ekképen mindig ugyanaz marad

22. Azon mezei és házi egérről sokszor megemlékezzél ’s ezen utóbbinak
reszketéséről és félelméről.

23. Socrates a’ sokaság véleményeit Lamiáknak nevezte,
gyermekijesztőknek.

24. A’ Lacedemoniak játékaiknál az idegeneknek árnyékos ülést rendeltek.
Ők magok oda ültek a’ hol jutott.

25. Socrates látogatását Perdiccasnál azzal mentette: nehogy, ugy mond,
azon, leggyalázatosb bajban vesszem el, miszerint az elfogadott
jotéteményt viszonozni képes ne legyek.

26. Epicur irataiban találtatik azon erényszabaly: hogy mindenkor
emlékezetünkben kell tartani a’ régiek közül egyet, ki az erénynek
tisztelője volt.

27. A’ Pythagoreusok ezen szabályt adják: reggel tekints az égre, nem
csak, hogy azon lényekről, mellyek ott örök változatlanságban
hatáskörükönhaladnak, hanem, hogy rendük, tisztaságuk, és
leplezetlenségökről is megemlékezzél! Mert nem fedi lepel a’ csillagot.

28. Minő férfi volt Socrates, ki egy bőrbe burkolta magát, midőn
öltönyében Xantippe ki ment. És mi helyesek voltak tanitványihoz
intézett szavai, kik magokat szégyenlék ’s visszavonultak midőn őt ezen
öltözetben megpillanták.

29. Az irásban és olvasásban nem fogsz szabályokat adni másoknak, mi
előtt magad azokat alkamaznád. Annál kevésbé tedd azt az életben.

30. Szolga lévén, szólnód nem szabad.

31. – – De bennem nevetett szivem.

32. Kemény szavakkal szidalmazzák a’ fenséges erényt.

33. Csak bódult fog télen figét keresni. Hasonló az ki gyermekét kéri
vissza, midőn az nincs többé

34. Megcsókolván fiacskádat, úgy mond Epitet, szólj igy magadhoz: talán
már holnap meghal. De ez baljóslatú szó! – Semmi sem baljóslatu,
válaszola ő, mi a’ természet működését jelenti; különben ezen kifejezés
is: a’ gabona le fog kaszáltatni, baljóslatu volna.

35. Most még a’ szőlő éretlen, nem sokára érett és aztán asszu – mind
meg annyi átváltozások, de nem semmiségbe talán, hanem csak olly
valamibe, mi most nem létezik.

36. Az akaratszabadságnak rablója nincs, Epictet szavai.

37. Azonban, folytatja ugyan ő, helyeslésed nyilvánitását illetőleg, azt
elvek szerint tenni ’s tekintve törekvésidet, azon ovatosságot kell
megtartani tanulnod, hogy azok föltételekhez kötve, közjóra irányozva,
’s a’ dolgok viszonylagos értékéhez legyenek alkalmazva. Az érzéki
vágyaktól pedig egészen tartózkodjál ’s ne vess meg semmit, mi tőled
magadtól nem függ.

38. A’ vita tehát, igy folytatja ő, nem mindennapi tárgyat illet, hanem
azon kérdést: ha valjon bódultak vagyunk e vagy nem?

39. Minő lelket óhajtatok, mond Socrates, az okosak vagy oktalanok
lelkét? Az okosakét! – Minő okosakét? az egészségesekét vagy betegekét?
Az egészségesekét! – Miért nem törekesztek utána? Mert már birjuk! –
Tehát mire való a’ vita és veszekedés?




Tizenkettedik könyv.

1. Mind azt, mit tekervényes utakon akarsz elérni, már most birhatod, ha
magadnak irigye nem vagy, az az, ha a’ multtal nem törődöl, a’ jövendőt
a’ gondviselésre bizod, és csak a’ jelent intézed el, a’ jámborság, és
igazság szabályaival megegyezőleg, – a’ jámborságnak, hogy reád osztott
sorsodat szeresd, – minthogy épen ezt rendelte neked a’ természet, ’s
téged nékie; – az igazságnak, hogy mindenkor szabadelmüleg ’s minden
tétovázás nélkül beszélj, és tetteidet törvény szerint ’s a’ tárgyak
viszonyos értékéhez képest határozd el. Ebben ne gátoljon másoknak sem
gonoszsága, sem balitélete, sem megszólása, sem pedig a’ téged környező
husnak érzéke. Legyen ez magának a’ szenvedő résznek dolga. Már majdnem
a’ kimenetelnél vagy. Ha tehát minden egyébnek elmellőztével, csak az
uralkodó észre és arra, mi benned isteni, fogsz figyelni, és nem annyira
attól félsz, hogy élni meg szünöl, mint attól, ha természetszerüleg élni
soha nem kezdenél – ugy olly ember lész, ki méltó az őt alkotó
természetre, – ’s megszünendel hazádban idegen lenni, nem bámulod azt mi
mindennap történik, ’s nem függesz szilárd vágygyal e vagy ama tárgyon.

2. Az istenség az emberek lelkét, teljes meztelenségében, minden testi
fedél, hüvel és salaktól elkülönitve, szemléli meg. Ő eszével egyedül
azon lényekhez hat keresztül, mellyek mint az ő kifolyásai ama
testrészekbe elszármoztak. Ha te hasonlókép cselekszel, sok
kellemetlenségtől mented meg magadat. Mert ki figyelmét nem az őt
környező testre irányozza, az annál kevésbé fogja ruha, lakás, becsület
’s minden hasonló ékesség és készület tekintetéből nyugtát föláldozni.

3. Három az miből állasz, test, lélek és ész. A’ két első csak addig
tiéd, mig rólok gondoskodnod kell, de a’ harmadik sajátlagosan tiéd. Ha
tehát énedtől, az az gondolkodó tehetségedtől mindent elkülönzesz, mit
mások tesznek és beszélnek, ’s mit te magad tettél, ’s szóltál, mindent,
mi téged már előre nyugtalanit, mindent, mi csak a’ téged környező
testecskét ’s a’ veled összekapcsolt lelket illeti, ’s igy
akaratszabadságodtól független, mindent, mit a’ külvilág árja hozzád
hord, úgy a’ gondolkodó tehetség, a’ sors befolyásától megmentve,
tisztán és korlátlanul önmagának él, cselekedvén mi helyes, akarván a’
mi történik, ’s mondván mi igaz. – Ha, mondom, elmédtől mind azt
eltávolitod, mi vele, a’ testi érzelmekbeni részvét által, összevegyül,
’s a’ multra vagy jövőre vonatkozik, olly lényt képzesz magadból, minő
a’ világ, mellyről Empedocles azt mondja:

„Gömbölü és teke az, ’s örvendve bejárja körutját.“ ’S ha csak élted
egész idejét, az az a’ jelent törekszel egészen leélni, – ugy képes
lész, halálodig hátralévő életidődet nyugodtan, nemesen ’s nemtőddel
megegyezőleg tölteni el.

4. Sokszor csodálkozom, hogy noha mindenki magát leginkább szereti, még
is saját véleményét magárol kevesebbre becsüli, mint másokét. Mert ha
egy isten vagy egy bölcs tanitó jönne valakihez, ’s parancsolná hogy
magában semmit se gondoljon vagy határozzon, mit egyszersmind fenszóval
is elő nem adna, úgy csak egy napig sem tartaná ki. Annyival félünk
inkább mások itéletétől mint a magunkétól.

5. Az istenek, kik mindent olly szépen ’s emberszeretőleg rendeltek el,
mint mulaszthatták el azt, hogy legalább néhányan, tudniillik a’
különösen jó emberek, kik az istenséggel mintegy szorosabb viszonyban
állnak, és feledhetlen ’s vallásos cselekvények által megbizottjai
lettek, miután meghaltak, nem jönnek többé életre, hanem mind kimulnak
örökre? – Föltévén azt, hogy ez úgy van légy meggyőződve, hogy ők ezt
megtették volna, ha csak különben szükséges vala. Mert ha igazságos
volna, ugy szükséges is, ’s ugy a’ természet mágával is hozta volna.
Onnét tehát, hogy nem igy van, (föl tévén tudni illik hogy nem igy van)
azon hitben légy, hogy nem kelle igy lennie. Mert hiszen magad látod,
hogy ezen visgálatnál az istenséggel perlekedel; pedig nem perlekednénk
az istenekkel, ha ők a’ legjobb és legigazságosb lények nem volnának. De
ha ez igy áll, ugy semmi igazságtalan és oktalan elmulasztást a’
világszerkezetében figyelmök el nem mellőzött.

6. Szokjál olly cselekvényekhez is, mellyek kivihetőségén kétségbe esel.
A’ bal kéz is, melly szokás hiányából más dolgokra ügyetlen, a’ gyeplőt
erősebben tartja, mint sem a’ jobb. Mert reá szokott.

7. Gondolj azon testi és lelki minőségre, mellyben téged a’ halál talál,
az élet gyorsaságára, az elő és utókor végtelenségére, ’s minden anyag
mulékonyságára.

Visgáld meg a’ dolgok működő erejét minden külsőségtől megfosztva, és a’
tettek czéljait: mi legyen kin, mi gyönyör, mi becsület, ki okozza maga
saját nyugtalanságát, mennyiben nem gátoltatik senki mások által, ’s
hogy minden a’ véleménytől függ.

9. Elveid alkalmaztánál légy a’ birkozóhoz hasonló, ’s ne a’ vívóhoz! Ez
utóbbi elejti kardját ’s meghal; az előbbi megtartja mindig kezét ’s
csak ezt kell ide ’s tova mozgatnia.

10. Visgáld a’ tárgyak minőségét, ’s különböztesd meg rajtok az anyagot,
az alakot és a’ czélt.

11. Mi áll hatalmában az embernek? Mit sem tenni, mit az istenség maga
nem helyeselne! ’s mindent örömmel fogadni mit az istenség reá mér.

12. Arra nézve, mi a’ természetnek következménye, sem az isteneket sem
az embereket nem szabad szidnod: mert azok sem készakarva, sem
önkénytelen nem hibáznak; ezek pedig csak önkénytelen. Tehát nem szabad
közülök egyiket sem szidnod.

13. Minő nevetséges idegen, ki éltében bármi eseményen bámul.

14. Vagy egy kikerülhetlenül szükséges sors, egy sérthetlen rendje a’
dolgoknak uralkodik, vagy szelid gondviselés, vagy az alap ’s kormányzó
nélküli vakeset. Ha kikerülhetlen kényszerüség uralkodik, miért daczolsz
ellene? Ha gondviselés mellyet megengesztelhetsz, úgy tedd magad az
isteni segélyre méltóvá. Végre ha vezértelen zavar uralkodik, nyugtasd
meg azzal magad, hogy ezen hullámvihar közt eszedben van vezetőd. Ha
megragad az örvény – ezen kis testet és lelket ’s hasonlókat elvihet
magával bizvást, mert az észt magával ragadni nem fogja.

15. A’ szövétnek fénye világit, mig el nem alszik. És addig nem veszti
el sugárfényét, – benned pedig az igazságszeretet, jogszerüség, és
mérséklet előbb kialugyék!

16. Ha valami benned azon véleményt kelti föl, hogy valaki vétkezett,
gondold mindjárt: ugyan honnét tudom, hogy az vétek? De föltéve, hogy az
vétkezett, ugy maga itélte el magát ’s ahhoz hasonlit, ki saját arczát
marczangolja; és végre, ki nem akarja, hogy a’ gonosz vétkezzék, az
ahhoz hasonlit, kinem akarja, hogy a’ fige fa figébe hajtsa nedveit,
hogy a’ gyermek sirjon, hogy a’ ló nyeritsen, ’s több más hasonló
szükséges dolgokat nem akar. Mert ugyan mit fog az tenni, kinek illyen
jelleme van; ha tehát te annyi ügyességgel birsz, javitsd meg őt.

17. Ha kötelességeddel meg nem egyezik, ne tedd; ha nem igaz, ne mond;
mert akaratod minden dolgokban tőled függ.

18. Mindenkor vedd tekintetbe, mi legyen az, mi benned ezen véleményt
előidézi, ’s visgáld meg, megkülönböztetvén rajta az alakot, az anyagot,
a’ czélt és az időt, melly alatt megszünnie kell.

19. Érezd végre hogy van benned valami jobb és istenibb, mint az, mi az
indulatokat fölingerli ’s téged mintegy kötélen hurczol! – Mi van most
az én elmémben? Talán félelem? vagy gyanu? vagy kéjvágy? vagy más
hasonló?

20. Először: Semmit ok ’s czél nélkül! Másodszor: Tekinteted semmi másra
ne legyen irányozva, mint csupán közhasznu czélra.

21. Nem sokára – sehol sem fogsz lenni, semmi sem lész abból, mi most
van, és egyike sem azoknak, kik most élnek! Mert minden dolgok
változásra ’s mulandóságra, rendelvék, hogy ismét mások örökös soraikba
beállhassanak.

22. Minden képzelődés, ’s ez tőled függ egészen. Csak háritsd el, ha
akarod, utadból a’ képzelődést – ’s te, mint a’ hajós, ki egy sziklát
került ki, szélcsendben fogsz a’ nyugott révbe evezni.

23. Semmi müködés, melly maga idejében megszünik, ez által kárt nem
szenved. Épen olly kevéssé fog az, ki ebben munkás részt vett, ezen
szünet által károsodni. Hasonlón a’ minden működések foglalatja, tudni
illik az élet sem szenved kárt az által, hogy maga idejében megszünik;
’s épen olly kevéssé fog az, ki maga idejében ezen sort bevégezte, ez
által valami rosz helyzetbe jönni. Azon időt pedig, vagy is az
élethatárt a’ természet tüzi ki; néha, mint az öregségben, az embernek
saját természete, mindenkor pedig az egyetemtermészet; mert részeinek
megujitása által ifjul meg ’s tenyészik mindig a’ világ. Mind az pedig,
mi az egésznek hasznos, mindenkor jó és maga idején van Az életnek
bevégzése tehát senkinek sem káros, olly kevéssé mint gyalázat; – mert
hiszen sem tőle nem függ a’ köz jó, sem vele nem ellenkezik, – sőt
inkább hasznos, mert az egészre nézve annak idejében, vele megegyezőleg
’s javára történik. Igy az istenkövető, ki mindenben az istenségnek
engedelmes, és pedig okos meggondolással engedelmes.

24. Ezen három elvet mindenkor szem előtt kell tartanod. Elöszőr arra
nézve, a’ mit tész, ne jörténjék soha semmi alap nélkül ’s másképen mint
azt az igazság maga kivánja; arra nézve pedig, mi kivülről érne: jöjjön
az bár a’ vak esettől vagy a’ gondviseléstől, azt ne szidalmazd, ezt ne
gáncsold. Másodszor, gondold meg, minő minden lény, fogantatásától
egészen addig midőn lelket kap, ’s lelkessé lételétől addig, midön
lelkét elveszti, ez mellyik rendszerbe tartozzék, miből szerkesztetett
össze, ’s mibe oszlik föl. – Harmadszor, hogy ha te a’ földön fölül
emelkedve, az emberi életet fölülröl szemlélnéd, minden változásait
észre vennéd és egyszersmind a’ légi és mennyei lények egész lakkörét
egy pillanattal áttekintenéd, hogy te mondom még is, bár mennyiszer
fölemelkednél is azon magasabb körbe, csak valami hasonlót ’s rövid
ideig tartét találnál. ’S erre lehetnél e’ büszke?

25. Csak véleményedtől szabadulj ’s mentve vagy! De ki gátol, hogy azt
magadtól ellökjed?

26. Midőn neheztelsz valamire, elfeledéd, hogy minden az egyetemes
természettel megegyezőleg történik; elfeledéd, hogy idegen vétek téged
nem illet; elfeledéd, hogy minden mi történik, ugy történt mindenkor és
ugy történend mindenha és mindenütt; elfeledéd, minő rokonságban áll az
ember az egész emberiséggel, hogy itt nem csak a’ vér és mag közössége
létezik, hanem az észé is; elfeledéd, hogy minden ember okossága isten
’s az istenségtől eredett; elfeledéd, hogy senkinek sincs tulajdona,
hogy gyermekét, lelkét, szellemeit szinte onnét kapta; elfeledéd, hogy
minden a’ véleménytól függ; elfeledéd végre, hogy mindenki csak a’
jelenben él ’s következőleg hogy csak azt veszti el

27. Azokat vedd sokszor szemügyre, kik valamiért gyakran igen
fölháborodtak, kik magas tisztségek, kik szerencsétlenségek, kik
ellenségeskedések vagy más viszontagságok által föltüntek. Aztán igy
gondolkozzál magadban; hol vannak mind ezek? – Lettek füst és hamu;
nevök mese, vagy még csak az sem! Képzeld továbbá azon örömet magadnak,
mit példáúl egy Fabius Catulinus az ő falusi jószágán, egy Lucius Lupus
az ő kertjeiben, egy Stertinius Bajaeban, egy Tiberius Capreán, egy
Rufus Veliában találni vélt, ’s általában minden érdeket, melly
balitéleten alapszik! minő hiu szorgalmas törekvéseik tárgya, ’s
mennyivel volna bölcsebb, magát minden előforduló alkalommal, mint
igazságos, mérsékletes ’s az istenségnek képmutatás nélkül
engedelmeskedő embert mutatni. Mert a’ büszkeség, melly ál-alázattal
kérkedik, mindenek közt a’ legkiállhatlanabb.

28. Kérdeztetvén, hol láttad az isteneket kiket olly igen tisztelsz,
vagy miből tudod lételöket, – azt feleld; hogy először már szemmel is
láthatók, és másodszor, hogy lelkem is becsüli önmagát, noha én soha nem
láttam; épen hasonlón következtetek az istenekre nézve, a’ hatalmukról
tett tapasztalásokból az ő lételökre ’s tisztelem őket

29. Minden tárgyat minden oldalról, alakjára ’s anyagjára nézve
megvisgálni, ’s teljes lélekből, a’ mi helyes azt cselekedni, ’s a’ mi
igaz azt mondani, – ez az élet üdve! Mert ha egy jót ugy füzesz a’
másikhoz, hogy köztük semmi hézagot nem hagysz, mi lesz más az eredmény
– mint vidám életélvezet!

30. Csak egy napvilág van, ha bár falak, hegyek ’s számtalan más tárgyak
által föl osztatik. Hasonlag csak egy a’ közös anyag, ha bár ezer
különféle rendeltetésü testekbe szét van is osztva; csak egy a’ lélek,
ha bár számtalan ’s kiszabott határu lényekbe legyen is elosztva; – és
csak egy az okos szellem, noha fölosztva lenni látszik – A’ nevezett
tárgyak némelly részei ugyan, például a’ lelkek és az érzék nélküli
testek semmi társodalmi hajlam által nem köttetnek össze egymás közt,
csak a’ világszellem és a’ nehezség törvénye tartja őket össze. De az
okosság sajátlagosan vonzódik rokonaihoz, ’s ezen társodalmi ösztöntől
soha meg nem lehet fosztani.

31. Mit kivánsz? Csak létezni e? Nem. – Tehát érzeni? mozogni? nőlni? ’s
ismét meg állapodni? beszélgetni? szemlélődni? – Mind ezekből mi látszik
neked olly kivánatosnak? Ha pedig mindegyikét magában olly csekélnek
találod, ugy fordulj ahhoz, mi utoljára meg marad, az ész és istenség
iránti engedelmességhez. De ellenkezik ezen lények tiszteletével, ha a’
fölött zúgolódol, hogy a’ halál által azon dolgokat elveszted.

32. A’ végtelen, átgondolhatlan időből mi kis részecske jutott minden
lényeknek osztályrészül! Egy pillanat – és az örökkévalóságtól
elnyeletik! Mi csekély részecske az egész test-tömegből? Mi csekély rész
a’ világ-szellemből? Mi kicsiny a’ földgöröngy mellyen mászkálsz! Legyen
ez szemeid előtt, ’s nagynak tarstd csupán azt cselekedni mit
természeted parancsol, és azt türni, mit az egyetem-természet magával
hoz.

33. Mint használja az uralkodó ész önmagát? Minden ettől függ. A’ többi,
függjön bár saját önkényedtől vagy nem, hamu és füst.

34. A’ leghatályosb gondolat, melly a’ halál megvetéséhez vezet ez: hogy
még azok is, kik az érzéki kéjt jónak, a’ fájdalmat pedig rosznak
nyilvánitották, megvetették a’ halált.

35. Annak, ki mit sem tart jónak, egyéb a’ mi jókor jön; kinek közönyös,
ha ő nagyobb vagy kisebb számu okszerü cselekvényeket mutathat e föl;
kinek mindegy ha a’ világot hoszabb vagy rövidebb ideig szemlélhette e –
annak, mondom, a’ halál sem lehet rémitő.

36. Ember! te ezen nagy állodalom polgára voltál; mit érdekel ha teljes
öt évig e? Mert mi a’ törvények szerint történik, senkinek sem okoz
jogtalanságot. Mi van abban rémitő, hogy téged nem egy zsarnok, nem egy
igazságtalan biró hiv el, hanem a’ természet, melly téged ezen
állodalomba bevezetett? Mint a’ szinjátszót, kit a’ praetor fogadott
föl, ismét a’ praetor ereszti is el a’ szinpadtól. De a’ darab öt
fölvonásait én még nem végeztem be, hanem csak hármat. Jól mondod! De az
életben három fölvonás is tesz egy darabot; mert hogy mi legyen egy
egész, azt az határozza meg, ki egykor szerzője volt, most pedig
föloszlatója a’ játéknak. Te egyik sem vagy. Távozzál tehát
kiengesztelve; ő is ki elbocsát, kiengesztelve bocsát el.

(Vége.)






*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MARCUS AURELIUS ANTONINUS ELMÉLKEDÉSEI ***


    

Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
of derivative works, reports, performances and research. Project
Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may
do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
license, especially commercial redistribution.


START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™
electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™
electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg™ License when
you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work
on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the
phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:

    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
    at www.gutenberg.org. If you
    are not located in the United States, you will have to check the laws
    of the country where you are located before using this eBook.
  
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format
other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain
Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works
provided that:

    • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
        the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method
        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
        to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has
        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
        within 60 days following each date on which you prepare (or are
        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
        Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg
        Literary Archive Foundation.”
    
    • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™
        License. You must require such a user to return or destroy all
        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™
        works.
    
    • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
        receipt of the work.
    
    • You comply with all other terms of this agreement for free
        distribution of Project Gutenberg™ works.
    

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right
of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg™
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any
Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s
goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg™ and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West,
Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
to date contact information can be found at the Foundation’s website
and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread
public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of
volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.

Most people start at our website which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.